Nem tudom mi van velem vagy mi van ebben a melóban de halljátok én egész nap alszok :D jó most nem mert tudom hogy holnap nem kell menni. Mondom ezt úgy, hogy délutános műszakban voltam, amire 13:25-re kellett kimennem a buszhoz :D tehát nagyjából ilyenkor feküdtem le egész héten, hogy délben fel tudjak kelni, de akkor is csak ébresztővel :D és kb fél12-kor érek haza éjjel. szóval laza pár órát töltök el meló és alváson kívül mással. Na de nem akarom ezt a bejegyzést is a munkahelyemnek "áldozni", max annyit még az előző bejegyzéshez, hogy a kandikamerás cigány csávókát beköptem a főnöknek, meg is mutattam az üzenetet, ő meg kapott egy fegyelmit :D több minden lejátszódott bennem amúgy, hogy szemétség volt-e vagy nem, mert végülis nem bántott... kicsit utána lelkiismeret furdalásom volt mert nem akarom hogy az állásába kerüljön ez. Szóval.. írjátok le hogy ti mit csináltatok volna meg szemétség volt-e mert én komolyan rosszul érzem magam. Nem akartam ebből ekkora ügyet csinálni. Dehát nekem se jó hogy úgy járkálok az ebédlőben, hogy körülnézek, nem-e fényképezi valaki a hátsómat.

És vasárnap is be kell menni... 4x-es bérért. És jövőhét szombaton is... de az csak sima túlóra. De minden héten ez lesz, hogy 1 db szabad napunk lesz hétvégén, vagyis csak vasárnap leszünk illetve lehetünk itthon, mert kevés az ember, a megrendelések meg jönnek.

A legrosszabb amúgy a monotonitás. Tényleg olyan mint egy robotmunka, nem csoda, hogy az ilyesmi munkákra már gépeket találnak fel. Hát szó szerint gépnek nézik az embereket akiket bekapcsolnak és akkor 1 mozdulatot vagy mozdulatsort csinálnak egy nap 2800-szor. Pontosan ennyiszer, mert ma kb asszem ennyi darabot termeltünk. És én személy szerint olyan helyen ülök, ahol senkivel se tudok beszélgetni. És olyan munkám van, ami kb 5 mp. És azt az 5 mp-es műveletet ismételgetni 8 órán át, nagyon rossz. És mégidegesítőbb, hogy mellettem van a falon egy nagy óra. És folyton azon idegesítem magam, hogy "na még ennyi óra, na most már csak 2 óra szünetig, na most tartunk a nap felénél, na most tartunk a két szünet közepénél, na már csak 3 óra, stb" és ismeritek azt az érzést, hogy azt hiszitek, hogy már kb 20 perc eltelt, de ránéztek az órára, és kb 5 perc telt el. De akkor sokat mondok. Úgyhogy mostanában magamban szoktam énekelni, magamban szoktam dalszövegeket fordítani, sőt ma lejátszottam a fejemben az Oroszlánkirály első két részét :D munka közben... mert egyszerűen belebolondulsz ha csak arra az egy dologra figyelsz. Így is raklapokkal álmodok már, meg arra kelek, hogy nyúlnék az anyagért ami jön a szalagon, hogy vizsgáljam meg nagyító alatt... áhh

Na mégis az egész bejegyzés a munkáról szólt. Haha :D bocsi :D majd talán holnap az egyetlen szabadnapomon megpróbálom összeszedni magam és írok valami érdekesebbet :D meg jövőhéten délelőttös leszek hátha nem alszom már át az egész napot és akkor nem csak alvás-melóból fog állni jórészt az "életem".

Minden jó lenne kivéve egy dolgot. Vasárnap 3 órát aludtam, hétfőn 3 és felet, de haladok, mert ma már sikerült kb 4-et :D Ugyanis éjszakai műszakban vagyok, és nagyon nem tudok átállni rá. Pedig azt hittem sima ügy lesz, nyáron mindig hajnalokig fent voltam, de a fent maradással mondjuk most sincs gond, csak az, hogy utána nem tudok aludni. Most is, 22-40-től van 6 óráig a műszak. Hazaértem 7 órára, mert ugye minden nap 1-1 óra elmegy a buszozással. És 11ig tudtam aludni. Most is kéne aludnom, de nem megy. Nagyon idegesítő, mert amúgy kóvályog a fejem, meg szédülök a fáradtságtól, de hiába fekszek le aludni, jár az agyam és egyszerűen nem tudok elaludni.

Na megint elég érdekesen kezdtem el a bejegyzést. In medias res :D hehe aki érettségizett tudja hogy ez mit jelent. Azért gondolok már rögtön ilyenekre, mert az új munkahelyen szerintem én vagyok az egyetlen aki érettségizett. Persze ezzel nem lenézni akarok senkit, mert szerintem a lexikális ismeret nem befolyásolja, hogy egy ember mennyire intelligens. És szintén nem lenézésből mondom, de van nem egy barátnőm akit úgy rugdostak át érettségin, és segghülye, de viszont pl. bátyámnak nincs érettségije, mégis szerintem kb 5x okosabb mint én.
Mindegy nem ez a lényeg, hanem hogy a mostani munkahelyemen (gyár) tényleg meglátszik, hogy szinte csak azok dolgoznak ott akiknek 8 általánosuk van, vagy egy szar szakmájuk amivel semmire se mentek, és csak ez maradt munkalehetőségnek. Én ugye az utóbbiba tartozom, de olyanokkal vagyok személy szerint körülvéve, akik inkább az elsőbe tartoznak. Agyilag nagyon le tudnak fárasztani még akkor is ha konkrétan velük nem beszélgetek, de elég hallanom, hogy ők miről beszélnek. Most inkább a cigányokra gondolok. Pl. tegnap arról beszéltek és azon röhögtek, hogy ki hogyan adagolta már túl magát droggal. De egyikőjük már volt börtönben, mert leszúrt egy embert. Múlt héten botrány volt, mert valami szexelős-megcsalásos-verekedés történt ott a részlegen. Szóval.. jól összehordta a szemetet a szél :D de úgy vagyok vele ameddig nekem nem ártanak, addig ugyanolyan kedves és segítőkész leszek velük, mint bárki mással.

A munkával nincs bajom, sőt ennél jobb helyem ott a gyárban nem is lehetne. A betanítóim nagyon kedvesek, a főnök is kedves, a műszakvezető is kedves, exbarátom előtt is le a kalappal, rengeteget segít nekem (azt hittem bunkózni fog). Úgyhogy nekem igazából ez számít, semmi más. Meg megmondom őszintén, az ilyen egyszerű emberekkel hamarabb megtalálom a közös hangot, mint pl. volt az az osztályom még suliban ami tele volt ilyen elkényeztetett nagyvárosi lányokkal. Egy gyárban meg azért eléggé fontos az hogy beszélgess, mert különben beledilizel abba a monotonitásba.

Szóval ez az első benyomás. Vagyis nem első, mert tavaly már dolgoztam ugyanitt, csak más helyen, ahol eléggé kézgyilkoló rabszolgamunkák voltak. Ahhoz képest ég és föld az, ahol most vagyok. Persze nem akarok elkiabálni semmit, eddig még csak 2 éjszakát voltam, és mindig bennem van már az a félsz hogy ne éljem bele magam, mert sokkal szarabb helyre fognak áttenni :D de hátha mostmár végre lesz egy jó helyem. Persze nem álom-meló. A fizetéstől sem lehet hanyatt esni. De legalább hoznak-visznek, nyáron hidegben télen melegben vagyok, tudom hogy van munkám, és hogy 10-én küldik a fizetést. Úgy átlagosan kedvesek és normálisak az emberek, a főnök se bunkó, bár ez majd szerintem később fog kiderülni :D Na de megyek próbálok még picit aludni... fogadjunk péntekre fogom majd megszokni teljesen.. hétfőn meg a délutános műszakba kell belerázódni, pont mikor már "átálltam"... Nnnna mindegy :D minden kezdet nehéz.

Írtam egy nagyon hosszú bejegyzést pár órával ezelőtt, de úgy döntöttem kitörlöm és helyette leírom a lényeget sokkal rövidebben. Elmentem a kisboltba ugye próbanapra, eladóként. Viszont inkább a gyárba megyek dolgozni. Ezt részleteztem az előző bejegyzésben, de nem tudom.. úgy döntöttem inkább kitörlöm. Lehet, hogy ezt a kisboltot választanám inkább, de annyira bunkó volt velem a nő, aki betanított.. annyira megalázott és kiröhögött a vevők előtt, kiabált velem, lökdösött, hülyének nézett, hogy inkább úgy döntöttem, hogy nekem ez nem kell. Ráadásul semmi oka nem volt rá. Én legalábbis minden tőlem telhetőt megtettem, úgyhogy nem bánok semmit. De nem maradtam itt. A fizetés is kevés (80e), prónapabokra (5 nap) egyáltalán nem is kaptam volna semmit, úgyhogy ennyi. Viszont ezzel a rosszindulatúsággal és bunkósággal kapcsolatban kimásolom, amit a bejegyzés végére írtam:

Szóval továbbra is támogatom a #girllove gondolatát. Még ezek után is. Ne nézzük le a másikat, és ne legyünk ilyen rosszindulatúak. Nem kell mindenkiben a riválist látni. És ne húzzuk le a másikat, csak azért, hogy mi feljebb jussunk. Nem tudom, lehet egy burokban nőttem fel, ahol elhittem hogy ha kedves és tisztelettudó, na meg persze segítőkész vagyok egy idegen emberrel, akiről semmit se tudok, akkor azt én vissza fogom kapni. De nagyon rossz ezt megtapasztalni. Én sosem fogok így bánni senkivel. Úgyhogy most már előre félek, hogy ugyanez lesz a gyárban is. De már nem fogom a szívemre venni, nem foglalkozok senkivel aki bunkó lesz velem. Kivéve ha a munkám rovására megy, mert akkor én is bunkó leszek. Nagyon nem szeretem az ilyen embereket.

Másik sztori, hogy hétvégén voltunk a szegedi vadasparkban. Bár én voltam már a debreceni állatkertben, a veszprémi állatkertben, a pécsi állatkertben 2x, de én sosem tudnám megunni ezeket az állatkerteket :D 3 órába telt, mire körbejártunk mindent. Igaz sokszor leültünk pihenni meg enni. És hát gyönyörűszép állatokat láttunk. De a kedvenceim mindig is a majmok lesznek :D azokat elnézném egész nap. Most is a páviánokat néztük nagyon sokáig, ahogy ettek meg játszottak egymással. Az egyik letépett valami növényt, felmászott egy másik páviánhoz, és odaadta neki :D hát zabálnivaló volt. De az oroszlánok is gyönyörűek voltak, közelről láthattuk a fókákat is, a zsiráfokat is, pupu tevéket, struccokat. Szóval jó volt nagyon, mindenkinek ajánlom, aki szereti az állatokat :) mondjuk fura volt, hogy voltak kakasok, meg kecskék, nyulak. És kapaszkodjatok meg... egy kutya is volt :D rendesen táblával meg mindennel. Hát hátha valaki még nem látott kutyát életében.... viszont azt nagyon bántam, hogy bár voltak lovak, de nem jöttek oda hozzánk, nem tudtam őket megsimizni.

Hát azt hittem hosszab bejegyzést írok majd, de más dolog nem jut eszembe :D úgyhogy ennyi lenne :) puszii mindnekinek.

Az elmúlt időszakban rengeteg helyre jelentkeztem, szinte megszámolni is nehéz. Pont ma kaptam válasz e-mailt (meglepő, sose írnak) hogy a környékbeli szállodába nem vesznek fel, mert kell a recepcióshoz a német nyelv. Hát nagyon elszomorodtam, régebben voltam pár próbanapig recepción és tetszett, amit csináltak, dehát ez van. Panaszkodtam mindenkinek, elkeseredtem, feladtam, minden bajom volt, aztán hirtelen csörgött a telefonom :D az egyik közeli Tom Market üzletből hívtak (nem tudom ki merre lakik és mennyire ismeri ezt a boltot, de erre mifelénk rengeteg Tom Market van) tehát mint eladó, mehetek próbanapra. Ennek örültem is volna, ha nem szól egyik ismerősöm, hogy a gyár, ahol régen dolgoztam, ahol a lelkemet is kihajtották belőlem :D oda is felvennének viszont egy teljesen más, egy sokkal jobb pozícióba. Szóval teljesen tanácstalan vagyok. Mindenképpen elmegyek próbanapra, de nem tudom melyik a jobb, melyik a rosszabb, így kívül álló szemmel mindkettő rossz :D

Az eladó állás azért lenne tök jó, mert közel van, meg én nekem mindig is tetszettek az ilyen fajta munkák. Mármint ha választani kéne irodai munka meg ilyen eladó munka között, az eladót választanám. Ami ironikus mert pénzügyi számviteli ügyintéző a szakmám :D de volt már szerencsém irodában dolgozni, és nekem egy kínzás volt. Hátránya az az, hogy rengeteget kell pörögni, ami nekem elég mély víznek tűnik, mert még a pénztárgéphez sem értek, de közben figyelni hogy sül-e a pékáru, meg szalámit vágni, meg árut pakolni. Hát tuti hogy nem 1-2 nap kell hozzá, hogy belerázódjak. De eddig nem vallottam szégyent a munkám után, szóval én bízok magamban :D azt nem mondom hogy nem fogok bénázni, főleg stresszhelyzetben, de abban biztos vagyok hogy mindig a maximumot próbálom kihozni magamból. (Eddig egyetlen egy helyzet volt amikor nem jól dolgoztam, a gyárban kellett egy fogóval rugókat hajlítani, de nekem valahogy nem állt a kezemre, és nem jó ívben hajlítottam. És 80 db selejtet csináltam :D nagyon szégyelltem magam, tuti hogy ezt egész életemre megjegyzem, hogy ha nem megy valami, akkor inkább szólok, hogy adjanak valami más munkát, minthogy leégessem magam).

És akkor az ominózus gyár. Azért örülnék neki, mert egy olyan műszakba kerülnék, és olyan helyre, ahol ott lenne az exem, meg még egy ember akit ismerek. Exemmel most úgy nagyjából jóban vagyok. Mármint úgy jól, hogy nem átkozódva nézünk már egymásra. Szóval jó lenne olyan helyre menni ahol nem mindenki idegen, ráadásul most nem csicska munkám lenne, hanem minőségellenőr feladat. Semmit nem kell csinálnom, csak ellenőriznem, hogy jó-e a legyártott termék, és úgy továbbítani. Viszont hátrány, hogy mindennap fél órát kéne buszozni oda is, vissza is, ráadásul nem vagyok rasszista, de tele van az a cég ilyen analfabéta nálam sokkal idősebb cigányokkal. (Nem vagyok amúgy a cigányok ellen, mielőtt megvádolna valaki, aki ismer tudja, hogy volt már sok cigány barátnőm is, szóval... viszont az ottani cigányok tipikusan azok akik a buszban "véletlenül" letapiznak, meg fütyülgetnek nekem, meg ilyenek...) Meg kicsit cikinek érezném, hogy visszamegyek oda, nem tudom miért. Meg tele van a hely olyan lányokkal, akik rengetegszer kikezdtek az exemmel mikor együtt voltunk, szóval biztos nem néznének rám jó szemmel.

De majd megbeszélem a bátyámmal. Meg anyukámmal. Ők hátha okosabbak mint én :D a fizetés mindkét helyen kb 100e körül van. És elvileg mindkét helyen nagyon szemét a főnök. Mondjuk a gyárban azt tudom, mert tapasztaltam, a bolti meg majd kiderül, telefonban nagyon kedves volt, úgyhogy nem ítélkezem. Én jelenleg csak annak örülök, hogy van munkám. Vagyis lesz. Vagyis remélem. Mert ha most megint úgy alakul, hogy két szék közül a földre esek, akkor elmegyek világgá.... mert történt már ilyen, hogy nem tudtam választani, aztán végül nem is kellett, mert aztán mindkét helyre találtak vki mást.

Kicsit "öregebb" vagyok már, mint azok akik pályaválasztás előtt állnak, de sajnos jól meg kell gondolni, hogy az ember mivel akar foglalkozni az élete hátralevő részében. Két dolog fontos ebben, de ez a két dolog nem mindig jár egymással. Az egyik az, hogy jól fizető legyen, a másik az, hogy érdekeljen. Plusz még ugye azt is szempontba veszi az ember, hogy mennyit kell hozzá tanulni, vagy lehet csak egyszerű tehetség kell hozzá, amit tanulni nem lehet.

Én, illetve a szüleim, egy olyan szakmát választottunk ami jól fizet, és rengeteget kell hozzá tanulni. Érdekelni egyáltalán nem érdekel, de magamra erőltettem ezt a szakmát, és meg is szereztem: pénzügyi-számviteli ügyintéző. Nem igazán tudtam vele elhelyezkedni, max akkor tudnék, ha elköltöznék innen egy nagyvárosba, mert ott piacképesebb. Bevallom őszintén, mikor először olvastam, mi ez a szakma, már akkor sem tetszett, és most, hogy papírom van róla, és tudnék benne dolgozni, magamban azért kicsit reménykedem abban, hogy nem ezt fogom csinálni mindennap a hátralévő életemben.

Ez a pályaválasztás eléggé macerás dolog, hiszen fiatalon nem biztos, hogy tudjuk, hogy mi is az élet, mi éri meg, mi lenne időpazarlás. Frissen jöttünk a suliból, és nulla tapasztalattal válasszunk valamit... Nekem személy szerint még 3 szakma jöhet szóba, bár az más tészta, hogy melyikre mennyi esélyt látok.

1. Könyvelő

Szakmai gyakorlaton könyvelő mellett voltam. Tudok is könyvelni, mert a pénzügyi-számviteli ügyintéző ugye univerzális. Könyvel, hiteleket számít, projekteket menedzsel, adóbevallást készít, stb stb. Szóval nekem nem kéne már sok, hogy ténylegesen mérlegképes könyvelő legyek. Mármint ami a tudást illeti. De sajnos van néhány ellen-szempont is.
- Második szakmaként drága a képzés
- Rengeteget kell hozzá tanulni, aminek kb csak felét hasznosítom a való életben
- Utálom a monoton, agyilag megterhelő munkát
Aki nem tanult gazdaságot, számvitelt, annak gondolom nem sok elképzelése van a könyvelésről. Én úgy tudnám mondani, hogy rosszabb, mint a gimiben tanított matek. Az összes függvénnyel, logaritmussal, mindennel. Csak itt nem elég egy kettessel átmenned, itt 3-4es kell legyél, különben úszik egy társaság egész pénzügyi mérlege. Ami az egész éves költség-vetést mutatja ki. Szóval rengeteg felelősséggel jár, és agyilag nagyon ott kell lenned. Én okosnak tartom magam, főleg ha logikus gondolkodásról van szó, de a számvitel mindig kifogott rajtam. Hihetetlenül nehéz megtanulni. És elég egy apróságot elhibázni, úszott az egész munkád... Viszont kétségtelenül egy nagyon jó szakma, nem olyan, amit minden második ember elvégez. De viszont megvan az "ára" is, hogy neked egy ilyen papír legyen a kezedben.

2. Kutyakozmetikus

Most ez a cél lebeg a szemem előtt, számomra ez egy álom-állás lenne. Amikor tanultam a szakmámról rengeteget foglalkoztunk vállalkozásokkal, adózásokkal, sőt, még egy képzeletbeli kft-t is létre kellett hoznunk, szóval ilyen szempontból nagyon képben vagyok. Tisztában vagyok a költségekkel, a felelősséggel,  a buktatókkal, mindennel. De viszont én nagyon szeretném ezt. Szép-érzékem is van, a kutyákat egyenesen imádom, és mindig az volt az álmom, hogy olyan állásom legyen, ahol a magam ura vagyok, de mégis azért minden nap találkozok új arcokkal. A képzés sem annyira drága, maga a vállalkozás beindítása lenne nagyon húzós, de jelen helyzetben annyira lelkes vagyok, hogy rajtam biztos nem múlna semmi, én mindent megtennék azért, hogy sikerüljön. Szóval ezt a szakmát látom a legreálisabbnak, hogy ezzel fogok foglalkozni. Persze ezért tennem is kell, nem is keveset.

3. Angol tanár

Aki ismer az tudja, hogy nagyon szeretek angolt tanulni. Nem tudom mi bennem tényleg hogy rendesen hobbinak tekintem, de nagyon szeretek foglalkozni is az angol nyelvvel, tanulni is, és most rájöttem nemrégiben, hogy tanítani is szeretem. A bátyám külföldön dolgozik, és muszáj tudnia angolul, azonban mint a legtöbb fiatal, a suliban ő is félvállról vette a nyelvet, és max bemutatkozni tudott angolul. Azóta elég jól halad, interneten keresztül szoktam tanítani, és én nagyon szoktam élvezni. Házi feladatokat csinálok neki, beszélünk viberen miközben mindketten egy pdf-es könyvet nézünk, szóval rendesen angol tanárnak érzem magam :D
És a tanár szakma is nagyon tetszene, tök jó lehetne egy iskolában dolgozni. Csak sajnos a továbbtanulós része volt az, ami úgy nem jött be, mert kollégiumba kellett volna mennem, meg ugye főiskolára. Szóval ez a szakma azt hiszem már elúszott, de nem jelenti azt, hogy nem örülnék, ha egyik reggel úgy ébrednék, hogy angol tanár vagyok :D

Szóval nagyon meg kell gondolni, mit választunk. Persze lehet, hogy nem épp az első választásunk lesz a megfelelő, de ha belegondolunk, sosem késő.