Mostanában eléggé rászoktunk a mozizásra :D az egyik film amit megnéztünk már kicsit régebben, az a Hóember... a másikat pedig még múlt héten néztük meg, az pedig a Fűrész 8. De mégis azt akarom kihangsúlyozni, hogy mit érdemes megnézni és mit nem :D

Nézzétek meg!

Fűrész 8 - Újra játékban

Tíz év telt el a hírhedt sorozatgyilkos, John Kramer (Tobin Bell) halála óta. A módszeres kegyetlenségéről elhíresült Fűrész azonban újra rettegésben tartja a város lakóit: sorra bukkannak fel a megkínzott holttestek, és minden jel arra mutat, hogy nem csupán egy "örököse", hanem maga a szadista játékmester áll az esetek hátterében. Miközben a városi rendőrség elszánt nyomozást folytat az elkövető után, a kifinomult halálcsapdákban vergődő áldozatoknak dönteniük kell, hogy követik-e a titokzatos hang utasításait. És aki a kezében tartja a szálakat, nem ismer irgalmat: ha rosszul választanak, a büntetésük gyötrelmes halál.

Én eddig egyetlen egy Fűrész részt sem láttam. Soha nem is tudtam, hogy miről szólnak ezek. Azt tudtam, hogy sok vér van benne, meg gusztustalan, meg undorító, de sosem fordult meg a fejemben az, hogy megnézzek egy részt is, ugyanis ha horrorokról van szó inkább azokat szeretem amiknek érdekes történetük van, és nem arról szólnak hogy egymás után vérben úszva meghalnak az emberek.
De mivel nem tudtunk sok film között válogatni, mondtam hogy egye fene, mostanában úgyis annyi horrort néztem hogy biztos bírja majd a gyomrom :D és igazából nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna hogy egy ilyen kéz-láblevágós, darabolós játékos filmbe bele tudnak rakni egy érdekes fordulatos sztorit is. Egy percig sem volt unalmas, és még az undorító részek sem voltak olyan nagyon vészesek. És nagyon jól megcsinálták, én végig próbáltam úgy nézni a filmet hogy nem igazán élem bele magam, mert amúgy nem bírtam volna odanézni szerintem... merthogy ezek csak színészkednek és minden mű :D de hiába... mert amúgy nagyon nem lehet észrevenni egy kicsi bakit sem. Na jó ez így túlzás, mert nagyon sok olyan dolog van ami nem tiszta benne, de még így is nagy hatással volt rám, pozitív értelemben. Lehet mostmár megnézem a többi részt is. Azt remélve hogy azokat is végig tudom nézni undor és hányinger nélkül :D

Nehogy megnézzétek!

Hóember

Amikor leesik az első hó, és Harry Hole, az elit nyomozóosztag vezető detektívje egy eltűnt áldozatról értesül, arra gyanakszik, hogy egy rejtélyes sorozatgyilkos lépett újra akcióba. Egy éles elméjű újonc segítségével Harrynek több évtizedes régi ügyeket kell összekötnie ezzel a brutális új üggyel, ha túl akar járni a felfoghatatlanul gonosz gyilkos eszén a következő hóesés előtt. 

Mikor már legeslegelőször láttam az előzetest már akkor tudtam hogy ezt muszáj megnézni. Ha megnézitek youtube-on is az előzetest, annyira jól meg van csinálva, olyan jól össze van rakva, hogy tényleg aki szereti az ilyeneket az bekajálja. Mégis ennek ellenére még sosem voltam így... talán a Kong- Koponya szigetnél. Hogy már a film felénél úgy voltam vele, hogy inkább kijöttem volna, SŐT kb 6an voltunk az egész nagytermes moziban, és 4-en kimentek vetítés alatt. Botrány komolyan hogy egy ilyen filmet ma moziba raknak. A sztorit nem lehet megérteni. Akármennyire akartam követni, akármennyire próbáltam koncentrálni, össze vissza vannak a történetszálak. A színészek sem voltak valami karakteresek. Hogy a hóember is miért hóember az rejtély végig. Meghal az egyik főszereplő ráadásul szánalmas, hogy hogyan... egy összetákolt semmilyen unalmas film. A történet nagyon túl van bonyolítva, mindenféle helyszínekkel, mindenféle nevekkel, mindenféle fényképekkel amiknek utána már semmi szerepük nincsen. A gyilkos sem úgy derül ki mint tipikusan mikor azt gondoljuk hogy azta, én ezt mért nem tudtam... hanem csak úgy kiderül és ennyi. Semmi meglepetés, semmi izgalom... pedig amennyire vártam ezt a filmet... rendesen bocsánatot kértem attól akivel mentem, hogy elvettem 2 órát az életéből... mert én beszéltem rá hogy nézzük meg. És ja igen ez külön vicces, hogy 2 órás a film.... talán annyi benne a pozitív, hogy szép a táj. Én még sose mondtam ilyet filmre, mert ízlések és pofonok, de higyjétek el bármilyen ízlésetek is van filmek terén, ezt a filmet én komolyan SENKINEK SEM ajánlom :D

Filmek, amik tervben vannak:

• Megjött apuci 2
• Boldog halálnapot
• Rossz anyák karácsonya

Ezek még idén meg fognak jelenni. A Megjött apuci első részét is nagyon szerettem, azt is moziban néztük meg, nem a legviccesebb film a világon de nagyon jó családi film szerintem. És a második rész előzetese is nagyon tetszik. A Boldog halálnapot sztorija pedig PONT olyan ami az ideálom xD ha izgalmas filmekről van szó. Bár a Hóemberről is ezt gondoltam dehát... mindegy. A Rossz anyák karácsonya meg annak ellenére hogy az eredeti film nem tetszett és nemhogy elsőre végig aludtam de második nekifutásra is mert annyira unalmas volt számomra, ahhoz képest ennek az előzetese most nagyon tetszik :D úgyhogy majd ezekről is írok...

Te jó ég mennyire unalmas már ez :D de hiába... hajnali 2 óra van, egyedül vagyok itthon (igen, full egyedül)... és nem tudok mást csak ezen filozofálni.

Selena Gomez és Justin Bieber újra összejöttek... nem erről akarok írni :D de az ők kapcsolatuk annyira olyan mint az én kapcsolatom az első barátommal. És nekik is ők voltak egymásnak az elsők. És annyira átérzem ezt... sokan jönnek azzal hogy jaj már megint, ez már úgysem működik, meg blablabla. Pedig igazából a szerelem az ilyen... nem tudsz neki parancsolni és találkozhatsz nála 100x jobb emberrel de ha egyszer beleszerettél akkor az Istenért sem tudod kiverni a fejedből.

Én mostanában az első barátomat (nem tudom igazából minek hívjam, mert nyíltan szeretjük egymást de nem igazán vagyunk együtt úgy hivatalosan... nem is barátság extrákkal... csak úgy vagyunk néha jóban vagyunk néha rosszban, de szeretjük egymást) úgy tudnám definiálni, hogy a gyengepontom. Ha létezik ilyen az életemben, akkor ő az. És ezzel kábé mindent elmondtam róla, hogy mit is érzek vele kapcsolatban. Nem tudom éreztétek már-e azt, amikor szó szerint mintha kihúznák alólatok a talajt. Na kb. úgy érezném magam ha egyszer tényleg bebizonyosodna hogy örökre elveszítettem őt. Éreztem én már sokszor, hogy oké, el tudom engedni, ő is elengedett... de mindig mintha felkeltenének egy nagy pofonnal valami álomból, valami illúzióból, és megint azon vagyok hogy kibéküljünk és együtt legyünk.

Én mindig annyira biztos voltam abban, hogy mi az a szerelem. Szerelem az amikor mindig rá gondolsz, szerelem az amikor ha meglátod már érzed hogy gyorsabban dobog a szíved, szerelem az amikor róla álmodozol mikor nem tudsz aludni, szerelem az amikor olvasol egy szerelmes idézetet és ő jut róla eszedbe, és még sorolhatnám hogy mennyi "tünete" van.
De az is szerelem amikor tudod, hogy árt neked, és nem hozzádvaló, mégsem tudod elengedni? Az is szerelem, hogy bánt téged, és te is bántod őt, tudatosan (tudod, hogy ő neki ez fáj), de utána meg bocsánatot kértek egymástól? Az is szerelem hogy az ő hangulata befolyásolja a tiédet? Hogy úgy beszél veled ahogyan csak akar de eltűröd, mert ha elveszíted az jobban fájna?

Annyira sok kötődést érzek iránta, annyi szeretetet, szerelmet, kb mintha több tíz éves házasok lennénk és az életünk már szinte egybefonódott.... akkor attól hogy lehetne megválni? Hogyan tudsz csak úgy kitörölni valakit az életedből amikor ő az egyik alap "pontja" neki? Annyira sokat ártunk egymásnak, annyira megkeserítjük néha egymásnak a mindennapjait, hogy az hihetetlen. Annyira sok mindent kell lenyelni, annyira sok mindenben kell türelmesnek lenni, hogy én csodálkozok, hogy ebben nem fárad el az ember. Hiába... ebbe nem lehet belefáradni.

Mert utána meg hirtelen minden jó, boldog vagy vele, mellette vagy és érzed hogy ő tetőtől talpig a tiéd, és boldoggá tesz, megmosolyogtat, tényleg ő minden amire szükséged van. És elég egy rossz mondat vagy egy rossz szó, és 180 fokos fordulat. És már nem néz rád, nem szól hozzád, elmegy onnan, és nem beszél veled napokig.

Annyira furcsa ez az egész és én annyira próbálom megérteni. Akármi történik velünk mindig órákat tudok agyalni azon hogy mi miért van, és mit miért csinálhat... de egyszerűen vannak dolgok amikre nincs magyarázat. És az az ember aki a legboldogabbá tud tenni, ő tesz a legszomorúbbá. Ő tud a legjobban felidegesíteni az egész világon, de ugyanakkor ő benne tudok megbízni a legjobban. És néha a pokolba kívánom de ha meg nincs mellettem annyira tud hiányozni hogy belehalok. Annyi rosszat beszélek róla néha a hozzám közel álló embereknek, de ha meg ők mondanak valamit róla akkor rosszul esik és megvédem.

Tényleg nem tudok rá mit mondani már. Nem tudom hogy ez szerelem, vagy kötődés. Bár egy sima kötődés szerintem nincs ilyen erős. Nem tudom mi az ami miatt mi ennyire kitartunk egymás mellett. Kinézetre sem vagyunk annyira tökéletesek, hogy ne találnánk egymásnál szebb vagy jobb nőt vagy férfit. Már lassan 4 éve tart ez az egész.... ameddig nem éltem át nem tudtam hogy tényleg van ilyen hogy egy embert egyszerre imádsz is és utálsz is.

Két szeretett bloggercsajszimtól is kaptam jelölést, sőt nem is jelölés hanem ilyen blogger díj :D nagyon tetszenek a szabályok is, hogy ilyen összetettek. Az egyik jelölőm Thea volt (klikk), és lényegében ő is alkotta meg ezt a blogger díjat. A másik pedig Amy volt (klikk) neki is nagyon-nagyon köszönöm hogy gondolt rám <3 na és akkor lássuk is miről szól ez :D UPDATE: Zsófi is megjelölt :) (klikk) köszönöm szépen!

Szabályok:

Az élet úgy lett megalkotva, hogy földhöz vágjon. Időről időre földhöz fog téged vágni, de nem az a fontos, hogy hányszor esel el, hanem, hogy hányszor kelsz fel.

- Lilly Singh

Ez most egy elég random bejegyzés de szerintem jó ezt azért elolvasni. Írtam már egy olyan bejegyzést, hogy Dolgok, amikért nem vagyunk elég hálásak. És most is valami hasonló dologról szeretnék írni. Biztos mindenki érezte magát már nagyon rosszul bizonyos napokon, és nem tudott rá konkrét okot mondani, csak úgy unalmas volt minden és nem történt semmi jó. Vagy még ha történt is valami rossz, én ilyenkor mindig azt mondom, hogy ha az a dolog hatással van rá hogy mi lesz pl. 2 hónap múlva, akkor oké hogy szomorkodunk miatta, de amúgymeg felesleges.

Pl. ott van a sok "utálom a hétfőt" amivel már mindenki szinte így van, mivel annyira sokan mondogatják ezt hogy eleve úgy állunk a hétfőkhöz, hogy az szar lesz. Meg mindenki utálja a reggeleket... bár tény, hogy nehéz felkelni de miért kell utálni? Honnan tudhatjuk hogy holnap reggel nem-e fog történni velünk valami nagyon-nagyon jó?

A másik dolog még amit én saját személyes példának hoznék, azok az évszakok. Mostanában egyre jobban azt veszem észre, hogy már nem szeretem ha süt a nap. Mostmár úgy elég volt a jó időből, a kánikulából, mostmár tényleg jó lenne egy kis változás még akkor is ha jön a hideg meg az eső. És meglepődtem magamon, mert én eddig mindig gyűlöltem az őszt, meg a telet is, és ezt így elkönyveltem magamban, és én 6 hónapig szó szerint gyűlölöm azt hogy most nem nyár van... mert én mindig is azt hittem hogy csak nyáron történnek jó dolgok, és csak a napsütés a jó.. pedig igazából annyi jó minden van ebben a két hónapban is, hogyha odafigyelünk rá.. és nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy jajj most miért van meleg most miért van hideg, most tűz a nap, most esik az eső... És igazából milyen jó is az, hogy ha csak az évszakokat is nézzük, hogy vannak változások. Persze nagyon jó a nyár, de unalmas lenne ha folyton csak nyár lenne... nem kell félni a változásoktól.

Pl. engem már a kaja is boldoggá tesz. hogyha olyat eszek amit szeretek és finom. Vagy csak gondoljunk az emberekre akiket szeretünk. Semmi garancia nincs rá, hogy ők holnap is velünk lesznek.

De ami a legfontosabb, arra sincs garancia, hogy te holnap még itt leszel. És ha erre a dologra rájössz, hogy mit jelent az hogy te most élsz, életben vagy, lélegzel és dobog a szíved, akkor jössz rá igazán, hogy mennyire rajtad múlik hogy mennyire vagy szomorú és mennyire tudsz örülni a dolgoknak. Ha odarakod a kezed a mellkasodra érzed ahogy dobog a szíved. De minden egyes dobbanással közelebb vagyunk ahhoz, hogy egyszer meg fog állni. És ott van, majdnem kézzel fogható az aminek köszönheted azt hogy élsz... Mindig mikor a saját halálunkra gondolunk az olyan távolinak és elképzelhetetlennek tűnik... pedig annyira közeli, hogy akár a következő percben is megtörténhet. Mindig azt hisszük van időnk... van időnk várni a nyarat.. van időnk várni a hétvégét. Mert akkor minden jó lesz. Addig ki kell bírni. Nem, minden egyes napot ki kell használni és a javunkra fordítani. Mert annyira sok csodálatos dolog történhet, ha tényleg mint az Igenemberben megtanulunk igent mondani a lehetőségekre, és végre élvezni tudjuk azt hogy egészségesek vagyunk és minden ami kell a boldogsághoz az ott van előttünk.. csak észre kell venni.