Most kicsit azokat szeretném ösztönözni, akik hozzám hasonlóan egészséges életmódot akarnak folytatni. Azért nem azt mondom, hogy lefogyni, mert szerintem ez egy olyan cél, ahol nincs végállomás. Ez egy út, ahol apró lépésenként érsz el sikereket, és nincs olyan, hogy oké, megcsináltam. Hiszen a nagy testépítők sem hagyják abba a munkát, csak mert már izmosak.

Én márciusban kezdtem el ezt az egészet, abban a reményben, hogy most, május közepére már vékony leszek, kerekebb, feszesebb, szebb. Hát megmondom őszintén, közel sem vagyok ahhoz, amit elképzeltem, viszont sosem akartam még ennél jobban. Megcsináltam a 30 napos guggoló kihívást ahol utolsó napon már 230-at guggoltam. Azt hittem kőkemény lesz a fenekem. De nem. Egy minimális változást vettem észre rajta, és ennyi. Úgyhogy én akkor jöttem rá, hogy ez nagyon nehéz. Ha van igazán kemény munka, ahova kitartás és elkötelezettség kell, akkor ez az. Ez nem ennyin múlik. Hiszen ha belegondolunk, ha csak apróságokon múlna, mindenkinek tökéletes teste lenne. Mert ki ne hozna apró áldozatot egy álom-testért? De aki tényleg csak ennyit lát bele, hogy vékony legyek, az fel fogja adni, és nem fogja bírni. De aki rájön, hogy ez tényleg az egészségen múlik, nem az, hogy mit látok a tükörben, az végig fogja vinni, és egy nap olyan teste lesz, amiről eddig csak álmodott.

Az akaraterőn múlik minden. Ha noszogatni kell magad, ott már rég veszett az ügy. Ha nem csinálod 100%-os lelkesedéssel, ha nem ivódik be még a tudat alattidba is ez az egész, ha nem hordod magaddal mindig mindenhova, és nem csinálod szenvedélyjel, már már addiktívan, akkor csak szájhős vagy, és nem gondolod komolyan. Mert ha valamit elhatározunk, akkor a lehetőséget keressük rá, nem a kifogást. Azt hiszem ebben mindenki egyet ért. És én nem tudom sajnálni azokat, akik rinyálnak, és feladják. Ha nem gondolták komolyan, nem is akarták teljesen, akkor nem kell hangoztatni. Senki se fogja helyettünk csinálni. Senki. Nem lehet pénzen megvenni, nem lehet mással elcserélni, csakis mi magunk tehetünk ellene. Vagyis nem ellene, mert nem az a cél, hogy saját magunk ellen legyünk. Hanem érte.

Én még nem csinálom olyan régóta, nem is látszik változás annyira, de most ez kicsit sem húz le. Sőt, ha tehetném, csak csinálnám és csinálnám amíg csak lehet. Csak sajnos állóképességben nem vagyok túl jó, és még nem tudok sokáig edzeni, hamar elfáradok. De nem érdekel meddig tart, nem érdekel milyen tempóban haladok, nem akarok megállni. Mert tudom milyen jó érzés fáradtan kimerülve leülni és inni és érezni hogy most megdolgoztattam magam. Edzés közben is arra gondolok, hogy végre, erre vártam egész nap, erre gondoltam amikor olvastam a motivációs képeket, és most végre itt vagyok és csinálhatom. És senkinek nem kell tudni róla. Senkinek nem kell segíteni. Ez az én saját programom, önmagamért. Én nekem ez egy, vagy háromnegyed, vagy akár fél óra amit csak magamra szánok, mert hiába fáradok el, de megérdemlem, hogy ennyit tegyek magamért. Hiába vagyok fáradt, hiába vagyok éhes, hiába fáj a fejem, a hasam, a hátam, ha eljön az este 7 óra, becsukom a szobám ajtaját, bedugom a fülhallgatómat a fülembe, és akkor elkezdek edzeni.

Szóval, csajok, én azt mondom, ha nem vagytok magatokkal megelégedve, sosem késő elkezdeni ezen változtatni. Most vagyunk fiatalok, most van rá energiánk, eleget mondogattuk azt, hogy "majd holnap, majd holnap". A testünk később meg fogja köszönni. És nem kell nagy áldozat, csak napi fél-1 óra, és már az is sokat segít, ha kiiktatjuk a cukrot és a szénhidrátot az ételeinkből. Tankoljunk fel gyümölcsökből, zöldségekből, és azt nassoljuk ha unatkozunk, nem ízesített szemeteket. És persze a sok víz, az üdítő helyett. Ez sem olyan nehéz. Felnőtt értelmes agyunk van, fel tudjuk fogni, hogy attól, mert valami finom, attól nem biztos, hogy az egészséges. Ma is hozott nekem anyukám sütit, és hiába volt a kedvencem, ránéztem, és láttam hogy tele van szó szerint értelmetlen dolgokkal. Mert olyan összetevőkből áll, amire nincs is szüksége a szervezetemnek. És amit mindig mondok magamnak ilyenkor, hogy a zsír tovább tart, mint a jó íz. Már az édességek se esnek jól, pedig én aztán nagy rajongó voltam, de esküszöm a kedvenc almás-epres innivalómat már egyszerűen nem tudom meginni. Mert tudom, hogy feleslegesen terhelem vele a szervezetemet. Nem fog tudni vele kezdeni semmit, semmi tápanyag nincs benne. Ugyanígy a gumicukrokkal, nyalókákkal, csipsszel... már ránézésre meg lehet mondani, hogy csak színes jó ízű szemetek.

Csak el kell dönteni. És belevésni az agyunkba. Mert ha tenni akarok magamért, azt nem csak most gondolom így, hanem holnap is, holnapután is, 1 hét múlva is, és 1 hónap múlva is. Én amikor vizsgáztam pénzügy-számvitelből, azért én kib*szottul sokat küzdöttem. Az érettségi ahhoz képest semmi, mint amennyit én erre a vizsgára tanultam. Suliba annyira nem jártam be, ha bejártam se nagyon lettem okosabb, úgyhogy csak magamra voltam utalva, hogy a 2 évnyi anyagot nem csak megtanuljam, hanem meg is értsem. Éjjel-nappal, több napon át, megállás nélkül csak tanultam, tanultam, gyakoroltam, olvastam, írtam. És sikerült, nem is rosszul. És csak magamnak köszönhettem. Pedig úgy gondoltam, ha ez sikerül, akkor bármi sikerülhet, amire elszánom magam. Ha ez megy, akkor nincs olyan ami ne menne amit én magamban eldöntök. Úgyhogy ugyanígy állok ehhez is.

Szóval hallgatsz, nem rinyálsz, hanem csinálod. Ahogy Britney mondaná, you gotta work, bitch! :D Mert senki sem írt dalt még lapos, fonnyadt seggekről.

1. Milyen becenéven hív téged a családod?
Anyukám néha Linának hív... :D nagybátyám meg Virágnak.. fura, mert egyik sem hasonlít az eredeti nevemre.

2. Milyen furcsa szokásod van?
- valamiért minden éjjel fél 4 körül fel kell kelnem pisilni :D
- ha sétálok az utcán mindig kell lennie valaminek a kezemben. ha nincs akkor a zsebembe rakom a kezem
- ha unatkozok fekete özvegyezek. sőt ha gépen nézek filmet egyedül, akkor is közben fekete özvegyezek :D

3. Van valamilyen furcsa fóbiád?
Emetofóbia. Az elég furcsa szerintem :D sőt van egy olyan fóbia szerűségem is, hogy nem tudom elviselni azt a hangot, amikor a kanalak és a villák összekoccannak. Attól a hangtól valamiért öklendeznem kell :D egyszer mikor nagytakarítást csináltam a konyhában, akkor annyiszor hallottam ezt a hangot, hogy hánynom is kellett. Ami azért nagyon rossz mert ugye emetofóbiám is van :S :D

4. Melyik az a zeneszám, amit titokban szeretsz jó hangosan hallgatni és énekelni?
No Thanx - Szívem a mamádé. Mondhat bárki bármit, ez jó zene volt :D

5. Mi az, ami téged nagyon idegesít?
Ha valaki a szavamba vág. Most jelenleg ez húzza fel a legjobban az agyam.

6. Miket csinálsz ha ideges vagy?
Csapkodok mindent, ami a kezembe kerül :D még a kanapéra is úgy ülök le olyankor, hogy le dobom magam rá :D

7. Az ágy melyik oldalán alszol?
Ha egyedül alszok, akkor középen. Ha mással, akkor inkább bal.

8. Mi volt az első plüss állatod és hogy hívták?
4 évesen kaptam a nenémtől névnapomra egy macit, és Brúnó volt a neve :D nem ez volt az első plüss állatom, de őt neveztem el először.

9. Mi az az ital, amit mindig megrendelsz a Starbucksban?
-

10. Mi az a szépségápolási dolog, amiről mindig prédikálsz, de sose tartod be?
Talán a ricinusolaj hajra. Mindig mondom mindenkinek, holott én meg mindig elfelejtem használni :D

11. Melyik irányba szoktál állni a zuhanyzóban?
Hát amerre van a zuhanyrózsa meg a tusfürdő.

12. Van valamilyen furcsa testi képességed?
Az ujjaimat el tudom görbíteni. Sőt egyik barátnőmmel kipróbáltuk, hogy ha nagyon sokáig hajlítom őket, akkor a kezem felső felével tudok tojásokat tartani :D

13. Melyik az a kaja, ami tudod hogy rossz, de akkor is eszed?
Az édességek. Van, hogy nem is esnek jól, mégsem tudok nekik ellenállni.

14. Melyik mondat vagy kifejezés az, amit mindig használsz?
Hát mostanában nagyon sokat mondom azt, hogy egyébként. Meg amúgy. vagy ilyen nincs a világon! :D írásban meg rászoktam arra, hogy lol.

15. Ideje aludni menni. Mit viselsz ilyenkor?
Pizsomát. Van mindenféle. Nyárra is, őszre is, télre is, tavaszra is :D vagy ha olyanom van akkor csak egy nagy pólót egy rövidnadrággal.

A "forget" pedig nem is -inges ige elvileg :D bár szlengesen használják. Sőt már szinte divat lett még a sztárok között is nyelvtani hibákkal kiadni dalokat. Bár ha ők így megtehetik, biztos nem annyira bántja az angolul beszélő emberek fülét. Na mindegy nem is ez a lényeg. Látszik, hogy mostanában megint sokat foglalkozok az angollal, mert a bátyámat tanítom minden nap :D De viszont most megint arról szeretnék írni, hogy mi segít szakítás után. Talán egy új szemszögből. 

Nálunk nem meglepő, pár hónap után ismét szakítottunk a barátommal. És ismét ő szakított, pedig ő bántott meg engem. Én komolyan nem is tudom megérteni, hogy azok az emberek, akikkel jól bántak, hogyan tudják elfelejteni azt az embert, akit szeretnek. Nekem egy képtelenség, hogy elfelejtsem a barátomat. Pedig nem egy minta pasi, sőt, az én skálámon, hogy mi az amit megtehet velem egy fiú (hát , mostmár férfi) és mit nem, ott már erősen a piros részben van :D És mégis mindig ugyanaz a forgatókönyv. Nagyon megbánt, utána meg még belém rúg ahányszor csak tud, adásszünet pár hétig, és jön a nagy békülés. Nem tudom mi köt össze minket ennyire, ha nekem pár évvel ezelőtt azt mondja valaki, hogy egy olyan fiút folyton visszafogadok aki anyázik, szemem előtt flörtöl lányokkal, úgy beszél velem mint egy kutyával, akkor körberöhögöm. És mégis itt vagyok. Mondjuk az én részemről még logikusabb, mert nekem ő az első. Nem voltam már tinédzser, amikor összejöttünk, mert ha úgy nézzük pont 18 évesen jöttem össze vele. Mégis annyira rózsaszín ködös volt minden, amit tényleg nem élhet át kétszer az ember. Utána már minden kapcsolat más, de az első a maga varázsával, a pillangókkal a hasadban, az izgulással, hogy mi lesz a következő lépés, azért mégiscsak egyedülálló.
De neki nem én vagyok az első, szóval ha ő még úgy tudna viselkedni, hogy elenged és nem szeret már, akkor megértem. De ő sem tud. És csúnyán beszél velem, másik pillanatban meg sírva hív fel, hogy én vagyok az élete értelme. Számomra ez nonszensz. Én legalább tudom, hogy szeretem, és nem bántom meg.

De most mégis más a helyzet, nem tudom miért, de történt bennem egy 180 fokos fordulat. Hiába jó, hogy van mellettem valaki, akit szeretek, aki a legjobb barátom is azon kívül, hogy a szerelmem, és kiszakít a hétköznapokból. De most mégis a büszkeségem többet ért. Mert hiába kér bocsánatot, de ha egy olyan szót mondok neki, ami nem tetszik, már kezdi a cinikusságot, a bunkóskodást. És nekem ez így nem éri meg. Sajnálom, hogy eddig nem jutott eszembe. Nekem nem kell olyan férfi, aki még akkor is csúnyán beszél velem, amikor ki akar békülni. Pont, amikor az emberben inkább az van, hogy puncsol. És leírja hogy hiányzom, szeret, utána meg már "ha nem jössz a kurva cuccaidért akkor kibaszom őket". És akkor már borult az egész illúzióm, ami nekem van, hogy talán tényleg megbánta és sajnálja.

És ezzel akartam kilyukadni a címre. Jó, elfelejteni nem lehet. De nagyon megkönnyíti a dolgunkat, ha egy ilyen szakításon vagyunk túl, egy ilyen emberrel. Egyszerűen csak arra kell gondolni, hogy két esélye van. Persze ezt nem kell neki elmondani, csak várni, hogy melyik esélyjel él. Első az, hogy szenved, mert elvesztett valaki olyat aki sokkal többre értékelte őt saját magánál. És már nem készpénz, hogy ott van neki. Kúszik, mászik, és mindent megtesz, hogy helyre hozza a hibáját. Vagy, leszar, nem keres, nem hiányzol neki, max ha feltöltesz magadról valahova egy képet akkor ír rád, hogy szeret, ami... wtf? És rájössz, hogy ha nem értél neki ennyit, hogy helyrehozzon valamit ami csak rajta áll, akkor nem kell rá pazarolnod az idődet. És ez közhelyesen hangzik. Pedig ha belegondolunk, az idő igenis értékes. Nagyon drága az idő. Amire nem most jössz rá, hanem évek múlva. De ha ezt megérted és felfogod, akkor tenni tudsz azellen, hogy később ne úgy nézz vissza, hogy "miért pazaroltam én ilyen dolgokra az időmet".

Az ego, ego, ego, ego az egyetlen ami segíteni tud. Semmi más. Hogy többre értékelem én saját magamat, mint hogy ilyen dolgokat elviseljek, miközben elszalasztom a lehetőségeket, hogy megismerjek olyan embereket, akik úgy bánnának velem, ahogy megérdemlem. Csak ha nincs önbecsülésed, nincs önbizalmad, akkor esel abba a csapdába mint én, hogy minden szart megbocsátasz egy palinak (direkt használtam ezt a szót... ) csak hogy minden harmonikus legyen, jól érezd magad, ne gyere ki a komfort zónádból, és nyugodtan tudj aludni éjszaka. Holott belül meg egy roncs vagy, mert olyan dolgokat nyelsz le, amiket nem kell. És ez a kulcsszó. Nem kell. Semmi se kötelező. Nem kell sírnod senki miatt, nem kell megbocsátanod semmi olyat, ami belül érzed hogy még sokáig fájni fog. Te döntöd el.

Én amikor sokadjára megbocsátottam neki, már előre tudtam, hogy mi vár rám. Előre tudtam, hogy bántani fog, sírni fogok miatta, 10x fog még a földig alázni, de megbocsátottam, mert szerettem. És inkább úgy döntöttem, hogy azt viselem el, és nem azt, hogy mennyire fáj, hogy nincs mellettem. Na most ezen a felfogáson akarok változtatni. Nem mondom azt, hogy örökké elfelejtem, és már nem adok neki több esélyt, mert ismerem magam. Meg evidens, hogy akit szeret az ember, annak még az utolsó utáni esélyt is meg fogja adni. De csakis akkor, ha látom, hogy megváltozott. Miattam. És most lehet jönni azzal a közhellyel is, hogy ha szeretem nem akarom hogy megváltozzon... szerintem hülyeség, mert ha csak úgy működhet egy kapcsolat, akkor igenis változzon meg. Ha az egyik félnek rossz, és a másik tud rajta változtatni, akkor nincs olyan, hogy szeretem, úgyhogy így fogom szeretni. Vagy akkor éljen évekig rossz kapcsolatban.

Sosem gondoltam volna, de nagyon-nagy foci rajongó lettem. Sosem szerettem a sportokat, főleg nem nézni, de most teljesen megváltozott a véleményem :D sőt nem csak nézem, hanem már fogadok is...

Tavaly decemberben hozott haza tesóm egy xbox-ot, hozzá rengeteg játékkal (persze mind fiús játék) és a Mortal Kombaton kívül azt gondoltam egyikkel se fogok játszani. De mikor barátom itt volt nálunk, ő nem szerette a MK-t, úgyhogy mondta hogy játszhatunk, de akkor a Fifa16-al. És neki annyira megtetszett, hogy ő is letöltötte otthon. Úgyhogy vagy nálunk voltunk vagy náluk, folyton fifáztunk :D és mivel én nem értettem a csapatokhoz, abból indultam ki, hogy apukám kedvenc csapata a Juventus, így mindig velük voltam. De annyira megszerettem a csapatot, hogy a meccseiket is elkezdtem nézni. Ráadásul már figyeltem, hogy én a Fifában mindig Dybalával rúgok gólt, és gondoltam, hogy ő nagyon ügyes, de nem csak ügyes, hanem nagyon-nagyon jól is néz ki :D nem tudom miért tetszenek az ilyen kisfiús/spanyol kinézetű pasik de Dybala szerintem messze a leghelyesebb focista. (a második Thomas Lemar pedig nekem a négerek általában nem jönnek be :D ) na mindegy de nem is az a lényeg, hogy hogy néznek ki, hanem hogy mennyire jók. Nagyon nagy függő lettem, ráadásul elkezdtem tippmixelni is, amiben még nagyon zöldfülű vagyok mert csak 3-400 forintokkal merek fogadni :D bátyám elvileg hoz majd nekem Juventus feliratos telefontartót is... szóval ja. Nagy fan lettem :D

Azért gondoltam, hogy írok erről, mert ezért nincs sok időm blogolni mostanában, mert ha netezek, általában csak a fogadásaimmal megy el az idő :D Ma lesz Atletico Madrid - Real Madrid, és amelyik csapat nyer (egyértelmű hogy a Real) az fog játszani a Juventus-al a Bajnokok Ligája döntőben. FORZAA JUVEEE 

Mikor úgymond "szívtörésen" vagyok túl mindig líraibb dalokat hallgatok. Bár megvannak a saját gyilkoló számaim az ilyen esetekre :D de most felfedeztem újabb érzelmes dalokat. Le is fordítottam őket. És mint az előző ilyen bejegyzésben, most is írok egy picit róluk.

● Adele - Hello
Én is voltam már ilyen helyzetben, nagyon-nagyon tud fájni belül. Bár van ennél rosszabb is. Amikor szakítottunk a barátommal és már hónapok elteltek, és egyre jobban hiányzott, nem tudtam, hogy hogyan keressem meg őt. Nem tudtam hogy fog reagálni. És a legrosszabb, amikor látod, hogy ő tök jól elvan nélküled. Ami miatt nem kéne szomorúnak lenned, mégis kicsit megöl belül. Énrám ilyenkor tör rám egy pánikszerű érzés, hogy hogy tudom csak így elengedni, most kéne érte küzdenem foggal-körömmel. De igazából ha az egyik fél menni akar, ott a másik már nem tud sokmindent tenni.

● Ashley Tisdale - What If
Most hasonló helyzetben vagyok/voltam. Szerintem arról szól a dal, amikor megbánt a szerelmed, és arra vársz, hogy valahogy helyrehozza. De ő simán csak elsétál. És te szereted őt, szükséged van rá, de mivel ő hibázott, neki kéne tenni valamit, hogy lásd, hogy tényleg szeret téged és nem akarja eldobni a kapcsolatotokat.

● Alicia Keys - If I ain't got you
Bár nem ismerek sok Alicia Keys számot, de amit ismerek is tőle, azt imádom. Ezt is nagyon szeretem. Én akkor éreztem magam hasonlóan, amikor (ismét) nem voltam együtt a barátommal. És amúgy minden tök jó volt körülöttem, boldognak kellett volna lennem. De mégis ha az a személy akit szeretsz, nincs melletted, és hiányzik, akkor lehet 100 barátod, lehet 100 millió forintod, hiába nyaralsz valami drága helyen, sosem lesz teljes a boldogságod, mivel ő nincs veled. Annyi luxusp*csa van (már bocs) akik a pénzre mennek, hogy mindenük meglegyen, és úgy a legegyszerűbb, ha gazdag emberhez mennek hozzá. De nem hiszem, hogy belül igazán boldogok lennének. Ez az, amit pénzen nem lehet megvenni. Se a szerelmet, se a szeretetet.

● Alicia Keys - No one
Ez megint egy szép szerelmes dal, és ennek is személyes üzenete van számomra. Mikor együtt voltam a barátommal, nagyon sokan ellenünk voltak. Volt időszak, mikor engem nagyon zavart, de volt olyan is, hogy fordult a kocka, és a barátomat zavarta nagyon, ezért mindennap attól félt, hogy ők miattuk elhagyom majd őt. És ebben a dalban is benne van az, hogy mondhat bárki bármit, senki sem tudja megváltoztatni azt, amit érzek iránta. Hát így röviden ennyi.

● Demi Lovato - Stone cold
Nem tudom, veletek fordult már elő olyan eset, hogy a szerelmetek összejött valaki mással. És látod, hogy boldogak együtt, és végig kell nézned. Nekem volt már ilyen, nem is egyszer, és tényleg nagyon igaz ez a szám. Mert tényleg úgy érzed, hogy annyira fáj ez az egész, hogy már szinte nem is érzel semmit. Csak úgy vagy. Annyira fáj, hogy már engeded, hogy fájjon, és egy idő után már szinte jéghideggé válsz. Színlelned kell, hogy te örülsz annak, hogy ő boldog. Meg is próbálod elhitetni magaddal, hogy így a legjobb... fuu. Kegyetlen érzés. Sajnos.

● Labrinth - Jealous
Amikor nagyon szeretsz valakit, és nagyon-nagyon hiányzik, akkor tényleg van egy ilyen pont. Amikor az ember még a levegőre is féltékeny, mert ő legalább ott lehet közel hozzá. Én is többször éreztem már ezt. Amúgy mellékesen mondom, hogy szerintem gyönyörű ez a dal, mindig kiráz a hideg mikor meghallgatom. Annyira szép a dallama is, szinte már a dallamából tudni lehet, mennyire fájdalmas ez a dolog. Nagyon szeretem, aki nem hallgatta még meg, mindenképp hallgassa meg.

Hát most csak ennyit hoztam. Mikor szomorú vagyok, mindig olyan zenét hallgatok, aminek sok mondanivalója van. Most jelenleg úgy tűnik, nem is fogok kibékülni a barátommal. Még bizakodok egy kicsit, hogy megbánja, de egyre jobban tűnik úgy, hogy csak azért kér bocsánatot, mert hiányzom neki. És nem azért, mert tényleg sajnálja azt amit tett. De nekem ez így kevés. Amit tett az nekem tényleg túl sok volt, úgyhogy ha nem fog változni, akaratom ellenére én már nem fogok csak úgy megbocsátani neki. Ezt már nem tudom csak úgy magamtól lenyelni... ez már túlmegy egy számomra fontos értékrend határán. És lehet köcsög vagyok, amiért örülök annak, hogy szomorú miattam, de igaz az a mondás, hogy legyél a legjobb, mert a legjobbat mindig nehéz pótolni. Én most nem csináltam neki semmi rosszat, úgyhogy remélem ha hiányzom neki akkor csak magát fogja hibáztatni. Ha meg nem, az is jó, mert csak azt mutatja meg, hogy sosem értékelt igazán, és sosem szeretett. Én sírtam utána eleget, kapartam utána eleget, futottam utána eleget. Most kicsit ő is sírhat. Ha meg nem, akkor örökre elengedem...