Hiába van annyi portálépítős oldal, mindenféle tippel, tutoriallal, segítséggel, szerintem vannak olyan trükkök, amiket sokan használnak, és mi vagy rájövünk maguntól vagy nem, de valahogy sehol sem lehet olvasni róluk külön. Most az én trükkjeimről olvashattok :D apróságok, és nagyon egyszerűek, de nagyon praktikusak is. Itt láthatjátok röviden, ha érdekelnek kattintsatok a "bővebben"re.

1. Segédoldal kísérletezésnek
2. Kép források
3. Színkódok a legegyszerűbben
4. Oldal szélességének megtartása
5. Chatbox eredeti méretének megtartása
6. Egyedi betűtípusok használata
7. Képfeltöltés tárhelye
8. Ötletek blogbejegyzések témáihoz

Két nap múlva itt az anyák napja, amit én személy szerint nagyon-nagyon szeretek :D a tavalyi anyák napja nem igazán sikerült jól, mert pont akkor csináltattam meg a tetoválásomat, és anyukám nagyon haragudott rám emiatt. De most remélem örülni fog annak amivel meglepem őt.

Az én ajándékom egy táska lesz neki, amit már régóta nézeget egy boltban, de nem tudom miért nem vette még meg magának, pedig mindig sóhajtozik nekem, hogy milyen szép. Szóval azt fogom neki megvenni :D és arra gondoltam, hogy egy saját készítésű üdvözlőkártyát csinálok neki. Úgyis sokat szoktam arra gondolni, hogy mennyivel más volt gyerekként, és ugye az oviban és az általános iskolában mindig valami saját készítésű dolgokat adtunk, úgyhogy szerintem ez tök jó ötlet, főleg, hogy olyan verset írok bele amilyet akarok.

De azért ezeken kívül lenne még sok ötletem, szóval hátha ti nektek is jól jönnek ezek :) :D

• Videó

Tavalyi ajándékaim közé tartozott. Hát nagyon nagy sikert aratott, attól eltekintve, hogy anyukám ugye duzzogott rám :D akárki jött hozzánk mindenkinek megmutatta, hogy nézze meg mi vagyunk az ő gyerekei és én csináltam neki anyák napjára :D
Szóval én a telefonommal lefényképeztem régi fotókat, meg persze összegyűjtöttem a digitális fényképezőgépekkel készített képeket, és csináltam belőlük egy videót. Alávágtam a Dzsiiza - Anyukámnak című dalát (ami még eszembe jutott az az Úgy szeretném meghálálni, de azt személyes okokból nem akartam). Szerintem nagyon jó ajándék, és mikor máskor, ha nem anyák napján tudjuk ezt nekik "odaadni" :)

• Torta

Én sajnos a konyhában nem nagyon mozgok otthonosan, de aki tud sütni-főzni, vagyis most főképp sütni :D annak szerintem ez egy nagyon jó ötlet, elkészíteni az anyukája kedvenc tortáját, és ráírni pl., hogy "A legjobb anyukának".

• Valami "csajos" dolog

Ugye kitől mástól, ha nem a lányától örülne ilyen dolgoknak :) :D én is azért választottam idei ajándéknak azt a bizonyos táskát, mert tudom, hogy anyukám helyében én is örülnék neki, mert tetszik neki és hát melyik nőnek ne lenne szüksége egy szép táskára :D de ugyanígy szerintem elronthatatlan ajándék ha valami felsőt, cipőt, vagy valami egyéb nőcis dolgot adunk neki. Főleg ha fiatalos anyukánk van.

• Mozi, vagy más közös program

Ugye amint idősödünk, egyre többet jelentenek az élmények, mint bármi más tárgyi ajándék. Az én anyukám sajnos nem valami "bulis" típus, nem igazán szeret elmenni sehova, pedig szívesen fizetnék esetleg egy mozit, vagy állatkertet, vagy valami hasonló közös programot. Én, ha majd anyuka leszek, szerintem örülnék, ha ilyen ajándékot kapnék a gyerekemtől. Mert hát ha belegondolunk nem is kell nagyobb ajándék, mint a közösen eltöltött idő :)

• Fotóalbum

Én nagyon sajnálom, hogy a rendes fényképek kimentek a divatból, de mivel anyukánk is abban az időben élt, amikor még fotóalbumban nézték vissza a régi emlékeket, biztos nagy siker lenne egy direkt családi élményekből összeállított album. Én még így 21 évesen is nagyon örülnék egy ilyennek. Nem is kell bele túl nagy fantázia, csak kiválogatni régi képeket, előhívatni újakat, venni egy szép fotóalbumot, és beletenni vagy beleragasztani. Szerintem nagyon szép ajándék.

Persze ezeken kívül eszünkbe juthat még a virág, mint ajándék. Vagy ilyen névre szóló bögrék, párnák, törölközők. Esetleg dísztárgyak.

Én mindig nagyon haragszom, amikor valakitől azt hallom, hogy nem adott ajándékot az anyukájának anyák napján. Persze nem maga az ajándék a fontos, de eleve az, hogy valakinek eszébe sem jut, hogy gondoljon rá.
Ahogy idősödik az ember, úgy látja, hogy a szülei is idősödnek. Értékelni kell, hogy egyáltalán van még kinek ajándékot adni. Az én anyukámnak például már nincs lehetősége arra, hogy az anyukáját felköszöntse. De vett virágot a sírjára. Számomra ez nagyon elgondolkodtató, mert sajnos nekem is voltak olyan éveim, amikor lusta voltam akár egy szál virágot is venni. Mióta elvesztettem a nagymamámat azóta bennem átértékelődött minden, és biztos, hogy ha alkalom van rá, minden egyes dolgot meg fogok ünnepelni a családommal. Mert sosem tudhatjuk, mikor jön el pl. az utolsó anyák napja. Bocsánat hogy ilyen szomorú dologgal zárom ezt az egészet, de tényleg akinek van rá lehetősége, és még él az anyukája, és ott van még neki, az ne szalassza el az alkalmat, hogy anyák napján nem lepi meg valami kis aprósággal, ami a szívéből jön. Én biztos vagyok benne, hogy egyikőjünk anyukája sem vár el nagy dolgot tőlünk, de viszont iszonyatosan jól fog esni neki már csak szimplán a szándék is, hogy gondoltunk rá.

Na megint nyelvi akadályba ütköztünk... crush-nak nincs magyar megfelelője, de azt jelenti, hogy nekem tetszik valaki. És ennek vannak fajtái, mint már megfigyeltem :D mivel barátommal szakítottunk (már kb 200. alkalommal) most úgy érzem erről szabadon beszélhetek.

• Az élethosszig tartó crush

Ez csak egy személy, de mivel elég kicsi voltam mikor belé estem, és még mindig nem tudok rá semlegesen nézni, és nem is látok rá esélyt, hogy ez valaha megváltozzon, sose lesz nála esélyem, sose fogunk már beszélni, de azért mindig ottmarad a szívemben. Régebben eléggé lázadtam ellene, nem értettem ha ennyire tisztán szerelmes vagyok valakibe, akkor hogy nincs ennek akkora ereje, hogy ő is érdeklődjön felém. Dehát mára már elfogadtam. Ha úgy kb 3 havonta egyszer látom az utcán, és köszön, vagy netalántán instán véletlenül belájkolja a képemet, akkor azon a napon fel vagyok dobva és rózsaszín ködben vagyok. De másnap ugyanúgy folytatódik minden.

• A tökéletes lány tökéletlen körülményekkel

Bevallom lányokkal élőben annyira nem merek ismerkedni, na meg nem is nagyon ismerek bi vagy meleg lányt. De mikor úgy hozza a sors, hogy egyedül vagyok, és szükségem van valakire, mindig valahogy belebotlok egy lányba. Aki ráadásul tökéletes. Biszex lányokkal annyira nem ismerkedek, mert a legtöbbje csak a szex érdekli. Úgyhogy csakis leszbikusokkal beszélgetek ilyenkor, csak általában mind nagyon messze él tőlem. Konkrétan eddig 3 lány volt eddig, akik annyira jó időben léptek be az életembe, hogy kb azonnal szerelmes tudtam volna lenni. Emlékszek az egyikkel minden éjjel telefonon beszéltem a wc-ben, hogy anyukámék ne hallják :D és még énekelt is nekem. Szóval sajnos valamiért mindig volt valami gubanc, amiért nem lehetett több internetes beszélgetésnél. Pedig én nagyon benne lettem volna.

• Mézesmadzag húzogatók

Ez inkább gimiben volt, fiúkkal. Nagyon rossz volt de egyben nagyon-nagyon jó is. Sokat hülyéskedtünk, célozgattunk, ugrattuk a másikat... szóval megvolt ez a flörtölős feeling. De ennél több sose volt. Nekem amúgy ez a halálom, én az ilyen fiúknál érzem azt hogy beléjük tudnék szeretni úgy igazából. Mikor nem mondjuk ki nyíltan, hogy tetszünk egymásnak, de testbeszéd, minden erre utal. Levelezgetések... fuu de imádtam azt az érzést :D olyan izgalmas volt már csak ezért bemenni iskolába. Még most is hogy visszagondolok rá... nem voltam beléjük szerelmes, de jó úton jártam. Ma már a legtöbb fiú már az elején tisztázza hogy többet akar tőlem, és ettől olyan unalmas. De mikor így húzzák az agyam, az számomra veszély faktor, mert én az ilyen fiúkba tudok fülig beleesni.

• Kívül piros alma, belül rohad

Na ilyenből is akadt egy pár. Ritka, ha nekem csak úgy külsőre megtetszik egy fiú, és nem tudok róla semmit, csak jól néz ki és ezért tetszik. Tudom, furán hangzik, mert rengeteg ember működik így. Én csak gyerekként voltam ilyen, láttam egy jóképű fiút a boltban és mikor nem tudtam aludni éjjel akkor az esküvőnket tervezgettem... na mindegy. Szóval volt 1-2 ilyen fiú, akik külsőre tényleg az idoljaim, nézegettem őket. De amint elkezdtem velük beszélgetni, akkora nagy csalódások voltak, hogy még én éreztem magam kellemetlenül beszélgetés közben, hogy nekem ő tetszett. Sőt, még mindig van aki bejön, de csak addig, ameddig nem kell vele beszélnem..

• Nagy piros Stop táblák

Jéézusom mennyi ilyen volt. Akik annyira tetszettek, de nem nem nem nem szabadott volna. Például barátnőm barátja, vagy exe, vagy a bátyám haverja, sőőt ciki vagy nem ciki, nekem egy nagyon távoli unokatesóm is tetszett. Ez van, nem lehet a hormonoknak parancsolni. És amúgy mindig próbáltam magam meggyőzni, hogy neem, ez nem helyes, ne nézegess képet róluk. Aztán kb 5 perc múlva azon kaptam magam, hogy azon gondolkodok, hogy hogyan lehetne ezt úgy megoldani, hogy ne legyen belőle kalamajka. Hát persze sehogy :D de jobb is így. Jaa és persze a hetero lányok is idekerülnek. Mennyiszer voltam a felhők között mikor egy hetero lány aki nekem nagyon tetszett belájkolta facebookomon a képemet. És az a kicsi remény, hogy talán, talán, TALÁN azért :D de aztán lejjebb görgettem és ott volt egy kép ahogy csókolózik a pasijával..

• Igazi szerelem nem igazi ember iránt

Hát én most komolyan mondom, az életemre esküszöm, mikor megszerettem a Tokio Hotelt, én akkor kb fél évig komolyan szerelmes voltam Bill Kaulitzba. Nem viccelek.. komolyan. Annyira bele voltam bolondulva mint egy 13 éves kislány. Jó jó.. talán még most is :D de ez ellen nem lehet mit tenni. 3 éves korom óta szerelmes vagyok Marty McFly-ba a Vissza a jövőbe-ből, ami meg még duplán rossz, mert nem elég az, hogy tudom hogy ennek semmi értelme, de Marty McFly nem is létezik :D mert Michael J Fox már eléggé öreg. Lányok közül meg Erika Linder... mikor rátaláltam, és belezúgtam, nem tudom honnan jött, de twitteren írtam róla valamit, és retweetelte. Az nem érdekelt hogy amúgy az összes rajongóját naponta 10x retweetelte, de nekem az akkora sikerélmény volt, hogy én ott akkor feleségül tudtam volna venni. Iszonyatosan szerelmes voltam belé. És annyira szar mert tudom hogy ezek nem igazi érzelmek, de közben meg tudom, hogy igaziak xD de szerintem így már mindenki járt 1x életében.

Hát most kb ennyi jutott eszembe. Vicces, hogy ennyire be lehet őket kategorizálni :D mondjuk az (ex)barátomat nem tudom, azt külön kategóriába kéne, de most haragszok rá és nincs kedvem róla írni :D

Kicsit "öregebb" vagyok már, mint azok akik pályaválasztás előtt állnak, de sajnos jól meg kell gondolni, hogy az ember mivel akar foglalkozni az élete hátralevő részében. Két dolog fontos ebben, de ez a két dolog nem mindig jár egymással. Az egyik az, hogy jól fizető legyen, a másik az, hogy érdekeljen. Plusz még ugye azt is szempontba veszi az ember, hogy mennyit kell hozzá tanulni, vagy lehet csak egyszerű tehetség kell hozzá, amit tanulni nem lehet.

Én, illetve a szüleim, egy olyan szakmát választottunk ami jól fizet, és rengeteget kell hozzá tanulni. Érdekelni egyáltalán nem érdekel, de magamra erőltettem ezt a szakmát, és meg is szereztem: pénzügyi-számviteli ügyintéző. Nem igazán tudtam vele elhelyezkedni, max akkor tudnék, ha elköltöznék innen egy nagyvárosba, mert ott piacképesebb. Bevallom őszintén, mikor először olvastam, mi ez a szakma, már akkor sem tetszett, és most, hogy papírom van róla, és tudnék benne dolgozni, magamban azért kicsit reménykedem abban, hogy nem ezt fogom csinálni mindennap a hátralévő életemben.

Ez a pályaválasztás eléggé macerás dolog, hiszen fiatalon nem biztos, hogy tudjuk, hogy mi is az élet, mi éri meg, mi lenne időpazarlás. Frissen jöttünk a suliból, és nulla tapasztalattal válasszunk valamit... Nekem személy szerint még 3 szakma jöhet szóba, bár az más tészta, hogy melyikre mennyi esélyt látok.

1. Könyvelő

Szakmai gyakorlaton könyvelő mellett voltam. Tudok is könyvelni, mert a pénzügyi-számviteli ügyintéző ugye univerzális. Könyvel, hiteleket számít, projekteket menedzsel, adóbevallást készít, stb stb. Szóval nekem nem kéne már sok, hogy ténylegesen mérlegképes könyvelő legyek. Mármint ami a tudást illeti. De sajnos van néhány ellen-szempont is.
- Második szakmaként drága a képzés
- Rengeteget kell hozzá tanulni, aminek kb csak felét hasznosítom a való életben
- Utálom a monoton, agyilag megterhelő munkát
Aki nem tanult gazdaságot, számvitelt, annak gondolom nem sok elképzelése van a könyvelésről. Én úgy tudnám mondani, hogy rosszabb, mint a gimiben tanított matek. Az összes függvénnyel, logaritmussal, mindennel. Csak itt nem elég egy kettessel átmenned, itt 3-4es kell legyél, különben úszik egy társaság egész pénzügyi mérlege. Ami az egész éves költség-vetést mutatja ki. Szóval rengeteg felelősséggel jár, és agyilag nagyon ott kell lenned. Én okosnak tartom magam, főleg ha logikus gondolkodásról van szó, de a számvitel mindig kifogott rajtam. Hihetetlenül nehéz megtanulni. És elég egy apróságot elhibázni, úszott az egész munkád... Viszont kétségtelenül egy nagyon jó szakma, nem olyan, amit minden második ember elvégez. De viszont megvan az "ára" is, hogy neked egy ilyen papír legyen a kezedben.

2. Kutyakozmetikus

Most ez a cél lebeg a szemem előtt, számomra ez egy álom-állás lenne. Amikor tanultam a szakmámról rengeteget foglalkoztunk vállalkozásokkal, adózásokkal, sőt, még egy képzeletbeli kft-t is létre kellett hoznunk, szóval ilyen szempontból nagyon képben vagyok. Tisztában vagyok a költségekkel, a felelősséggel,  a buktatókkal, mindennel. De viszont én nagyon szeretném ezt. Szép-érzékem is van, a kutyákat egyenesen imádom, és mindig az volt az álmom, hogy olyan állásom legyen, ahol a magam ura vagyok, de mégis azért minden nap találkozok új arcokkal. A képzés sem annyira drága, maga a vállalkozás beindítása lenne nagyon húzós, de jelen helyzetben annyira lelkes vagyok, hogy rajtam biztos nem múlna semmi, én mindent megtennék azért, hogy sikerüljön. Szóval ezt a szakmát látom a legreálisabbnak, hogy ezzel fogok foglalkozni. Persze ezért tennem is kell, nem is keveset.

3. Angol tanár

Aki ismer az tudja, hogy nagyon szeretek angolt tanulni. Nem tudom mi bennem tényleg hogy rendesen hobbinak tekintem, de nagyon szeretek foglalkozni is az angol nyelvvel, tanulni is, és most rájöttem nemrégiben, hogy tanítani is szeretem. A bátyám külföldön dolgozik, és muszáj tudnia angolul, azonban mint a legtöbb fiatal, a suliban ő is félvállról vette a nyelvet, és max bemutatkozni tudott angolul. Azóta elég jól halad, interneten keresztül szoktam tanítani, és én nagyon szoktam élvezni. Házi feladatokat csinálok neki, beszélünk viberen miközben mindketten egy pdf-es könyvet nézünk, szóval rendesen angol tanárnak érzem magam :D
És a tanár szakma is nagyon tetszene, tök jó lehetne egy iskolában dolgozni. Csak sajnos a továbbtanulós része volt az, ami úgy nem jött be, mert kollégiumba kellett volna mennem, meg ugye főiskolára. Szóval ez a szakma azt hiszem már elúszott, de nem jelenti azt, hogy nem örülnék, ha egyik reggel úgy ébrednék, hogy angol tanár vagyok :D

Szóval nagyon meg kell gondolni, mit választunk. Persze lehet, hogy nem épp az első választásunk lesz a megfelelő, de ha belegondolunk, sosem késő.