2 dolog miatt jött az ötlet, hogy én írjak egy ilyen bejegyzést. Az első az, hogy most van a 3. évfordulója hogy velem ez megtörtént.... igen, ennyire megjegyeztem :D A második az az, hogy informáljam azokat az emberkéket, akik hasonló sorsra jutottak.

WARNING! A húgyhólyag tükrözéséről és a katéterezésről fogok beszélni. Tudom, nem a legjobb téma, és nem sokmindenki kiváncsi rá, de hátha valaki ezzel okosabb lesz.

2014 nyarán kezdődött, hogy nagyon fájt, amikor pisiltem. Illetve előtte és utána is. De nem egyszerű felfázás, hanem amikor már rendesen hetekig, hónapokig tart, és már rettegsz wc-re menni, utána pedig órákig szenvedsz, nem tudsz ülni nem tudsz feküdni nem tudsz állni annyira fáj a húgyhólyagod. Tehát 2014 nyarától 2015 márciusáig az volt, hogy 1 hónapig fájt - doki - elmúlt - újra előjött. Már tudtam a forgatókönyvet, még a gyógyszereket is fejből tudom MÉG MINDIG, amiket rendszeresen felírt nekem. Aztán eljött a május, de akármilyen gyógyszert szedtem be, nem múlt el. Már nem is nőgyógyászhoz jártam, hanem urológushoz. Aki már nem tudott velem mit csinálni, elküldött Pécsre tükrözésre. Iszonyatosan féltem tőle. De nem is ez a fontos inkább ugorjunk oda amikor már bementem a rendelőbe. (Aki kiváncsi a folytatásra kattintson a "bővebbenre".)

Igazából mondjuk ez nem is rendelő volt, fogalmam sincs mi volt... ágyak voltak mindenhol. Fel kellett vennem a lábamra ilyen kis szatyor szerűséget, alá kellett írnom egy papírt, amitől kicsit megijedtem azt hittem azért kell mert altatni fognak :D de nem az volt. Felfeküdtem egy ilyen vizsgáló székbe, és csak egy nővér volt bent. Kívül belidokainozta... hogy minek azt szerintem még a Jóisten se tudja, mivel kívül semmit se csináltak. Legalábbis én nem tudok róla :D Bejött az orvos .. hát.. nem térek ki a részletekre. Nem akarom lehúzni a pécsi urológusokat, de ez amelyik csinálta ezt a barátságos kis tükrözést, az egy tipikus mogorva orvos aki azt hiszi hogy ő valami főnök vagy nem tudom... Lényeg az, hogy nem szólt semmit, csak ott tett-vett alattam. (Bocsi a kifejezésért dehát tényleg így volt). Mondta, hogy most érezni fogom, ahogy felvezeti az eszközt. Hát tudtam, utána néztem előtte, hogy mi a menete a tükrözésnek, szóval tudtam, hogy mi vár rám. Felvezetnek egy ceruza(!)vastagságú csövet a hugycsövön át a hugyhólyagig, és azon keresztül steril hideg vizet pumpálnak a hólyagba. Utána pedig felvezetnek egy kamerát, amivel körülnéznek. És a végén szövetmintát vesznek egy csipesszel. (Most hogy visszagondolok, megint elkezdett fájni a hasam:D)

Na szóval. Az, hogy felvezette azt a vastag csövet, iszonyatosan fájt. Amúgy is biztos fáj egy ilyen, hiszen merev cső, de úgy, hogy be volt gyulladva végig a húgycsövem, hát úgy mégborzalmasabb volt. Utána fogalmam sincs mikor mit csinált, mert csak annyit éreztem, hogy fáj, és ki kell bírnom. Ja meg baromi szar érzés volt ahogy éreztem a hideg vizet... Igazából nem tartott sok ideig, kb 2-3 perc volt az egész. De lehet azzal sokat mondok. Urológusoknak gondolom ez már rutin vizsgálat. Leeresztették a vizet amivel felpumpáltak, és mondták, hogy leszállhatok, törölközzek meg és öltözzek fel. Ők meg kimentek :D egyedül maradtam abban a szobában. Remegtem, a sírás kerülgetett, de nem a fájdalomtól, hanem az izgatottságtól, meg úgy az egész stressztől. Nagyon féltem tőle előtte, mert neten nagyon sok ijesztő sztorit olvastam. Aztán azt már láttam, hogy a kis papírka amivel megtöröltem magam az véres volt, de nem foglalkoztam vele mert gondoltam biztos a szövetmintavétel miatt olyan.

Kimentem abból a kis szobából, anyukám rögtön ott várt izgulva, hát nem bírtam tovább elpityeregtem magam, és akkor kezdődött, hogy annyira elkezdett fájni a hugyhólyagom, mintha egy kést csak úgy bumm beleszúrtak volna. Mondtam anyukámnak, hogy pisilni kell, gyorsan keressünk egy wc-t. Hát volt is, de egy hatalmas sor állt ott ráadásul nénikből, na mondom én itt tuti nem jutok sorra, de hálistennek anyukám egy hős volt, és megkért mindenkit, hogy engedjenek előre :D aztán mikor bejutottam a wc-re, hát az... durva volt. Rendes piros vért pisiltem, és annyira fájt, hogy ott zokogtam, de csak annyira emlékszek, hogy miután pisiltem négykézláb voltam a padlón és kapargattam a csempét... és sírtam. nem tudom amúgy hogy mi volt az a sok vér, bár gondolom ha gyulladt részből vesznek szövetmintát, akkor megindul jobban. Na mindegy, az a lényeg, hogy nem emlékszem hogy jöttem ki, hogy utána hova mentünk, csak sírtam és sírtam. Pedig van bennem egy ilyen büszkeség érzet, vagy nem is tudom minek mondjam, hogy idegen helyen idegen emberek előtt nem sírok, dehát ott nem bírtam. Mintha az összes belső szervemet ollóval kivágták volna ott lent. Közben az orvos meg már várt a rendelőjében, oda is sírva mentem be, pedig nem akartam előtte sírni. Annyira büszke voltam magamra hogy vizsgálat közben se sírtam, nem akartam hogy a bunkó feje lássa ahogy sírok. Dehát nem bírtam ki. Odaadta a leletet meg a receptet. Megkérdeztem hogy sokáig fog így fájni? Ő meg tök nyugodtan: hát vegyen be no-spát és nem fog fájni... hát.. egyértelmű hogy neki még nem volt húgyhólyaggyulladása.

Utána pedig Pécsen az Irgalmasok útjáról kellett volna lesétálnunk az Árkáddal szemben lévő parkolóhoz... Még jó, hogy anyukámnak szabadnapja volt, és kocsival elmentünk, mert amúgy egyedül akartam busszal.... hát ott haltam volna meg. Hát a sétálóutcán nem tudtam végigjönni. Sírtam, anyukámnak mondtam hogy csináljon valamit, mert egyszerűen nem tudok menni. Leültetett egy padra és gyorsan elment kiváltani a gyógyszereimet. Bevettem, ültünk kb fél órát, és nagy nehezen elsétáltunk a kocsiig. Iszonyatos volt az a fájdalom, senkinek se kívánom. Pedig én tényleg nagyon bírom, dehát ezt egyszerűen nem lehetett.

Utána napokig még vért pisiltem, és mivel még ezután se akartam meggyógyulni, rá egy hónapra megkatétereztek. Ezért már nem kellett felmennem Pécsre, viszont mikor hozták a csövet már pánikoltam :D de hálistennek a katéter ugye egy hajlékony nem tudom azthiszem műanyag cső, szóval alig éreztem. Persze fájt, de csak egészen kicsit. Úgyhogy attól egyáltalán nem kell félni, bár azután is vért pisiltem, nem tudom mit sértett fel, vagy mitől jött vér, dehát mindegy.

A katéterezés történt augusztusban. Rengeteg gyógyszert kaptam, és egyiktől sem múlt el a fájdalom. Pedig szedtem olyat is, aminek brutális mellékhatásai voltak, de még az sem segített. Az urológus már a végén teljesen lemondott rólam, mondta hogy igyak sokat, meg szedjek tőzegáfonyakapszulát és cső. Kb októberben gyógyultam meg teljesen, és a csodaszer a medveszőlőlevél tea volt, amit egy ilyen bio patika szerűségben ajánlott az eladó. Mert én aztán mindent kipróbáltam. De ez tényleg használt, bár borzalmas volt az íze.

Lényeg a lényeg, ha van valami betegségetek, igenis ragaszkodjatok hozzá, hogy jól vizsgáljanak ki. Az elején engem soha nem vizsgáltak meg, lehet pedig hogy már akkor megelőzhettem volna ezt a sok kínt. És aki hasonlóan gyakori felfázással küzd, azoknak itt van 1-2 tanács:

• tőzegáfonyakapszulát szedjetek, megelőzésképpen
• igyatok nagyon-nagyon sokat. legjobb tisztítószer a víz
• alkoholt ne igyatok, mert az irritálja a nyálkahártyát
• és túl fűszeres kajákat se egyetek, mert az is később irritálja a húgyhólyagot

És ugye a medveszőlőlevél tea, ami nekem bevált. Bár ahogy olvastam fórumokon, mindenkinek más és más segített. Gondolom betegségtől függ. Bár fogalmam sincs mi volt velem, még az orvosok sem tudták mi okozta ezt a sok gyulladást. De ha fáj valamitek, menjetek orvoshoz. És ne legyen az kifogás, hogy jajj én nem merek levetkőzni. Nem szabad játszani az egészséggel.