AvramLatosca youtube csatornáján láttam ezt, hogy bloggerek/vloggerek osztják meg az unpopular opininons-ait, :D ami magyarul annyit tesz, hogy nem túl népszerű vélemények. Tehát olyan dolgokról beszélnek, amikkel a többség tuti nem ért egyet. Én is gondolkodtam pár ilyen dologról, van ami kifejtős, van ami nem, most jelenleg egy hosszabb témáról szeretnék beszélni, amivel valószínűleg a többség nem ért egyet.

A szakítás után az exek még összejöhetnek, és abból lehet még boldog párkapcsolat. Hát ha valaki, akkor én pont tudom ezt, és ugyanakkor pont azt is tudom, hogy ez nem minden esetben igaz :D én egy olyan kapcsolaton vagyok túl, amiben kb 20x szakítottunk és jöttünk össze újra, és nem túlzok a számmal, sőt... de most ebbe én nem akarom ezt megemlíteni, ettől függetlenül mondom el ezt a véleményt.

Ugye amit a legtöbben javasolnak ha tönkremegy egy kapcsolat, hogy "dobd ki! jobbat érdemelsz! majd megtalál az aki hozzád való, aki nem így fog bánni veled, aki megbecsül!" na meg az a bizonyos mondás, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó... vagy valami ilyesmi :D Na hát én ez ellen megyek, és szerintem pont hogy néha a szakítás az, ami tovább lök egy kapcsolatot. Bármennyire is furán hangzik. Sok kapcsolat ellaposodik, mert túlságosan készpénznek veszik a másik jelenlétét. Nincs már meg az, ami az elején. Nem azt mondom, hogy ilyenkor rögtön szakítani kell, sőt, az legyen az utolsó, de néha valóban ez az a dolog, ami az egyik, vagy akár mind a kettő félt helyrerakja fejben.
Egy se veled- se nélküled kapcsolatban szerintem igenis néha a "nélküled" szituációt kell választani. Így lehet visszalépni pár lépést, hogy nagyobb látószöggel lássuk a kapcsolatunkat. És két ember, akik tényleg szeretik egymást, sokkal tisztábban folytathatják, és sokkal több tapasztalattal lehetnek egymás iránt. Mert veszekedések mindenhol vannak, nincs ideális kapcsolat. Persze, biztos van olyan, ami közel áll a tökéleteshez, de időről időre mindenhol kibújik a szög a zsákból, és előjönnek azok a kis súrlódások, amivel két ember kicsit talán megreked.

És tényleg nem akartam bevonni saját tapasztalatot, de muszáj :D mi amikor szakítottunk, volt, hogy több hónap is eltelt. Volt egy fél év is. És tényleg van ilyen szitu, hogy meg kell érni egy kapcsolatra. És fel kell nőni egymáshoz. Ha valóban van szerelem és kötődés, a sok távollét, a sok gondolkodás rádöbbent a sok saját hibára. Először természetesen a másikra haragszunk, ez szerintem természetes. De az idő szépíti az emlékeket, és lassan el kezd hiányozni a másik, belegondolunk mi mit csináltunk rosszul, majd a békülésnél ezeket már tudjuk. Szóval én egyáltalán nem vagyok annak a híve, hogy "Soha nem szabad hátra nézni", "Megvan az oka, amiért ő csak az exed", szerintem ha két ember valóban szereti egymást, de túl sok a konfliktus, lehet pont egy ilyen szétválás fog rajtuk segíteni, és nem mondjuk egy párterápia. Ez az én véleményem :D