Ez most egy elég random bejegyzés de szerintem jó ezt azért elolvasni. Írtam már egy olyan bejegyzést, hogy Dolgok, amikért nem vagyunk elég hálásak. És most is valami hasonló dologról szeretnék írni. Biztos mindenki érezte magát már nagyon rosszul bizonyos napokon, és nem tudott rá konkrét okot mondani, csak úgy unalmas volt minden és nem történt semmi jó. Vagy még ha történt is valami rossz, én ilyenkor mindig azt mondom, hogy ha az a dolog hatással van rá hogy mi lesz pl. 2 hónap múlva, akkor oké hogy szomorkodunk miatta, de amúgymeg felesleges.

Pl. ott van a sok "utálom a hétfőt" amivel már mindenki szinte így van, mivel annyira sokan mondogatják ezt hogy eleve úgy állunk a hétfőkhöz, hogy az szar lesz. Meg mindenki utálja a reggeleket... bár tény, hogy nehéz felkelni de miért kell utálni? Honnan tudhatjuk hogy holnap reggel nem-e fog történni velünk valami nagyon-nagyon jó?

A másik dolog még amit én saját személyes példának hoznék, azok az évszakok. Mostanában egyre jobban azt veszem észre, hogy már nem szeretem ha süt a nap. Mostmár úgy elég volt a jó időből, a kánikulából, mostmár tényleg jó lenne egy kis változás még akkor is ha jön a hideg meg az eső. És meglepődtem magamon, mert én eddig mindig gyűlöltem az őszt, meg a telet is, és ezt így elkönyveltem magamban, és én 6 hónapig szó szerint gyűlölöm azt hogy most nem nyár van... mert én mindig is azt hittem hogy csak nyáron történnek jó dolgok, és csak a napsütés a jó.. pedig igazából annyi jó minden van ebben a két hónapban is, hogyha odafigyelünk rá.. és nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy jajj most miért van meleg most miért van hideg, most tűz a nap, most esik az eső... És igazából milyen jó is az, hogy ha csak az évszakokat is nézzük, hogy vannak változások. Persze nagyon jó a nyár, de unalmas lenne ha folyton csak nyár lenne... nem kell félni a változásoktól.

Pl. engem már a kaja is boldoggá tesz. hogyha olyat eszek amit szeretek és finom. Vagy csak gondoljunk az emberekre akiket szeretünk. Semmi garancia nincs rá, hogy ők holnap is velünk lesznek.

De ami a legfontosabb, arra sincs garancia, hogy te holnap még itt leszel. És ha erre a dologra rájössz, hogy mit jelent az hogy te most élsz, életben vagy, lélegzel és dobog a szíved, akkor jössz rá igazán, hogy mennyire rajtad múlik hogy mennyire vagy szomorú és mennyire tudsz örülni a dolgoknak. Ha odarakod a kezed a mellkasodra érzed ahogy dobog a szíved. De minden egyes dobbanással közelebb vagyunk ahhoz, hogy egyszer meg fog állni. És ott van, majdnem kézzel fogható az aminek köszönheted azt hogy élsz... Mindig mikor a saját halálunkra gondolunk az olyan távolinak és elképzelhetetlennek tűnik... pedig annyira közeli, hogy akár a következő percben is megtörténhet. Mindig azt hisszük van időnk... van időnk várni a nyarat.. van időnk várni a hétvégét. Mert akkor minden jó lesz. Addig ki kell bírni. Nem, minden egyes napot ki kell használni és a javunkra fordítani. Mert annyira sok csodálatos dolog történhet, ha tényleg mint az Igenemberben megtanulunk igent mondani a lehetőségekre, és végre élvezni tudjuk azt hogy egészségesek vagyunk és minden ami kell a boldogsághoz az ott van előttünk.. csak észre kell venni.