Sosem hittem abban hogy az álmoknak van valami jelentőségük. Mikor a mamám meghalt, akkor nagyon el akartam hinni, hogy amikor vele álmodok, akkor az tényleg azért van, mert az valami üzenet, és tényleg vele találkozok. De hiába... az álmok azok a fejünkben lévő dolgoktól vannak... amik megtörténtek velünk... amiken sokat jár az agyunk... és nem jósolnak semmit, és nem azt mutatják, hogy mit kéne tennünk vagy hogy mit hoz a sors.

De most tegnap mégis valami olyasmit álmodtam amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni, és kis reményt adott arra, hogy majd egyszer boldog lehetek újra.
Én nekem mostanában nagyon sokat fáj a szívem az exbarátom után... már megint... hiába volt olyan nyögvenyelős a kapcsolatunk, hiába volt meg ez a tipikus se veled se nélküled, és hiába gyűlölöm azért amiért olyan undorítóan viselkedett velem... Selena Gomezt idézve, a szív akar amit akar :D és nagyon sokszor erőt kell vennem magamon hogy ne rá gondoljak. Nem tudok őszintén nevetni semmin... hát biztos mindenki volt már ilyen állapotban.

Szóval azt álmodtam, hogy valakivel feküdtem egy ágyban... én legelőször az exbarátomnak hittem. Tisztán emlékszek hogy olyan tipikus romantikusfilmes-reggeli-felébredéses "jelenet" volt :D egy nagy ablak mellett volt a nagy franciaágy és a fehér függönyöktől fehér volt az egész szoba ahogy besütött a Nap, és az ágy is fehér volt és nagyon puha. És jobb oldalon feküdt mellettem és kicsit feljebb volt mint én. Nevetgéltünk, beszélgettünk, és egyszer éreztem hogy lejjebb jön és én csak behunytam a szemem és lassan hozzányomta a száját a számhoz. És akkor így nagyon lassan elkezdtünk csókolózni de az a tipikus az a csókolózás, amikor pillangók vannak a hasadban és megremeg a lábad és érzed hogy szerelmes vagy... és akkor éreztem azt, hogy az nem az exbarátom. És mikor felkeltem, akkor is ott volt az az érzés.. az a nagyon jó érzés, hogy valakivel akibe nagyon szerelmes vagyok most csókolóztunk először...

Tudom, hogy furán hangzik, de lövésem sincs hogy ki lehetett az a fiú, aki iránt én szó szerint szerelmet éreztem álmomban. Az exbarátom nem volt, a gyerekkori szerelmem sem volt.. és más fiú iránt meg nem érzek még csak hasonlót sem. Úgy hogy lehet hülyén hangzik, de végülis azzal nyugtatom magam, hogy talán tényleg azzal a fiúval álmodtam, aki majd a nagy Ő lesz, és akit szeretni fogok, és akivel boldog leszek.. majd egyszer valamikor :D

És ami még a legdurvább az egészben, hogy azóta már nem fáj annyira a szakítás. Tegnap írt rám a barátom, hogy béküljünk ki mert nagyon szeret... és eddig biztos sírtam volna meg hasonló dolgok, de most valahogy nem mozgatott meg semmit. És most én voltam az aki azt mondta neki, hogy bocs de nem megy, és fogadd el, hogy már nem leszek neked. Sosem mertem még ilyet írni neki mert titkon mindig féltem hogy majd komolyan gondolja és tényleg túl lép majd rajtam... de most valamiért én mégis komolyan gondoltam azt, hogy talán most 4 hosszú év után tovább tudjak lépni...

És lehet pont ez a fiú segített nekem... ez nagyon érdekes dolog :D azóta is kattogok rajta... pedig nem ma álmodtam ezt. de még mindig hatással van rám.