Észrevettem hogy elég sok bejegyzés szól arról az emberről, akit szeretek. Nem tudom hogy járunk-e vagy nem, de most kicsit szerettem volna jobban bemutatni a mi kapcsolatunkat, úgyhogy kerestem egy értelmes boyfriend tag-et és lefordítottam. Mármint a kérdéseket :D

1. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg?
   2013 őszén írt rám Facebookon. Eléggé csavaros a sztori hogy ő hogyan is talált rám :D de az első találkozásunk 2013 decemberében volt. Nagy nehezen rávett, hogy találkozzunk személyesen is :D tudniillik hogy előtte még nem volt kapcsolatom..
2. Mikor történt az első csók? Olyan volt amilyenre számítottál?
   Hát ezt inkább megválaszolom a következő kérdésnél, ugyanis az első randink végén történt :D
3. Milyen volt az első randi? Együtt voltatok már akkor?
   Nem, nem voltunk együtt, sőt, akkor találkoztunk életünkben először :D egy nagyobb városba mentünk a kocsijával.. és nem tudom láttátok-e a Hotel Transylvania 2-t, de én pont úgy viselkedtem mint Mavis :D először voltam moziban, először voltam az Árkádban ahol először álltam mozgólépcsőn, először voltam mekiben is szerintem :D először ettem kebabot is. Szóval egy fél napos programra mentünk. Az én szemszögömből még csak barátok voltunk, viszont ő mikor hazahozott azért az utolsó pillanatban megkérdezte hogy nem kapok búcsúcsókot? :D nagyon ciki volt mert hát ha spontán történik az romantikus de ez így egyáltalán nem volt spontán :D de attól függetlenül nagyon jó volt. De nem nyelves volt csak sima szájról szájra :D
4. Mikor feküdtetek le először? Nagy mérföldkő volt a kapcsolatban?
   2014 februárjában lett hivatalos hogy együtt vagyunk, és kb rá egy hónapra feküdtünk le először, márciusban. A kapcsolatunk szempontjából nem volt nagy mérföldkő :D de így intimitás terén nyilván az volt. Na meg én vele vesztettem el a szüzességem.
5. Ki mondta ki először, hogy szeretlek? Azóta ki mondja többször?
   Ő mondta ki, viszont én azóta többször mondom neki.
6. 5 dolog amit szeretsz benne
   1. Nagyon szeretem hogy mindig meg tud nevettetni, és mindig tudja, hogy hogyan. Sőt amikor jó kedve van akkor általában azt ráragasztja a körülötte lévő emberekre is. 2. Bármi történik velünk mindig kiáll mellettem, és sosincs az, hogy nem számíthatok rá. Még a legnehezebb időkben is ott van. 3. Mindig őszinte és elmondja az igazi véleményét. 4. Nagyon gyerekes, de persze jó értelemben :D 5. Amikor olyan kedve van nagyon gondoskodó, és sokszor meglep azzal hogy gondol rám apróságokkal.
7. 5 dolog amit utálsz benne
   1. Amikor makacs és sértődős kedvében van. Mert olyankor mindig úgy bánt meg hogy leszarja... 2. Nagyon munka mániás így rengetegszer kell hallgatnom hogy a munkahelyen mi van. Ami nyilván engem is érint csak szerintem a szabadidőnkben inkább egymással kéne foglalkozni. 3. Egyáltalán nem tud bánni a pénzzel és mindig nekem kell rászólnom hogy nem kéne szórnia hülyeségekre. 4. Sokszor csúnyán beszél. 5. Szerintem kicsit jobban megnevelhették volna a szülei.
8. Gyakran veszekedtek? Melyikőtök a nehezebb eset?
   Hát igen eléggé :D és mindkettőnk. Bár ő szerintem nehezebb eset. Mert nem egyszer volt rá példa, hogy olyan dolgokért vesztünk össze, amit ha ő csinál akkor oké, de ha én akkor nem. Vagyis ő sokkal lobbanékonyabb és sértődősebb. Viszont ő sokkal nagyobbat tud néha rúgni belém és én mélyebben veszem a dolgokat mint ő.
9. Ki a féltékenyebb? Ki ad több okot rá?
   Fuu ez egy jó kérdés :D Ő több okot ad rá az tuti.. és ezt így átgondolva én féltékenyebb vagyok. De sokszor van alapja is.
10. Vannak-e közös furcsa szokásaitok?
    Igen nagyon sok :D pl. olyan filmekből idézünk, amiket együtt néztünk meg :D főleg ő.. rengeteg filmes párbeszédet meg tud jegyezni. És van több film is ami közös kedvenc, azokból meg hát rengeteget szoktunk idézgetni egymásnak :D és hát nincs ilyen kérdés de az ilyen közös filmek, amiket más fiúval szerintem nem is tudnék megnézni, az a Démonok között 1-2, Kavarás, Hotel Transylvania 1-2, Jégkorszak 2, Minyonok.. hát őő ja. Nagyon szeretjük a meséket xD
11. Vannak-e közös zenéitek?
    Régebben volt több is, de mostanában sajna nincs :/ nem igazán egyezik az ízlésünk :D
12. Vannak-e közös programjaitok, amit rend szerint csináltok?
    Hát havona 1x elmegyünk moziba, meg mekizni. Rally versenyre is el szoktunk menni ha van rá lehetőség. Más ilyesmi nincsen. Egy helyre járunk melózni xD
13. Tudtok olvasni egymás gondolataiban?
    4 év után.. persze :D
14. Mi volt a legromantikusabb pillanat, amit egymásnak okoztatok?
    Amikor megkérte a kezemet.. szerintem.. bár hamar elillant a rózsaszín köd mert már egyáltalán nem akar esküvőt :D meg azóta eléggé sokszor szakítottunk. De talán még lesz folytatása.
15. Mi a legszebb élményetek eddig?
    Nekem az első randi és az első nyaralás a Balatonon. Akkor még megvolt az a kezdeti rózsaszín köd és minden annyira tökéletes volt. Pedig rossz volt az idő és fürdeni nem is tudtunk. De mindezek ellenére is életem legszebb napjai voltak azok :D
16. Ki gondolja komolyabban a kapcsolatotokat?
    Ez jó kérdés mert most hivatalosan nem vagyunk együtt.. de amúgy szeretjük egymást. De amúgy szerintem egyforma. Mindketten rengeteg áldozatot hoztunk már. Nem szoktunk róla beszélni de tudom hogy ő neki is pont ugyanolyan komolyak az érzései irántam mint nekem.
17. Könnyen megbocsátjátok egymás hibáit?
    Igazából most hazudhatnék és előadhatnám hogy milyen tökéletes a kapcsolatunk de aki olvas engem az úgyis tudja hogy nem így van :D ilyen szempontból nagyon rossz példája vagyunk a szerelemnek. Annyiszor bántjuk egymást, mintha muszáj volna. Főleg ő engem. Bár engem se kell félteni. És hogy ezek után is összetart még minket valami szerintem azt mutatja hogy igen, könnyen megbocsátunk. Bár az hogy könnyen az túlzás... de megbocsátunk.
18. Szoktál a párod után kutakodni?
    Jéézusom ez a kérdés nagyon betalált úgyhogy igen :D Instagramon folyton csekkolom kiket likeol, na meg persze facebookon is. Nem egyszer próbáltam már belépni a facebookjába is.. :D szóval igen. Nagyon tudok nyomozni utána.
19. Van-e olyan filmbeli vagy mesebeli pár akiknek a történetük hasonló a tietekhez?
    Nincsen. Viszont én mindig Selena Gomez és Justin Bieber sztorijához hasonlítom magunkat. Mármint hogy Justin akarta megkapni Selenát, Selena sokáig visszautasította de utána egymásba szerettek. Justin folyton bántotta Selenát de ő mindig megbocsátott neki. Justin pedig úgy tűnik hogy tényleg mindent megbánt mert nagyon szereti őt. És hát hiába szakítanak sokszor végül úgyis egymáshoz találnak.
    Ja és amúgy a közös mesefiguránk nekünk Tapsi és Lola nyuszi :D
20. El tudod vele képzelni a jövőt?
    Sokszor igen és sokszor nem. Nyilván nagyon ragaszkodok hozzá így akkor vagyok boldog mikor vele lehetek. De hosszútávon azért mégis ha magamba nézek elég rizikós olyan emberrel tervezni aki ennyiszer megbántott már és akivel ennyiszer összevesztünk már.

Bármi is történt velünk én még mindig nagyon nagyon szeretem őt. Az egyik legfontosabb személy az életemben és tényleg nagyon boldog vagyok amikor mellette lehetek. Nem tudom hogyan alakul a sors, együtt leszünk vagy sem de az tuti hogy sosem fogom őt elfelejteni.

Te jó ég mennyire unalmas már ez :D de hiába... hajnali 2 óra van, egyedül vagyok itthon (igen, full egyedül)... és nem tudok mást csak ezen filozofálni.

Selena Gomez és Justin Bieber újra összejöttek... nem erről akarok írni :D de az ők kapcsolatuk annyira olyan mint az én kapcsolatom az első barátommal. És nekik is ők voltak egymásnak az elsők. És annyira átérzem ezt... sokan jönnek azzal hogy jaj már megint, ez már úgysem működik, meg blablabla. Pedig igazából a szerelem az ilyen... nem tudsz neki parancsolni és találkozhatsz nála 100x jobb emberrel de ha egyszer beleszerettél akkor az Istenért sem tudod kiverni a fejedből.

Én mostanában az első barátomat (nem tudom igazából minek hívjam, mert nyíltan szeretjük egymást de nem igazán vagyunk együtt úgy hivatalosan... nem is barátság extrákkal... csak úgy vagyunk néha jóban vagyunk néha rosszban, de szeretjük egymást) úgy tudnám definiálni, hogy a gyengepontom. Ha létezik ilyen az életemben, akkor ő az. És ezzel kábé mindent elmondtam róla, hogy mit is érzek vele kapcsolatban. Nem tudom éreztétek már-e azt, amikor szó szerint mintha kihúznák alólatok a talajt. Na kb. úgy érezném magam ha egyszer tényleg bebizonyosodna hogy örökre elveszítettem őt. Éreztem én már sokszor, hogy oké, el tudom engedni, ő is elengedett... de mindig mintha felkeltenének egy nagy pofonnal valami álomból, valami illúzióból, és megint azon vagyok hogy kibéküljünk és együtt legyünk.

Én mindig annyira biztos voltam abban, hogy mi az a szerelem. Szerelem az amikor mindig rá gondolsz, szerelem az amikor ha meglátod már érzed hogy gyorsabban dobog a szíved, szerelem az amikor róla álmodozol mikor nem tudsz aludni, szerelem az amikor olvasol egy szerelmes idézetet és ő jut róla eszedbe, és még sorolhatnám hogy mennyi "tünete" van.
De az is szerelem amikor tudod, hogy árt neked, és nem hozzádvaló, mégsem tudod elengedni? Az is szerelem, hogy bánt téged, és te is bántod őt, tudatosan (tudod, hogy ő neki ez fáj), de utána meg bocsánatot kértek egymástól? Az is szerelem hogy az ő hangulata befolyásolja a tiédet? Hogy úgy beszél veled ahogyan csak akar de eltűröd, mert ha elveszíted az jobban fájna?

Annyira sok kötődést érzek iránta, annyi szeretetet, szerelmet, kb mintha több tíz éves házasok lennénk és az életünk már szinte egybefonódott.... akkor attól hogy lehetne megválni? Hogyan tudsz csak úgy kitörölni valakit az életedből amikor ő az egyik alap "pontja" neki? Annyira sokat ártunk egymásnak, annyira megkeserítjük néha egymásnak a mindennapjait, hogy az hihetetlen. Annyira sok mindent kell lenyelni, annyira sok mindenben kell türelmesnek lenni, hogy én csodálkozok, hogy ebben nem fárad el az ember. Hiába... ebbe nem lehet belefáradni.

Mert utána meg hirtelen minden jó, boldog vagy vele, mellette vagy és érzed hogy ő tetőtől talpig a tiéd, és boldoggá tesz, megmosolyogtat, tényleg ő minden amire szükséged van. És elég egy rossz mondat vagy egy rossz szó, és 180 fokos fordulat. És már nem néz rád, nem szól hozzád, elmegy onnan, és nem beszél veled napokig.

Annyira furcsa ez az egész és én annyira próbálom megérteni. Akármi történik velünk mindig órákat tudok agyalni azon hogy mi miért van, és mit miért csinálhat... de egyszerűen vannak dolgok amikre nincs magyarázat. És az az ember aki a legboldogabbá tud tenni, ő tesz a legszomorúbbá. Ő tud a legjobban felidegesíteni az egész világon, de ugyanakkor ő benne tudok megbízni a legjobban. És néha a pokolba kívánom de ha meg nincs mellettem annyira tud hiányozni hogy belehalok. Annyi rosszat beszélek róla néha a hozzám közel álló embereknek, de ha meg ők mondanak valamit róla akkor rosszul esik és megvédem.

Tényleg nem tudok rá mit mondani már. Nem tudom hogy ez szerelem, vagy kötődés. Bár egy sima kötődés szerintem nincs ilyen erős. Nem tudom mi az ami miatt mi ennyire kitartunk egymás mellett. Kinézetre sem vagyunk annyira tökéletesek, hogy ne találnánk egymásnál szebb vagy jobb nőt vagy férfit. Már lassan 4 éve tart ez az egész.... ameddig nem éltem át nem tudtam hogy tényleg van ilyen hogy egy embert egyszerre imádsz is és utálsz is.

Sosem hittem abban hogy az álmoknak van valami jelentőségük. Mikor a mamám meghalt, akkor nagyon el akartam hinni, hogy amikor vele álmodok, akkor az tényleg azért van, mert az valami üzenet, és tényleg vele találkozok. De hiába... az álmok azok a fejünkben lévő dolgoktól vannak... amik megtörténtek velünk... amiken sokat jár az agyunk... és nem jósolnak semmit, és nem azt mutatják, hogy mit kéne tennünk vagy hogy mit hoz a sors.

De most tegnap mégis valami olyasmit álmodtam amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni, és kis reményt adott arra, hogy majd egyszer boldog lehetek újra.
Én nekem mostanában nagyon sokat fáj a szívem az exbarátom után... már megint... hiába volt olyan nyögvenyelős a kapcsolatunk, hiába volt meg ez a tipikus se veled se nélküled, és hiába gyűlölöm azért amiért olyan undorítóan viselkedett velem... Selena Gomezt idézve, a szív akar amit akar :D és nagyon sokszor erőt kell vennem magamon hogy ne rá gondoljak. Nem tudok őszintén nevetni semmin... hát biztos mindenki volt már ilyen állapotban.

Szóval azt álmodtam, hogy valakivel feküdtem egy ágyban... én legelőször az exbarátomnak hittem. Tisztán emlékszek hogy olyan tipikus romantikusfilmes-reggeli-felébredéses "jelenet" volt :D egy nagy ablak mellett volt a nagy franciaágy és a fehér függönyöktől fehér volt az egész szoba ahogy besütött a Nap, és az ágy is fehér volt és nagyon puha. És jobb oldalon feküdt mellettem és kicsit feljebb volt mint én. Nevetgéltünk, beszélgettünk, és egyszer éreztem hogy lejjebb jön és én csak behunytam a szemem és lassan hozzányomta a száját a számhoz. És akkor így nagyon lassan elkezdtünk csókolózni de az a tipikus az a csókolózás, amikor pillangók vannak a hasadban és megremeg a lábad és érzed hogy szerelmes vagy... és akkor éreztem azt, hogy az nem az exbarátom. És mikor felkeltem, akkor is ott volt az az érzés.. az a nagyon jó érzés, hogy valakivel akibe nagyon szerelmes vagyok most csókolóztunk először...

Tudom, hogy furán hangzik, de lövésem sincs hogy ki lehetett az a fiú, aki iránt én szó szerint szerelmet éreztem álmomban. Az exbarátom nem volt, a gyerekkori szerelmem sem volt.. és más fiú iránt meg nem érzek még csak hasonlót sem. Úgy hogy lehet hülyén hangzik, de végülis azzal nyugtatom magam, hogy talán tényleg azzal a fiúval álmodtam, aki majd a nagy Ő lesz, és akit szeretni fogok, és akivel boldog leszek.. majd egyszer valamikor :D

És ami még a legdurvább az egészben, hogy azóta már nem fáj annyira a szakítás. Tegnap írt rám a barátom, hogy béküljünk ki mert nagyon szeret... és eddig biztos sírtam volna meg hasonló dolgok, de most valahogy nem mozgatott meg semmit. És most én voltam az aki azt mondta neki, hogy bocs de nem megy, és fogadd el, hogy már nem leszek neked. Sosem mertem még ilyet írni neki mert titkon mindig féltem hogy majd komolyan gondolja és tényleg túl lép majd rajtam... de most valamiért én mégis komolyan gondoltam azt, hogy talán most 4 hosszú év után tovább tudjak lépni...

És lehet pont ez a fiú segített nekem... ez nagyon érdekes dolog :D azóta is kattogok rajta... pedig nem ma álmodtam ezt. de még mindig hatással van rám.

Vettem egy nagyon jó könyvet de még nem mondom el hogy melyiket mert még később szeretnék róla írni :D és olyan jókat olvasok benne hogy azóta én is mindig próbálom más szemszögből nézni azokat a dolgokat amik történnek velem, vagy amiket érzek, vagy alapból amilyen vagyok.

Most arról szeretnék kicsit írni, hogy mit tanultam az előző kapcsolatomból, ami nekem az első volt, és nagyon-nagyon szerettem őt (szeretem még mindig), és tényleg már eljegyzés is volt meg minden hasonló dolog, viszont néha a lehető legalpáribb módon bántunk egymással... leginkább ő velem.
A szerelem ugye kémiai dolog, nem is nagyon tudunk parancsolni az érzéseinknek, de a gondolatainknak tudunk, és szerintem jó ha pár dolgokkal tisztában vagyunk. Nekem ezeket nem mondta senki, vagy már ha mondták is túl késő volt, de mostanra már magamtól megtanultam. Leginkább kapcsolatokban szintén tapasztalatlan embereknek írnám le ezeket, hátha ők is tanulnak belőle.

    Az első dolog ami nagyon-nagyon fontos szerintem egy kapcsolatban, hogy ne hatalmasodjon el az egész életeden. Ne csak ő létezzen számodra, és ne ő töltse ki a szabadidődet. Azért, mert ha elveszted, tényleg nem marad semmid. Mindig is legyen egy olyan hobbi, időtöltés, vagy bármi, ami történjen bármi, mindig ki tudjon szakítani téged a szerelmeddel kapcsolatos dolgokból. Mert így sokkal kerekebb lesz az életed, és sokkal boldogabb leszel. Tapasztalatból mondom.

    A másik dolog, hogy minden ember más... nincs két egyforma ember. Nincs olyan, hogy egy kapcsolatban mind a két ember ugyanazt érzi. Ne abból indulj ki, hogy egy adott szituációban mit érezhet a párod, hogy TE mit érzel. Ismerhetsz bárkit úgy mint a tenyeredet, de hiába, azt sosem fogod tudni hogy a másik mit érez. És ezt is megtapasztaltam már rengetegszer. Adódhatnak nehéz helyzetek, amikor te elvárod, hogy ő jöjjön oda esetleg. Hogy ő akarja megbeszélni. Vagy várod, hogy megvigasztaljon, ehelyett meg csak mégjobban adja alád a lovat. Ilyenkor jusson eszedbe, hogy senkit sem irányíthatsz. És az élet nem tündérmese. Minden ember máshogy reagál a dolgokra, és kölcsönös érzések nagyon ritkán vannak. Mindig lesz olyan, hogy az egyik fél féltékenyebb, mint a másik, az egyik fél hűségesebb mint a másik, sőt továbbmegyek, abban is biztos vagyok, hogy egy kapcsolatban az egyik fél mindig jobban szereti a másikat. Lehet csak egy bizonyos időszakban, és lehet ez mindig változik, mint valami libikóka... tök mindegy. De ez akkor is így van.

    És a harmadik dolog, amit megtanultam, hogy tudni kell hol a határ. Ugyanis az egy dolog, hogy még a legjobb kapcsolatban is van, hogy nem klappolnak a dolgok, vannak nehezebb napok, nézeteltérések. De van egy pont, amit fel kell ismerni, és ami után be kell látni, hogy ez már nem egészséges, és ez már nem jó. Saját bőrömön tapasztalatom, hogy nagyon nehéz beismerni. És saját magunknak hazudunk, saját magunkat csapjuk be, hogy ez így már nem mehet tovább. Én azt mondom, igen, vannak dolgok amiket meg lehet beszélni, sőt nem hogy lehet, hanem meg is kell. De olyan dolgok is vannak, amik ha már megtörténnek, azután már felesleges egy percig is húzni egymás idejét. Csak aki szerelmes, az nem hajlandó felismerni ezt a pontot. Vagy ha fel is ismeri, megpróbálja magában elmismásolni, hogy "lehet ez rosszul esik nekem, és ezt nem kéne, de én szeretem annyira, hogy megbocsájtsak neki". Ezzel a legnagyobbat ártva saját magunknak. És a legnagyobb szívességet téve neki, hogy megbocsátva legyen egy olyan dolog, amivel utána lehet még többször és még nagyobbat tud rúgni beléd.

Én mindhárom esetbe beleszaladtam úgy elég durván, és nagyon nehéz kijönni belőlük. Egy olyan emberrel voltam együtt aki érzelmileg elefántlábakon áll kb, nehezen lehet megingatni, és hihetetlenül tud manipulálni, még ha nem is szándékosan teszi. Én meg egy nagyon érzékeny lány vagyok, aki érzelmileg annyira instabil hogy már egy rossz nézésétől is elbizonytalanodok, hogy már nem szeret, és én komolyan szerelemből szerettem, és érzelmileg voltam rá féltékeny. De ő meg birtokolni szeretett. És hatalmas különbség van a kettő között.

De az biztos, hogy ha egyszer őszinte szívvel szerettél valakit, de azt a szívet valaki kegyetlenül összetöri, utána még a simogató kéztől is fogsz félni, hogy nehogy megüssön. És vannak akik ebből rögtön tanulnak, de vannak, akik még sok hosszú csalódás után sem jönnek rá, hogy min kéne változtatni. Én sajnos az utóbbi vagyok... de most nagyon akarok ezen változtatni. Nagyonnagyon.

Én aztán tudok össze-vissza írni témákról :D ma tettem egy nagyon érdekes felfedezést. Először magamról szeretnék beszélni, aztán a véleményemről. Tehát nekem majdnem 4 évig volt egy barátom. Ráadásul az első számomra. Röviden fogalmazva, a kapcsolatunk csakis a két véglet volt. Vagy a pokol, vagy a mennyország. Közte, a földön sosem jártunk. Mikor rosszban voltunk azt nagyon megéltük, tényleg ott rúgtunk egymásba ahol tudtunk, mikor jóban, akkor meg minden rózsaszín köd volt. Szürkék sosem voltunk.

De talán az ilyen úgymond "drámai" kapcsolatok azok, amik tényleg megragadják a szívünket... szerintem bárki aki visszaemlékszik az eddigi legmélyebb érzésű kapcsolatára, az pont attól volt annyira erős és addiktív, mert voltak benne rossz érzések is bőven. De javítsatok ki ha tévedek. Ha túl harmonikus lenne minden, ha túlságosan klappolna minden kis apróság, az a kapcsolat egy idő után befásul. Abból lesz évek után csendes válás, vagy csak simán eléldegélés egymás mellett a gyerekek miatt. De az az igazi szerelem ami bármelyik lépéssel valamit megmozgat bennünk az szerintem sosem lesz gördülékeny.

És rájöttem, hogy nekem az exbarátom olyan számomra, mint egy drog. Nem tudom, hogy szerelem-e, bár nyilván az is. De ez a függőség, ez tényleg nagyon erős. Amikor tudod, hogy árt neked, mégis minden alkalommal csak mégjobban és mégjobban vágysz rá. Kiabál veled, összevesztek, gyúlölöd, meg tudnád folytani egy kanál vízben, de ugyanakkor várod hogy mikor ír, mikor hív... ha tovább akar veszekedni akkor azért, ha kibékülni akkor azért.
Én pl. mindenhez őt kötöm. Legyen az a gyrosos étterem illata, mert első találkozásunkkor is egy nagyvárosban gyrosoztunk. Legyen az a reggeli hűvös levegő télen. Vagy az a tipikus strandos víz-illat, még ahhoz is őt kötöm. És ez tuti hogy az agyamban valami olyan kapocs ami mindig meg fog maradni, hiszen ha úgy alakul, hogy mégegyszer valakivel megyek ide vagy oda, az az első reflex szerű gondolat mindig ott marad... és nagyon tud fájni a szívnek.

És én voltam már szerelmes. Az az igazi klasszikus szerelem ami van a filmekben, meg amit mindenki kérdez hogy mik a jelei ha szerelmes vagyok? Semmi... ha jeleket keresel, akkor nem vagy szerelmes. Mert a szerelem, ha érzed, egyértelmű lesz. És nem is nagyon lehet elmagyarázni. De amikor már függője is vagy egy embernek, az annyira mérgezővé tud válni, hogy hihetetlen. Én mikor szakítottunk a barátommal, rendesen úgy éreztem hogy amire most tényleg szükségem van az valami agymosás, vagy valami tisztítókúra. Mert már komolyan nem egészséges ha ennyire függ valaki valakitől és én nem tudom erről hogy tudnék "leszokni". Nem tudom mi a módszer...
Talán az idő az ami a függőséget elmulasztja. De a szerelmet nem. Az első szerelmemhez, kb 10 év kellett, hogy azt mondjam hogy oké, már nem vagyok a "függője". Szeretem, és ott van még az érzés ha rá gondolok vagy ha meghallom. De már nem sírok ha barátnője van, nem érzek késztetést hogy dalokat írjak róla - ja régen angolul írtam dalokat róla.. :D Nem vagyok szomorú ha mással látom.. ezek lassan elmúltak. De a szerelem az azért még mindig nem.

Úgyhogy érdekes megtapasztalni ezt a két dolgot. És nyilván emberfüggő, hogy ki mennyire ragaszkodik a társához, még akkor is ha a másik nem ragaszkodik hozzá és érzelmileg kihasználja. Én pl. nagyon ragaszkodó típus vagyok, és nagyon hamar magamra veszem ha az a másik egy kicsit is többet foglalkozik mással mint velem. Bár én ezt betudom az önbizalomhiánynak is. Mostmár mindig félni fogok szeretni valakit. Mert ha már rendesen addikt leszek, és nem tudok meglenni nélküle és úgy tud játszani velem ahogy akar csak mert én őszintén szeretem, akkor nem tudom mégegyszer hogy fogom kibírni. Nekem eddig mindegyik szerelmem olyan volt mint egy drog. Kellettek az impulzusok, nem számított hogy jó vagy rossz. Most is ha nem vigasztalom saját magamat, simán rámjöhetne ilyen pánik érzet, amikor belegondolok, hogy nincs már nekem a barátom. És tudom, hogy ez nem egészséges. De mégis várom a nap minden percében és másodpercében hogy legyen valami kontakt mert különben kb megőrülök. Folyton azt nézem hogy villog-e zölden a telefonom (amikor valaki ír) ha látom személyesen akkor azt várom mikor jön oda hozzám, ha ott van mellettem várom hogy megszólítson. Mert tényleg már a függője vagyok és minden más dolog a háttérbe szorul, és csak ő a lényeg. Bármit csinál, bármit mond nekem, lényeg, hogy ne nézzen levegőnek. És ha meg már levegőnek néz és észreveszem hogy semleges vagyok neki, na akkor jön a nagyon-nagy szenvedés.

A szüleim azt mondták kiváncsiak lesznek, hogy mi lesz, amikor elmúlik ez a szerelem felé. Akkor végre láthatom hogy mit lát más is, és hogy mennyi minden csak a fejemben létezett vele kapcsolatban, amit csak én láttam benne. Igazából én is várom már, mikor jön el ez a pillanat, ha egyáltalán eljön. Soha semminek nem voltam a függője... se cigi, se drog, se alkohol, semmi. De már érzem, hogy akiknek ilyen függősége van, miért jár elvonóra. Egy idő után nagyon elviselhetetlen tud lenni.