Akár vallásosak vagyunk akár nem, rengeteg dolog van amit magának értetődőnek veszünk az életben, és nem vagyunk elég hálásak értük. És ez szerintem szomorú. Sokszor hisszük azt, hogy most vége az életünknek, és mi vagyunk a legszerencsétlenebb emberek a Földön, pedig ez messze nem igaz.

1. Egészség
Erről nagyon sokat tudnék beszélni, mert jelenleg nekem kettő tartós betegségem is van, és bármit megtennék ahhoz, hogy ezek elmúljanak. Pedig az egyik még gyógyíthatatlan is ráadásul. Vagy csak gondoljunk bele abba, hogy nincsen testi fogyatékosságunk. Vagy szellemi. Hiszen mennyi borzalmas genetikai betegségekről olvashatunk az interneten vagy a tévében. És semmi garancia nem volt rá azelőtt hogy megszülettünk, hogy mi nem leszünk egy közülük. Nekem van sajnos egy beteg (fogyatékos) rokonom, és szörnyű látni, hogy ő hogyan él. Persze nem tudja magáról, mert ő így is tud örülni az életnek, és bizakodik olyan dolgokban, amelyek sajnos soha nem válnak valóra, de egy egészséges embernek ilyeneket látni nagyon elgondolkodtató. Meg kell becsülnünk azt, hogy ha akarunk mi most fel tudunk állni a székből, bármikor elsétálhatunk a hűtőig, és bármikor mittudomén vághatunk egy szelet tortát, és azt villával meg tudjuk enni. Vagy tudhatjuk azt, hogy egy nap majd a kisbabánkat a kezünkben tudjuk tartani. Az én rokonom ezeket nem mondhatja el magáról.
De gondolom akkor is elgondolkozunk ezen az egészség-dolgon, amikor csak szimplán megfázunk, és nem érzünk ízeket, szagokat, nem tudunk aludni. Ilyenkor irigykedve nézünk a többi emberre, akiknek semmi bajuk.
Mi el sem tudjuk képzelni milyen lehet úgy élni hogy vakok vagyunk, vagy süketek, vagy hogy nincsen meg az egyik kezünk. De gondolok itt bármi más apróságra, ami lehet, hogy gyógyítható, de mégis sokat szenvedünk vele, míg másnak az életében nincsenek vele gondjai. Például azok, akiknek jó erős és egészséges fogaik vannak. Rengeteg dolog van, ami nekünk természetes, és természetesnek is veszünk, más ember mégis küzd azzal, hogy a hiányosságaival együtt próbáljon meg teljes életet élni.
És velünk is bármikor előfordulhat, egy autóbaleset, vagy bármi más, és már rögtön például tolókocsiba is kerülhetünk. Bármikor kiderülhetnek olyan gyógyíthatatlan betegségek, amik eddig csak lappangtak bennünk. Most még el sem tudjuk képzelni, de bizony soha nem lehet tudni, mikor jön a baj. Lehet ma amikor lefekszem, kapok egy agyinfarktust, amit bár túlélek, de a fél oldalam lebénul. Tudom, nem szabad ilyen negatív dolgokon gondolkodni, de a pozitívakan igen, és az már elég pozitív dolog, ha éjjel úgy fekszel le, hogy boldog vagy, mert nem fáj semmid, és minden rendben van.
Nekem például olyan hormonbetegségem van, hogy nem biztos hogy lehet majd babám. Nagyon nehéz elfogadnom, de próbálom bíztatni magam, hogy csodák igenis léteznek, és nekem is lesz legalább 2 szép egészséges gyermekem. Mert ez a legfontosabb: az egészség.

2. A család
Ezt megint két részre lehet osztani, de kezdem a szülőkkel. Az én apukámnak van egy betegsége, aminek a gyógyítása rengeteg pénzbe kerülne, ezért éjjel amikor alszik, bármikor történhet az agyával valami rossz dolog. Bármikor. Ez már évek óta így van, hál'Istennek még nem történt vele semmi olyan. De nagyon rossz így élni, hogy tudom, hogy nincs garantálva, hogy ő holnap reggel felébred.
És szerintem így vagyunk mindannyian, ha a szüleinkről van szó, legyünk akárhány évesek. Biztos mindannyian elgondolkoztunk azon, hogy mi lenne, ha hirtelen már nem lennének ők nekünk, és abban is biztos vagyok, hogy a legtöbbünk ilyenkor el is hessegeti a gondolatait, mert el sem tudja ezt képzelni. Hát sajnos ez a dolog is elkerülhetetlen, és bármelyik pillanatban megtörténhet. Nem lesznek már többé ott nekünk, nem kérhetünk tőlük tanácsokat, nem panaszkodhatunk nekik, nincs kire támaszkodjunk, nincs kivel "veszekednünk", nincs aki majd boldogan vár haza a suliból meleg étellel, nincs aki elkísér minket a hivatalba mert egyedül nem merünk ilyen idegen helyre menni, nincs aki törődik azzal, hogy minden nap tiszta ruhában legyünk, és minden éjjel tiszta ágyneműben aludjunk. És ezt még sorolhatnám. Az életünket köszönhetjük nekik, azt, amik vagyunk, és ha úgy adta az élet, hogy még mellettünk lehetnek, azért is hálásnak kell lennünk.
De ha már elvesztettük őket, akkor az elmúlt időért is hálásnak kell lenni, mert ez a másik dolog, hogy rengeteg gyerek nő fel csonka családban. Ahol nincs minden harmóniában, vagy a szülők elváltak. Vagy netalántán ahol a gyerek egy intézetben nő fel, mert árva, és nincs senkije. Ismerek olyanokat is, akik olyan rosszba vannak a szüleivel, vagy a testvérével, hogy évek óta nem beszélnek. Ők is biztos a szívük mélyén azt kívánják, hogy bárcsak normális, szeretetteljes családban nőttek volna fel.

3. Pénz
Erre ismét tudnék példát mondani, mert mi 7-8 éve voltunk olyan helyzetben, hogy nem tudtuk, hogy holnap vajon kilakoltatnak-e minket vagy nem. Lesz-e pénz ennivalóra, vagy nem. És ez borzalmas dolog. Itt az anyagi dolgok alatt nem luxust értek, hanem azt, hogy van mindennap étel az asztalon, és tető a fejünk fölött. Ez is annyira normális, és magának értetődőnek tekintjük, pedig rengeteg ember van, akik csak álmodnának ilyen életről.
Sajnos ebbe rengeteg külső tényező beleszól, hiszen nem mindegy, hogy egy gazdag amerikai családba születsz bele, ahol már akkor millióid vannak, amikor még egy percet sem dolgoztál, vagy egy afrikai kisvárosban születsz meg, ahol még tiszta vizet sem tudsz inni. Viszont történjen akárhogy, igenis értékelni kell még a legkisebb dolgokat is. Mert amíg nem alszunk a nyitott ég alatt elázva és megfagyva, éhezve és szomjazva, addig azt hiszem szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

Hát úgy nagyjából ennyi lenne. Mindenért hálásnak kell lenni az életben, mert nincs olyan szituáció, ami ne lehetne rosszabb. És klisé duma, de igaz: minden rosszban van valami jó. És merjünk imádkozni. Nem akarom senki vallását sem megváltoztatni, de sosem késő rátalálni Jézusra.
Inspirációnak pedig hoztam 3 videóklipet, ami mindenképp elgondolkodtató: