Már előre érzem, hogy ezt jó lesz majd kiírni magamból. Már napok óta érzek valami feszültséget, vagy valami stresszt, ami nem akar sehogysem elmúlni. És most fürdés közben nagyon kitört belőlem... ugyanis rájöttem, hogy ez az üresség amit érzek ez a szeretethiány.

Már szinte hónapok óta érzem, hogy már nem állapot hogy ennyire nincs önbizalmam, stb, és így elkezdtem magamat "építgetni", legalábbis próbálni építgetni, hogy ha másra nem is de magamra számítsak, ha megtanulok barát lenni önmagammal, akkor sosem leszek magányos, stb stb de az a helyzet hogy én ebbe már nagyon belefáradtam. És mostmár tényleg azt érzem hogy nagyon szükségem lenne valakire. Nem konkrétan kapcsolat, vagy öribari, hanem csak úgy valakire, aki törődik egy kicsit velem. Aki néha megvigasztal, vagy felvidít, vagy segít talpra állni, vagy aki csak úgy ott van.

És hiába járok nap mint nap emberek közé, hiába jövök haza mindennap a szüleimhez, annyira egyedül érzem magam. De igazából ez nem most kezdődött, hanem kb 10-11 hónapja. Egyre nehezebb minden nap felkelni, egyre jobban megy el a kedvem magától az élettől, hogy célokat tűzzek ki magam elé, hogy szó szerint most éljem a fiatal éveimet. Minden nap valamiért van egy görcs a gyomromban amit eddig sosem tudtam megmagyarázni, de mostmár rájöttem végre, hogy mitől van. Nekem eddig mindig szükségem volt emberekre, akikhez közel állok. Nem sokra, 1-2 is elég volt. De most már huzamosabb ideje senki nincsen. Oké, hogy vannak haverok, de az nem ugyanaz. Meg én nagyon ragaszkodó típus vagyok, ami miatt lehet mondjuk egy barátságban idegesítő vagyok, de ha érzem hogy egy emberrel szorosabb a viszony akkor onnantól kezdve úgy valahogy "elkötelezem" magam mellette.

Nem azt mondom, hogy nem vagyok társasági lény, de elég nehezen nyílok meg az emberek felé. Ezen nem tudom, hogy hogyan kéne dolgoznom, de rájöttem, hogy sehogyan, mert csak amiatt is stresszelem magam, hogy folyton azon kattogok, hogy legyek nyitottabb. Viszont így, hogy konkrétan nincs egyetlen hozzám közel álló ember sem, és annyira szeretethiányos vagyok, hogy legszívesebben csak itthon ülnék egész nap és az ágyamban ölelgetném a macijaimat... így mégnehezebben megy, hogy közvetlenebb legyek az emberekkel. Én barátságosnak tartom magam amúgy, de sajnos nagyon sok idő kell, hogy egy ember nekem nem egy idegen legyen, hanem ismerős, aztán max később barát. Rengeteg idő... és emiatt érzem magam nagyon magányosan, mert nem is tudom, hogy ezen hogy tudnék változtatni. Hiába próbálom magamban az agyamban feltornázni az önbizalmamat, elég egy-két ilyen szeretethiányos gondolat, és romba dől az egész.

Külön megemlíteném a volt barátomat, akivel most egy helyen dolgozok. És akit még mindig nagyon szeretek. És szerintem ő is engem, bár nem tudom... és annyira a szívemre veszem ahogy nap mint nap bánik velem ott, hogy van hogy legszívesebben csak miatta felmondanék. Rosszul esik ha nem köszön, rosszul esik ha egész nap nem jön oda hozzám beszélgetni, inkább máshoz megy (ő tud járkálni, én nem). Rosszul esik mikor az exével beszélget. És ezek annyira lehúzzák a hangulatomat, hogy így egész nap magamban szomorkodok, és a munkatársaimmal nem is nagyon kommunikálok. Viszont ha odajön, beszélget, akkor már más az egész napom. Tudom, hogy ez nagyon rossz dolog, mert nem kéne mástól függnöm. Csak nekem még mindig új ez a munkahely, és ő az egyetlen akit ismerek. És nekem életemben már ez a 3. olyan eset, amikor egy új közösségben azt hittem hogy ha van egy barátom, akkor nem lesz bajom a beilleszkedéssel, hiszen ott van ő. Ehhez képest mindig ugyanaz a forgatókönyv, hogy ilyenkor hirtelen neki is idegenné válok. Aztán teljesen egyedül kell barátokat szerezzek egy olyan közösségben, ahol már eleve van egy barátom, csak ő inkább a többiekkel van. De nem baj, mert mindennek van oka, és biztos annak is van, hogy az életemben már zsinórban harmadjára történik ez meg, úgyhogy biztos nekem kell változtatnom valamin.

Viszont ez a szeretethiány nagyon egy gyilkoló érzés. És nem konkrétan érintések hiányoznak nekem, vagy az hogy valakivel a nap 24 órájában együtt legyek. Hanem csak az a támogatás, a bizalom, hogy van egy ember az életemben akire számíthatok, és nem magamat kell megvigasztalnom ha történik valami baj, és nem magamnak kell segítsek felállni a padlóról, hanem végre lenne valaki aki csak egy picit is törődne velem és érezném hogy szeret. Persze ott vannak a szüleim, vagy a bátyám, vagy unokatesóm... tudom, hogy szeretnek, hogy mellettem vannak. De élik a saját kis életüket, és általában nem azzal szoktak foglalkozni, hogy velem mi van. Amit persze meg is értek mert nem akarom én senkitől hogy azzal legyen elfoglalva hogy velem beszéljen vagy nem tudom... csak azért mégis jó lenne ha lenne valaki akivel tényleg szorosabb lenne a kapcsolat.

Ma youtubeon nagyon sok érettségis sztorit néztem youtuberektől, és kedvet kaptam, hogy én is elmeséljem... csak aztán eszembejutott, hogy én azt már elmeséltem :D klikk. Az érettségin kívűl vizsgám pedig ugye csak a szakmás vizsga volt és a nyelvvizsga, de mivel a szakmás vizsgámra amúgy se nagyon emlékszek, pedig nem rég volt... ezért úgy döntöttem akkor arról mesélek egy kicsit és akkor magamnak is felelevenítem :D

Pénzügyi-számviteli ügyintézőnek tanultam 2 évig. Első évben nagyon jó tanuló voltam, mindennap bejártam. Második évben meg max egy héten 2x mentem be, akkor is örültek a tanárok, hogy elkaphattak hogy dolgozatot írjak :D szóval a tudásom eléggé a béka segge alatt volt, de ugye jött a vizsga, amit meg kellett csinálni. Vizsga előtt kb 1 hónappal kezdtem el mindent a nulláról, magamtól. Könyvekből és az internetről próbáltam felépíteni a tudásomat :D és a végén már tényleg abból állt egy napom, hogy reggel felkeltem, kinyomtattam egy csomó feladatot, és este 8-9 körül tettem le. Szóval én azért a vizsgáért tényleg vért izzadtam. De magamnak köszönhetem végülis, mert nem jártam be. Csak azért mikor tudja az ember, hogy nem törődnek az igazolásokkal, és reggel nincs kedved 50 percet utazni plusz 20 percet gyalogolni a suliig, azért nagyon könnyen visszahúz az ágy :D

Kettő írásbelink volt, kettő szóbelink, és kettő gyakorlat... ha jól emlékszem. Basszus még ebben sem vagyok biztos. xD pedig csak egy éve volt...

Az írásbeli pénzügyből és számvitelből volt. Pénzügytől nagyon féltem, mert ott a nettó jelenérték meg a hasonló képletes bizbaszokból nagyon gyenge voltam, mégis eléggé jól mentek a feladatok, és a nehéz feladatok ellenére pont egy valutaváltós feladat fogott ki rajtam :D Voltak feladatok hitelekről, fogalmakról, diszkontálni kellett, szóval nagyjából képbe voltam, csak mint szünetben kiderült, az egyik feladatot elrontották. Az összes diák ott pampogott a folyosón, én meg csak csendben ettem a kis kakaóscsigámat mert én tök pontos számot kaptam mindenhol és semmit se vettem észre xD
Utána jött a számvitel. Az elején értékcsökkenés számításban nagyon jó voltam, volt azt hiszem FIFO meg csúsztatott átlagár, ezeket úgy pengére megtanultam, hogy komolyan nem hittem el magamról hogy meg tudtam oldani a feladatot :D olyan hihetetlennek tűnt mert suliban én csak bukdácsoltam meg másoltam a táblát ilyen tipikus WTF arccal. Utána jöttek a nehezebb, összetettebb könyvelős feladatok, ahol nem izgultam mert tudtam, hogy ha előttem van a számlatükör akkor visszaemlékszek hogy mit hova kell rakni, meg mindenre kaphatok részpontokat. Viszont a végén volt egy nagyon sok pontszámot érő eredménykimutatás. Amiből mindig azt hittem hogy jó vagyok, de aztán annyira összevisszaságot kaptam, hogy szerintem az húzta le annyira az eredményemet.

Utána egy hónapra rá jött a többi. A "többi" alatt értem a gépi könyvelést, az adózás szóbelit és gyakorlatot, és a projektfinanszírozás gyakorlatot. Azt hiszem az adózással kezdtük.. csak annyira elcsúsztunk, hogy közben egy másik osztályban elkezdték a projektet. És én míg izgulva vártam, hogy jussak már sorra az adózásból, akkor hirtelen behívtak projektezni. Hát kvára be voltam szarva mert semmit nem néztem át, végig az adózást tanultam :D

A projekt nálunk egy olyan tantárgy volt, ahol személyenként kellett kiválasztani egy adott vállalat adott projektjét, és abból kellett írnunk egész évben egy szakdolgozatot. Nekem az tök jól sikerült, 5-öst kaptam. Viszont ezt az egész nem tudom hány oldalas szakdolgozatot fejből is kellett tudnunk, mert szóbelin egy ppt-n kellett előadnunk, mint prezentációt. Hát nagyon izgultam. Alapból minden prezentációnál izgul az ember, de azért itt mégis más volt. Elkezdtem mondani az elemzéseket, ilyen táblázat, olyan diagramm, SWOT analízis, működési cash-flow, és már annyira belejöttem, hogy komolyan rosszul esett, hogy a felénél megszakítottak, hogy "köszönjük elég lesz" :D mert én úgy végig mondtam volna...

Szóval visszamentem izgulni a folyosóra, és akkor jöttem rá egy nagyon fontos dologra. Az adózás 2 részből áll, a szóbeli ahol sima tételeket kell elmondani, és egy gyakorlat, ahol gépen meg kell csinálni egy adóbevallást. Viszont én csak akkor jöttem rá, hogy nem csak adóbevallás van, hanem sima adó kiszámítós feladat is. Tehát pl. van Pista bá akinek van 3 gyereke meg jön a negyedik és a magzat már elérte a 3. hónapot, de közben lisztérzékeny, és x forint a bruttó éves jövedelme, akkor számítsuk ki mennyi a nettó, az összes adózással levonva. Vagy Marika néninek van egy x éves ingatlanja ami nemtudommennyi négyzetméter és mennyit adózik rá, és akkor azt mennyiért tudja eladni. Vagy valami hasonló. Na akkor voltam beszarva... mert én csak az adóbevallásokra készültem.

Behívtak, hogy húzzak. Előttem voltak a kis cetlik lefordítva, és átlátszóak voltak! :D és ez engem annyira meglepett, hogy hirtelen nem tudtam hogy melyik tétel a jó, ráadásul a tanár is elfordult na mondom most gyorsan ki kéne találnom de aztán annyira izgultam, hogy csak megfogtam egyet... 17-es... tanár beszólása: jaaaj szegénykém hát személy szerint én ezt utálom a legjobban... Hát mondom fasza hirtelen azt se tudom melyik ez. Én úgy emlékeztem hogy a TAO. Odaadta a szükséges papírokat, és mondta hogy sima padhoz üljek, ne számítógéphez, mert nem adóbevallást kell csinálnom hanem sima számítást.... hát én olyan remegő kézzel mentem a kis papírkáimmal a padhoz, hogy kb azt gondoltam, hogy *öljetek meg:D* Megnéztem a tétel címét... adózási fogalmak... óó hát mondom ettől félt mindenki, mert kb 20 definíciót kellett bemagolni, viszont én meg pont ezért ezt tanultam végig a szünetben. Szóval adóalany, adótárgy, adókötelezettség, mindent leírtam. Végén már azzal voltam bajban, hogy nem tudtam mit hagytam ki :D mert ugye mindegyik fogalom "adó" szóval kezdődött. Utána néztem a "gyakorlat" tételt. És ráadásul 2 részből állt. Az egyik az, hogy egy család elment nyaralni, és mennyi nekik az IFA ha van egy 14 éves egy 18 éves meg egy 22 éves gyerek. Vagy valami ilyesmi... a másik pedig egy telekadó bizbasz volt. Először ki kellett javítani a tanárnak a feladatot, mert ha nem jó nem szóbelizhettem volna, szóval az a 3 perc amíg javított, kb 1 liter vizet leizzadtam magamból. És mikor mondta hogy sikerült, akkor már boldogan felolvastam a papírkámat, amit írtam a fogalmakról :D és a tanár meg is dicsért.

És a nap végére rakták a gépi könyvelést. Megmondom őszintén, lövésem sincs már hogy hogy zajlott, egy sima feladatot kellett ugye aki tud könyvelni annak mondom, először nyitó napló, utána átvezetni az elhatárolásokat, utána tárgyi eszközt felvinni, ÉCS-t elszámolni, meg ugye a sima könyvelések, ahol külön kell pl. a benzinkúton kapott benzines számlát felvinni. Meg banki utalásokat felvinni stb. Szerintem jól sikerült, bár már nem emlékszek a végére. Ami kifogott rajtam az a legvégén a bérszámfejtő feladat volt, ugyanis kurvára nem akart elindulni a programom. Mondták, hogy át kéne ülnöm másik géphez, viszont nem volt másik gép xD a vizsgaelnök meg ugye ott sétálgatott, az idő meg ment, és ott babrált a tanár a laptoppal. Oké, nehezen sikerült, megcsináltam a feladatot, utána meg már nem tudtam elmenteni. És már mindenki végzett, meg már ment volna haza, hát persze hogy csak én ültem ott mert nem lehetett elmenteni. Aztán már nem is tudom hogy hogyan csinálta meg, de az az érzés mikor egy vizsga után kisétálsz egy olyan iskolából ahová utáltál járni. És kilépsz az utcára... úgy, hogy tudod, hogy már csak a bizonyítványodért kell visszajönnöd. Felbecsülhetetlen.

Szóval ilyen volt a vizsgám. Nem tudom a részeredményeket, de a jegyem a bizonyítványban hármas lett. Szerintem tök reális, ahhoz képest, hogy ugye itt a kettes 60%-tól kezdődött. Én mindig is hülyének éreztem magam ezekhez a hivatalos dolgokhoz, ha meghallom hogy pénzügy vagy számvitel rendesen kiráz a hideg, annyira gyűlölöm. Dehát ha elkezdtem akkor már befejeztem. Dolgozni még nem dolgoztam benne, nem is tudom mennyire emlékeznék még egyáltalán azokra amit megtanultam. De lényeg, hogy meglett a szakma, ami tényleg egy nagyon nehéz szakma, hiába voltam OKJ képzésen, főiskolás tanárok jöttek hozzánk, főiskolás anyagokkal, szóval szerintem kicsit sem volt könnyebb, mintha fősulin tanultuk volna.

Megfogadtam hogy idén nyáron annyit strandolok majd amennyit tudok, dehát ebből semmi nem lett. Azt is megfogadtam, hogy a Naptól fogok barnulni, és nem a szolicsövektől, de ebből sem lett semmi :D de még csak július van, úgyhogy bepótolhatom még. Balatonon július 28-tól 31-ig leszünk, Esztergomba pedig augusztus 2-3-án megyünk. Úgyhogy a nyaralás ennyi lesz, de ezeken kívűl azért tényleg jó lenne még strandolni is néha. Mert most van nagyon meleg, később meg kitudja :D voltam már úgy a Balatonon hogy kardigánban meg dupla zokniban aludtam...

És csináltam egy új designt is. Nagyon hamar "dobtam össze", annyira igazából nem tetszik (bár eddig egyik sem tetszett nagyon :D) de a nyári feeling legalább lejön belőle. Vagyis igazából nem nagyon szeretem ezeket a pasztel színeket, de.. hát majd talán lecserélem valami erősebb színű designra később. Majd kiderül.

Valamiért még mindig nem érzem azt, hogy nyár van... nem tudom miért. Pedig már július van. Ja igen, azt akartam elmesélni, hogy volt egy nyaram, még asszem 2013-ban, ami az egyik legjobb nyaram volt, pedig egész nyáron szinte itthon voltam. Akkor kattantam rá a Tokio Hotel fanfictionökre. Nem ajánlom senkinek, én sem merek már elkezdeni olvasni egyet sem, mert akkor kész, elvesztem a kapcsolatot a külvilággal :D És volt egy történet ami a tengerparton bungalókban "játszódott". Volt olyan, ami Los Angelesben volt, szintén nyáron. Volt amelyik egy vidéki házban játszódott, szintén nyáron. És annyira ki tudtam kapcsolni, és beleélni magam, hogy rendesen úgy emlékszek vissza, mintha én azon a nyáron tényleg ennyi helyre elutaztam volna... annyira jól le voltak írva benne a helyszínek, meghát ugye akkor a TH rajongásom a tetőfokán volt xD szóval annyira egy másik világban éltem, hogy rendesen jó emlékként emlékszek rá vissza. Azért kicsit ez félelmetes. Úgyhogy sosem voltam az a nagy könyvmoly, de értem már sokan miért szeretnek ennyire olvasni. Én pl. sosem sírtam még olvasás közben. Max úgy, hogy eszembe jutott valami olyan, ami a magánéletemből emlékeztetett valamire. De leírt történeten még sosem hatódtam meg úgy, hogy legalább könnyezzek. Hát ez is sikerült, 2 Tokio Hotel fanfictionnél is. (Akit érdekel, az a #815 volt és a Barfuss). Nagyon beleéltem magam, hát a #815 az rendesen lelkileg annyira megérintett, hogy napokig rágódtam rajta. Gépemre is le van mentve... lehet megint elolvasom majd ha unatkozok. Bár hál'istennek azért mostanában nincs sok időm unatkozni :D Szóval.. gondoltam ezt érdekességként leírom. Lehet csak én vagyok ekkora "freak". :D

A Mediátor személyiségek igazi idealisták. Még a legelvetemültebb emberekben és a legtragikusabb eseményekben is keresik a jót és mindig javítani szeretnének a világon. Kívülről nyugodtnak, visszahúzódónak, sőt akár félénknek is tűnhetnek, pedig egyáltalán nem hiányzik belőlük a belső tűz és szenvedély. A népesség csupán 4 százalékát teszik ki, ezért sajnos sokan félreértik őket. Ha viszont sikerül hasonszőrű embereket találniuk, olyan harmonikus kapcsolatokra tehetnek szert, amelyek a boldogság és ihlet kiapadhatatlan forrásaivá válnak.

A Mediátorokat az elvek vezérlik, nem pedig a logika, az izgalom vagy a haszonelvűség. Döntéseikben a becsület, szépség, erkölcs és erény játszik fontos szerepet: a Mediátorokat tiszta szándék vezérli, nem a saját hasznuk, vagy a büntetéstől való félelem. A Mediátorok büszkék ezekre a kvalitásaikra – és tegyük hozzá, hogy joggal –, de mivel nem mindenki érti meg, mi motiválja cselekedeteiket, könnyen elszigetelődhetnek.

“Van, mi arany, bár nem fénylik, van, ki vándor, s hazaér, régi erő nem enyészik, fagyot kibír mély gyökér.”

J. R. R. Tolkien

TUDJUK, MIK VAGYUNK, DE NEM TUDJUK, MIVÉ LEHETÜNK

 

Ha a fent említett tulajdonságok jól működnek, mély és tartalmas kommunikációt tesznek lehetővé a Mediátorok és a külvilág között: csodálatos könnyedséggel beszélnek metaforákban és példázatokban, valamint nagyon értenek ahhoz, hogy szimbólumok segítségével fejezzék ki elképzeléseiket. Ez a fajta intuitív kommunikációs stílus tökéletes mindenféle kreatív foglalkozáshoz, ezért nem meglepő, hogy sok Mediátort találunk a híres költők, írók és színészek között. Nagyon fontos ugyanis a Mediátorok számára, hogy megértsék magukat és helyüket a világban, és ezt úgy tudják a legkönnyebben megtenni, hogy belevetítik magukat műveikbe.

 

A Mediátorok csodálatosan fejezik ki magukat, lelküket és titkaikat metaforákon és kitalált szereplőkön keresztül ismerhetjük meg igazán.

A Mediátorok nem csak anyanyelvükkel bánnak mesterien, hanem könnyen tanulnak meg egy második, vagy akár harmadik nyelvet is. Jó kommunikációs készségük kiváló eszköz a kezükben, hogy megteremtsék maguk körül az általuk nagyon fontosnak tartott harmóniát, és hozzásegíti őket, hogy tehetségük teljes mértékben kibontakozhasson, ha megtalálták, hogy mire is elhivatottak.

 

HALLGASS MEG SOK EMBERT, DE KEVÉSSEL BESZÉLJ!

 

Az extrovertált személyekkel ellentétben a Mediátorok kevés emberrel tartanak szoros kapcsolatot, és egyetlen, jól kiválasztott ügyért hajlandók harcolni. Ha túl sok minden között osztják meg a figyelmüket, könnyen elfogy az energiájuk és letörnek, hiszen rettenetesen nyomasztja őket az a sok rossz a világban, amin nem tudnak javítani. Ez aztán a barátaikra is rossz hatással van, hiszen nehéz szembesülniük azzal, hogy mégsem olyan rózsaszín minden, ahogy Mediátor barátaik láttatták.

 

Ha nem vigyáznak, a Mediátorok könnyen elveszhetnek a jó keresésében, mert hanyagolják az élet mindennapos kötelezettségeit. A Mediátorok gyakran merülnek mély gondolatokba, szívesebben ábrándoznak a lehetőségekről, mint bármelyik más személyiségtípus. Ha ez nincs kordában tartva, könnyen elveszíthetik a kapcsolatot a külvilággal, és egyfajta remetelétbe merülhetnek, amiből aztán csak rengeteg munkával tudják barátaik vagy szerelmeik előcsalogatni őket.

 

Szerencsére, mint a tavaszi virágok, úgy bújnak elő újra meg újra a Mediátorok kvalitásai: a ragaszkodás, a kreativitás, az önzetlenség és az idealizmus, melyek az együttérzést, jóságot és szépséget hívják elő a világból.

• Gondoskodó
• Érzékeny és észreveszi mások érzéseit
• Lojális és elkötelezett- életre szóló kapcsolatot keres
• Mások kedvében akar járni
• Támogató, bátorító
• Felismeri és elfogadja a másik szabadságigényét
• Jól ki tudja fejezni magát
• Rugalmas és sokoldalú

• Hajlamos szégyenlős és visszafogott lenni
• Nem szereti, ha az életterébe beleszólnak
• Rosszul viseli a konfliktust és kritikát
• Túlzott szüksége van a pozitív visszajelzésre
• Nehezen lép ki egy rosszul működő kapcsolatból
• Nehezen szid le másokat vagy büntet meg
• Visszafogja érzelmeit
• Perfekcionista
• Magát okolj a problémákért

Nem tudom mi van velem vagy mi van ebben a melóban de halljátok én egész nap alszok :D jó most nem mert tudom hogy holnap nem kell menni. Mondom ezt úgy, hogy délutános műszakban voltam, amire 13:25-re kellett kimennem a buszhoz :D tehát nagyjából ilyenkor feküdtem le egész héten, hogy délben fel tudjak kelni, de akkor is csak ébresztővel :D és kb fél12-kor érek haza éjjel. szóval laza pár órát töltök el meló és alváson kívül mással. Na de nem akarom ezt a bejegyzést is a munkahelyemnek "áldozni", max annyit még az előző bejegyzéshez, hogy a kandikamerás cigány csávókát beköptem a főnöknek, meg is mutattam az üzenetet, ő meg kapott egy fegyelmit :D több minden lejátszódott bennem amúgy, hogy szemétség volt-e vagy nem, mert végülis nem bántott... kicsit utána lelkiismeret furdalásom volt mert nem akarom hogy az állásába kerüljön ez. Szóval.. írjátok le hogy ti mit csináltatok volna meg szemétség volt-e mert én komolyan rosszul érzem magam. Nem akartam ebből ekkora ügyet csinálni. Dehát nekem se jó hogy úgy járkálok az ebédlőben, hogy körülnézek, nem-e fényképezi valaki a hátsómat.

És vasárnap is be kell menni... 4x-es bérért. És jövőhét szombaton is... de az csak sima túlóra. De minden héten ez lesz, hogy 1 db szabad napunk lesz hétvégén, vagyis csak vasárnap leszünk illetve lehetünk itthon, mert kevés az ember, a megrendelések meg jönnek.

A legrosszabb amúgy a monotonitás. Tényleg olyan mint egy robotmunka, nem csoda, hogy az ilyesmi munkákra már gépeket találnak fel. Hát szó szerint gépnek nézik az embereket akiket bekapcsolnak és akkor 1 mozdulatot vagy mozdulatsort csinálnak egy nap 2800-szor. Pontosan ennyiszer, mert ma kb asszem ennyi darabot termeltünk. És én személy szerint olyan helyen ülök, ahol senkivel se tudok beszélgetni. És olyan munkám van, ami kb 5 mp. És azt az 5 mp-es műveletet ismételgetni 8 órán át, nagyon rossz. És mégidegesítőbb, hogy mellettem van a falon egy nagy óra. És folyton azon idegesítem magam, hogy "na még ennyi óra, na most már csak 2 óra szünetig, na most tartunk a nap felénél, na most tartunk a két szünet közepénél, na már csak 3 óra, stb" és ismeritek azt az érzést, hogy azt hiszitek, hogy már kb 20 perc eltelt, de ránéztek az órára, és kb 5 perc telt el. De akkor sokat mondok. Úgyhogy mostanában magamban szoktam énekelni, magamban szoktam dalszövegeket fordítani, sőt ma lejátszottam a fejemben az Oroszlánkirály első két részét :D munka közben... mert egyszerűen belebolondulsz ha csak arra az egy dologra figyelsz. Így is raklapokkal álmodok már, meg arra kelek, hogy nyúlnék az anyagért ami jön a szalagon, hogy vizsgáljam meg nagyító alatt... áhh

Na mégis az egész bejegyzés a munkáról szólt. Haha :D bocsi :D majd talán holnap az egyetlen szabadnapomon megpróbálom összeszedni magam és írok valami érdekesebbet :D meg jövőhéten délelőttös leszek hátha nem alszom már át az egész napot és akkor nem csak alvás-melóból fog állni jórészt az "életem".