Az elmúlt időszakban rengeteg helyre jelentkeztem, szinte megszámolni is nehéz. Pont ma kaptam válasz e-mailt (meglepő, sose írnak) hogy a környékbeli szállodába nem vesznek fel, mert kell a recepcióshoz a német nyelv. Hát nagyon elszomorodtam, régebben voltam pár próbanapig recepción és tetszett, amit csináltak, dehát ez van. Panaszkodtam mindenkinek, elkeseredtem, feladtam, minden bajom volt, aztán hirtelen csörgött a telefonom :D az egyik közeli Tom Market üzletből hívtak (nem tudom ki merre lakik és mennyire ismeri ezt a boltot, de erre mifelénk rengeteg Tom Market van) tehát mint eladó, mehetek próbanapra. Ennek örültem is volna, ha nem szól egyik ismerősöm, hogy a gyár, ahol régen dolgoztam, ahol a lelkemet is kihajtották belőlem :D oda is felvennének viszont egy teljesen más, egy sokkal jobb pozícióba. Szóval teljesen tanácstalan vagyok. Mindenképpen elmegyek próbanapra, de nem tudom melyik a jobb, melyik a rosszabb, így kívül álló szemmel mindkettő rossz :D

Az eladó állás azért lenne tök jó, mert közel van, meg én nekem mindig is tetszettek az ilyen fajta munkák. Mármint ha választani kéne irodai munka meg ilyen eladó munka között, az eladót választanám. Ami ironikus mert pénzügyi számviteli ügyintéző a szakmám :D de volt már szerencsém irodában dolgozni, és nekem egy kínzás volt. Hátránya az az, hogy rengeteget kell pörögni, ami nekem elég mély víznek tűnik, mert még a pénztárgéphez sem értek, de közben figyelni hogy sül-e a pékáru, meg szalámit vágni, meg árut pakolni. Hát tuti hogy nem 1-2 nap kell hozzá, hogy belerázódjak. De eddig nem vallottam szégyent a munkám után, szóval én bízok magamban :D azt nem mondom hogy nem fogok bénázni, főleg stresszhelyzetben, de abban biztos vagyok hogy mindig a maximumot próbálom kihozni magamból. (Eddig egyetlen egy helyzet volt amikor nem jól dolgoztam, a gyárban kellett egy fogóval rugókat hajlítani, de nekem valahogy nem állt a kezemre, és nem jó ívben hajlítottam. És 80 db selejtet csináltam :D nagyon szégyelltem magam, tuti hogy ezt egész életemre megjegyzem, hogy ha nem megy valami, akkor inkább szólok, hogy adjanak valami más munkát, minthogy leégessem magam).

És akkor az ominózus gyár. Azért örülnék neki, mert egy olyan műszakba kerülnék, és olyan helyre, ahol ott lenne az exem, meg még egy ember akit ismerek. Exemmel most úgy nagyjából jóban vagyok. Mármint úgy jól, hogy nem átkozódva nézünk már egymásra. Szóval jó lenne olyan helyre menni ahol nem mindenki idegen, ráadásul most nem csicska munkám lenne, hanem minőségellenőr feladat. Semmit nem kell csinálnom, csak ellenőriznem, hogy jó-e a legyártott termék, és úgy továbbítani. Viszont hátrány, hogy mindennap fél órát kéne buszozni oda is, vissza is, ráadásul nem vagyok rasszista, de tele van az a cég ilyen analfabéta nálam sokkal idősebb cigányokkal. (Nem vagyok amúgy a cigányok ellen, mielőtt megvádolna valaki, aki ismer tudja, hogy volt már sok cigány barátnőm is, szóval... viszont az ottani cigányok tipikusan azok akik a buszban "véletlenül" letapiznak, meg fütyülgetnek nekem, meg ilyenek...) Meg kicsit cikinek érezném, hogy visszamegyek oda, nem tudom miért. Meg tele van a hely olyan lányokkal, akik rengetegszer kikezdtek az exemmel mikor együtt voltunk, szóval biztos nem néznének rám jó szemmel.

De majd megbeszélem a bátyámmal. Meg anyukámmal. Ők hátha okosabbak mint én :D a fizetés mindkét helyen kb 100e körül van. És elvileg mindkét helyen nagyon szemét a főnök. Mondjuk a gyárban azt tudom, mert tapasztaltam, a bolti meg majd kiderül, telefonban nagyon kedves volt, úgyhogy nem ítélkezem. Én jelenleg csak annak örülök, hogy van munkám. Vagyis lesz. Vagyis remélem. Mert ha most megint úgy alakul, hogy két szék közül a földre esek, akkor elmegyek világgá.... mert történt már ilyen, hogy nem tudtam választani, aztán végül nem is kellett, mert aztán mindkét helyre találtak vki mást.