Vettem egy nagyon jó könyvet de még nem mondom el hogy melyiket mert még később szeretnék róla írni :D és olyan jókat olvasok benne hogy azóta én is mindig próbálom más szemszögből nézni azokat a dolgokat amik történnek velem, vagy amiket érzek, vagy alapból amilyen vagyok.

Most arról szeretnék kicsit írni, hogy mit tanultam az előző kapcsolatomból, ami nekem az első volt, és nagyon-nagyon szerettem őt (szeretem még mindig), és tényleg már eljegyzés is volt meg minden hasonló dolog, viszont néha a lehető legalpáribb módon bántunk egymással... leginkább ő velem.
A szerelem ugye kémiai dolog, nem is nagyon tudunk parancsolni az érzéseinknek, de a gondolatainknak tudunk, és szerintem jó ha pár dolgokkal tisztában vagyunk. Nekem ezeket nem mondta senki, vagy már ha mondták is túl késő volt, de mostanra már magamtól megtanultam. Leginkább kapcsolatokban szintén tapasztalatlan embereknek írnám le ezeket, hátha ők is tanulnak belőle.

    Az első dolog ami nagyon-nagyon fontos szerintem egy kapcsolatban, hogy ne hatalmasodjon el az egész életeden. Ne csak ő létezzen számodra, és ne ő töltse ki a szabadidődet. Azért, mert ha elveszted, tényleg nem marad semmid. Mindig is legyen egy olyan hobbi, időtöltés, vagy bármi, ami történjen bármi, mindig ki tudjon szakítani téged a szerelmeddel kapcsolatos dolgokból. Mert így sokkal kerekebb lesz az életed, és sokkal boldogabb leszel. Tapasztalatból mondom.

    A másik dolog, hogy minden ember más... nincs két egyforma ember. Nincs olyan, hogy egy kapcsolatban mind a két ember ugyanazt érzi. Ne abból indulj ki, hogy egy adott szituációban mit érezhet a párod, hogy TE mit érzel. Ismerhetsz bárkit úgy mint a tenyeredet, de hiába, azt sosem fogod tudni hogy a másik mit érez. És ezt is megtapasztaltam már rengetegszer. Adódhatnak nehéz helyzetek, amikor te elvárod, hogy ő jöjjön oda esetleg. Hogy ő akarja megbeszélni. Vagy várod, hogy megvigasztaljon, ehelyett meg csak mégjobban adja alád a lovat. Ilyenkor jusson eszedbe, hogy senkit sem irányíthatsz. És az élet nem tündérmese. Minden ember máshogy reagál a dolgokra, és kölcsönös érzések nagyon ritkán vannak. Mindig lesz olyan, hogy az egyik fél féltékenyebb, mint a másik, az egyik fél hűségesebb mint a másik, sőt továbbmegyek, abban is biztos vagyok, hogy egy kapcsolatban az egyik fél mindig jobban szereti a másikat. Lehet csak egy bizonyos időszakban, és lehet ez mindig változik, mint valami libikóka... tök mindegy. De ez akkor is így van.

    És a harmadik dolog, amit megtanultam, hogy tudni kell hol a határ. Ugyanis az egy dolog, hogy még a legjobb kapcsolatban is van, hogy nem klappolnak a dolgok, vannak nehezebb napok, nézeteltérések. De van egy pont, amit fel kell ismerni, és ami után be kell látni, hogy ez már nem egészséges, és ez már nem jó. Saját bőrömön tapasztalatom, hogy nagyon nehéz beismerni. És saját magunknak hazudunk, saját magunkat csapjuk be, hogy ez így már nem mehet tovább. Én azt mondom, igen, vannak dolgok amiket meg lehet beszélni, sőt nem hogy lehet, hanem meg is kell. De olyan dolgok is vannak, amik ha már megtörténnek, azután már felesleges egy percig is húzni egymás idejét. Csak aki szerelmes, az nem hajlandó felismerni ezt a pontot. Vagy ha fel is ismeri, megpróbálja magában elmismásolni, hogy "lehet ez rosszul esik nekem, és ezt nem kéne, de én szeretem annyira, hogy megbocsájtsak neki". Ezzel a legnagyobbat ártva saját magunknak. És a legnagyobb szívességet téve neki, hogy megbocsátva legyen egy olyan dolog, amivel utána lehet még többször és még nagyobbat tud rúgni beléd.

Én mindhárom esetbe beleszaladtam úgy elég durván, és nagyon nehéz kijönni belőlük. Egy olyan emberrel voltam együtt aki érzelmileg elefántlábakon áll kb, nehezen lehet megingatni, és hihetetlenül tud manipulálni, még ha nem is szándékosan teszi. Én meg egy nagyon érzékeny lány vagyok, aki érzelmileg annyira instabil hogy már egy rossz nézésétől is elbizonytalanodok, hogy már nem szeret, és én komolyan szerelemből szerettem, és érzelmileg voltam rá féltékeny. De ő meg birtokolni szeretett. És hatalmas különbség van a kettő között.

De az biztos, hogy ha egyszer őszinte szívvel szerettél valakit, de azt a szívet valaki kegyetlenül összetöri, utána még a simogató kéztől is fogsz félni, hogy nehogy megüssön. És vannak akik ebből rögtön tanulnak, de vannak, akik még sok hosszú csalódás után sem jönnek rá, hogy min kéne változtatni. Én sajnos az utóbbi vagyok... de most nagyon akarok ezen változtatni. Nagyonnagyon.