Nem terveztem nagy nosztalgiázást, de mégiscsak rávettem magam, hogy elolvassam a régi bejegyzéseimet, és kicsit el is mesélem mi történt velem amióta utoljára olvashattatok engem. Elég sok minden változott az életemben, és így visszagondolva én is rengeteget változtam. 3 meghatározó dolog történt velem, ami segített kicsit megformálni a mai "énemet". Nem is időben mesélem el, inkább ezt a 3 dolgot fejtem ki.

Kezdem a legfontosabbal. Új munkahelyet találtam. Amikor még blogoltam, egy gyárban dolgoztam. Semmi bajom nem volt a gyári munkával, dehát ugye egy munkahely nemcsak arról szól, hogy bemegyek és csinálom amit csinálni kell. Nem mindegy, hogy mikor kell dolgozni, nem mindegy, hogy mennyire messze kell elmenni, és ami a legfontosabb, nem mindegy, hogy kivel dolgozol. Nálam ezek a szempontok mind megbuktak, és a sors fintora, hogy olyan munkahelyet találtam, ahol meg vagyok barátkozva a távolsággal, magával a műszakkal (tehát hogy reggel 8-tól délután 4-ig), és imádom a munkatársaimat. És maga a munka az, ami kicsit kifogott rajtam. Banki tanácsadó lettem. Nem írok banknevet, de ha az ember fia elkezd a banknevek között gondolkodni, azért elmondom hogy az első pár tippetek között biztos benne van. Tehát egy nagy bankról van szó. Rögtön bedobtak a mélyvízbe. Egyszerűnek tűnik, de rengeteg nehézséggel jár. A kommunikációs készséget olyan szintre kell fejleszteni, amilyen szinten te egy idegennel úgy kell beszélned, legyen az fiatal-öreg, lány-fiú, gazdag-szegény, magyar-külföldi, hogy mindvégig te a bankot képviseld. És ezt sehol sem tanítják. Persze vannak képzések, de ezen a munkahelyen ez nem az a dolog amivel van időd foglalkozni. És ebben benne van a telefonálás, maga a tanácsadás, a pesti képzések ahol napokig-hetekig idegenekkel vagy, és még sorolhatnám. Tehát nem egy egyszerű meló, persze laikusként az ember csak annyit lát, hogy bemegyek szép ruhában, leülök, melegben vagyok, és csak beszélnem kell meg számítógépezni. De azt nem látják, hogy több millió forinttal kell bánni, hogy az a ruha kurvára kényelmetlen, hogy az ügyfelek néha direkt idegesítenek de neked nyugodtnak és udvariasnak kell maradnod, na meg a banknak elvárása van feléd. És ezek az elvárások nagyon komoly és nagyon nehéz elvárások, emberekkel kell tárgyalásokat előre megbeszélned időpontra, és termékeket kell eladnod nekik. Hülyén hangzik, de ez így van. Ha jól teljesítesz kapsz e-mailben egy Ügyes vagy XY e-mailt, ha nem, akkor szimplán kirúgnak.
Lényeg a lényeg, rengeteget változtatott a személyiségemen. Én sokkal kedvesebbnek és türelmesebbnek tartom magam, jobban tudok kommunikálni, bátrabb vagyok, magabiztosabb. Ugyanakkor néha idegesen fekszem le aludni hogy mi lesz a holnapi meetingen, a tömegtől és az idióta emberektől frászt kapok, és a tapasztalatok miatt én is kritikusabb vagyok ha olyan helyen jelenek meg, ahol ügyintézők vannak. És hát ja... kicsit beszólogatós lettem. Előjött a vízöntő énem :D

A másik legfontosabb dolog, bár fontosnak nem is mondanám inkább meghatározónak, az az, hogy szingli lettem. Szerelem téren én ebben az évben tanultam a legtöbbet egész életemben. Nem is nagyon szeretném ezt a részt kifejteni, mert ha belemennék hosszú lenne, röviden meg nem akarom :D Szóval ez az év egy érzelemkavalkád volt számomra, szingli vagyok, és az is akarok maradni, jelen helyzetemben nem nagyon érdekel a komoly elkötelezettség.

A harmadik dolog, az nem egy eget rengető dolog, de számomra hatalmas. Ez pedig nem más, minthogy sikerült eljutnom egy Tokio Hotel koncertre. Erről biztosan fogok írni egy kis élménybeszámolót amúgy :D nem is akarok belemenni hogy milyen volt, inkább azt, hogy mit is jelent ez nekem. Számomra a Tokio Hotel egy ilyen gödörből kihúzós kötél volt még a gimis kislány énemnek. Nem mintha nagy depresszióban éltem volna, de gyerekként ugye sok kis dologra hisszük azt, hogy azok a világ legnagyobb problémái, és még csiszolatlanok vagyunk. Akkor nekem a Tokio Hotel volt az, ami elvonta a figyelmem a mindennapokról. Hamar a srácok függőjévé lehet válni (gondolok itt a sok zenéjükre, a sok TH TV videóra, a fanfictionökre, a műsorokra amikben szerepelnek) minden rajongó ismeri ezt a kis világot amibe bele lehet csöppenni. És én soha meg nem álmodtam volna, hogy én látni fogom őket élőben. Persze szerepelt a "bakancslistámon" de kb azok között a pontok között, mint "eljutni Dubaiba", meg "nyerni a lottón", egy szóval szinte lehetetlen. És hogy ezt elértem, megéltem, számomra egy hatalmas löket, mint a Simsben vagy bármelyik játékban mikor szinteket lehet elérni és valami nagy dolog miatt csilingel a képernyő :D és ezzel jobban ösztönzöm magam hogy igazából bármit el lehet érni, csak hinni kell benne, na meg tenni kell érte. Az álmok igenis teljesülnek! :D
Itt sem álltam meg egyébként, legközelebb már az lesz a cél, hogy találkozzak is velük és legyen egy képem velük. :D

Halihóó!
Nem tudom utoljára mikor volt bejegyzés, nem is néztem meg, teljesen tiszta lappal akarok indulni :D bár a CSS még a régi, mert ennyi idő után megmondom őszintén "kiestem" a gyakorlatból. Régen imádtam minél csicsásabb, minél egyedibb kinézeteket gyártani (azokat a menüpontokat is eltűntettem de majd a kedvenceimet biztos meg fogom mutatni ha nosztalgiázok). Lényeg a lényeg hogy mivel az ember változik, nagyon sok régi dolgot kínosan olvastam vissza. Én nagyon régóta blogolok, és pl visszaolvasva a 2011-es blogomat, ami még blogspoton volt (15 éves voltam) és fogtam a fejem hogy mennyire egy buta fiatal lány voltam még oké :D de azt, hogy asszem 2017-ben tettem ki bejegyzést utoljára ami 2 éve volt, és még azokat is furcsálva néztem, kicsit fejbevágott, hogy mennyire sokat változik az ember csak pár év után is.

Egyáltalán nem néztem vissza tehát miket irogattam régen, le is szedtem a menüpontokat tehát ha valaki egyáltalán emlékszik rám, ő sem tudja visszanézni. Van is sok fájó emlék a múltban amikre nem akarok visszaemlékezni, na meg rengeteg mindenről változott a véleményem, a hozzáállásom, úgyhogy ez egy új teo lesz.... nem is tudom miért kisbetűvel kezdtem el használni a "nevem", de akkor marad így :D

Ami még nagyon meglepett, hogy hányan leléptek gportálról. Pedig mikor még fizetős volt, azért úszkáltunk a blogokban meg mindenféle portálokban. Most ingyenes, mégis alig van hébe-hóba kitartó szerkesztő :D bár mondjuk ez nálam is időszakos, nem gondoltam hogy 23 éves fejjel még mindig ugyanúgy kedvet kapok a blogoláshoz mint 14 évesen, de hát vannak dolgok amik nem változnak :D Szóval én szomorú vagyok hogy nincsenek már itt azok a blogok amiket régen én követtem, kiváncsi vagyok mi újság van azokkal a csajszikkal akiknek a napjait/gondolatait rend szerint követtem... nem tudom, blogolásra biztos van jobb felület a gportálnál de én 2006 óta gportálozok úgyhogy nehezen váltanék másra :D bár az elég hülyeség hogy az a nagy fekete banner bezavar a képbe, ha majd sikerül egy jó kinézetet összehoznom tuti eltüntetem.

Na szóval ennyi :D a chatet is levettem, lehet visszarakom, nem tudom. Mindig mikor elkezdek blogolni nem az a célom hogy sok emberhez szóljak, mindig saját magamért blogolok, aztán elkezdem nézegetni a számlálót és érdekel az emberek véleménye is, szóval szerintem tuti visszajön majd az is :D

Puszikaa.