Már régebben is akartam írni konkrétan a Jófiúról, mert akárhányszor nézem meg mindig nagy hatással van rám. Nem hiszem, hogy sokan ismerik, mert nagyon régi film. És egyik ismerősömmel megnéztük Az árvát, ami nekem egyáltalán nem tetszett (mert szerintem a Jófiú sokkal jobb) viszont ő ugyanolyan sokkos állapotban volt, mint én, amikor először láttam a Jófiút :D

Sok spoilert fogok írni tuti, szóval aki nem látta még egyik filmet se, az ne olvassa végig :D Kevés ilyen témában készült film van, de itt mindkettőnél kb. ugyanaz a sztori. Mindkettő egy bájos gyerekről szól, akit mindenki szeret, viszont nagyon gonosz szándékai vannak, de valahogy sosem bukik le. Sőt, a "jó" gyerekre terel inkább mindent. Jófiú története: klikk, Az árva története: klikk.

Jófiú.
A Jófiúval kezdem, mert mint írtam, nekem ez sokkal jobban tetszett. A film főszereplője Macaulay Culkin (nagy rajongója vagyok) és Elijah Wood. Nem tartozik a sztorihoz, de ahhoz képest, hogy kislány koromban Macaulay a szerelmem volt, ha akkor láttam volna ezt a filmet, akkor "lecseréltem" volna Elijah-ra :D mert az az aranyos gyönyörűszép babaarca ami van, néhány jelenetnél nem is lehet másra figyelni, csak arra, hogy jaaaj de cukiii :D az egész film alatt az az érzésem volt, hogy én is ilyen kisfiút szeretnék :D nagyon jó története van a filmnek, teljesen szembeállítja 2 kisfiú érzelmi világát. Mark elvesztette az anyukáját, és Henry anyukájában látja őt "visszajönni". Vigyáz az unokahúgára és megvédi őt, jóindulatú, és nagyon okos. Henry is nagyon okos, viszont tele van rosszindulattal. Tipikusan "genetikailag" pszichopata. Ártatlannak akar tűnni, mindenki elhiszi, hogy egy földre szállt angyal, viszont ő direkt árt embereknek, és nagyon érdekli a halál, sőt, fel sem fogja a gyilkolás súlyát. Nagyon hátborzongató belegondolni, hogy ilyen emberek tényleg léteznek. És vagy lebuknak gyerekként, vagy nem. Vagy felnőtt korukra meggyilkolják a családtagjaikat mi meg halljuk a híradóban. És senki sem sejtette előre, mert ugye a pszichopata nagyon jól fel tudja venni azt a bizonyos álarcot. És most egy kis spoiler, ugye a végén van az a bizonyos jelenet. Aki látta, az tudja, hogy ugye az anyának választania kell, hogy Henryt vagy Markot hagyja meghalni. Ami alapból nagyon nehéz lehet, de neki mégnehezebb, mert ő már elvesztette fiatalon az egyik gyerekét. Sok helyen olvastam olyan véleményeket, hogy ezzel lett elrontva a film, hogy az anya nem a saját gyerekét mentette meg, mert ez életszerűtlen, nincs olyan anya, aki hagyná meghalni a kisfiát. Pedig szerintem elég egyértelmű. Markot nézte mindenki bolondnak, amikor megpróbálta leleplezni Henryt, de amikor tényleg az anyja bebizonyosodott mindenről, konkrétan arról is, hogy Henry ölte meg Richardot, ott szerintem elég nagy volt benne a törés, hogy tudja, hogy Henry konkrétan pszichopata. Ráadásul le is akarta lökni a szikláról, és ha Mark nem ment volna oda, akkor az anya meg is halhatott volna. De ha ez még nem elég, mikor ugye lógnak a szikláról, már Mark is "mamának" szólítja őt. Szóval szeretheti ő bármennyire is a gyerekét, de ha hirtelen ennyi rosszat megtud róla, arra sok gondolkodás után sem nagyon lehetne látni, hogy erre lenne kiút, hogy Henry "meggyógyuljon", nem ám egy fél óra alatt. Szóval szerintem teljesen korrekt volt a film befejezése.

Az árva.
Hát kezdjük azzal, hogy ezt a filmet két ok miatt akartam megnézni. Az egyik az, hogy szerepel benne van Vera Farmiga, a másik pedig hogy az előzetes alapján azt hittem, hogy egy jó ijesztő horror film. Hát itt is volt egy kisgyerek, aki a cukiságával szerintem sokszor elvonta a figyelmet a történetről :D az pedig a süket kislány. Nagyon-nagyon aranyos volt. Amúgy tényleg érdekes film, csak én mást vártam tőle. Olyasmi sztorit vártam volna, mint a Jófiú. Ez is eléggé nehezen emészthető, de pont a végén a csavar miatt lett az egész komolytalan. Szerintem. Spoiler. Az elején még gondoltam is, hogy mért nem egy aranyosabb kislányt választottak, akinek babapofija van, mert én tuti nem őt fogadtam volna örökbe az árvaházból :D de ezt a kislányt jobban el tudták maszkírozni, vagyis inkább kisminkelni, hogy ő egy harminc valahány éves nő. Nem tudom, hogy létezik-e amúgy ilyen betegség, de én valami rejtélyesebb dologra számítottam. Ezzel kapcsolatban is a legizgalmasabb szál szerintem az volt, hogy megpróbálta elcsábítani az apát. De amúgy a színészi játék jó volt, le a kalappal a kisgyerekek előtt. De nekem a film nem tetszett ámblokk. Nem tudom miért. Lassan bontakozott ki a történet, az apáca halála kb annyira számított mint a galamb halála, az elején a szülős sztorit bele se raktam volna, szerintem nagyon elüt a történettől. Viszont az mindenképp tetszett, hogy nem egy tökéletes családról szólt a film, és hogy a hűtlen apa a végén meghalt. 

Összehasonlítva.
Azért tetszett jobban a Jófiú, mert érzelmileg sokkal mélyebb, és tanulságosabb. Az árva viszont egy olyan film ami mögött semmi realisztikus háttér nincs, csak akartak csinálni egy jól eladható fordulatos thrillert. Szerintem ez a legnagyobb különbség a két film között. De nagyon sok hasonlóság is van, pl. mind a kettőben vannak unalmas, vontatott részek. Mind a kettőben vannak terrorizált kistestvérek. Mint a kettőben az anya azért depressziós, mert elvesztette a kisgyerekét. Döglött állatok, beszakadt jégpálya, tél, faház, kés/olló a kisfiú nyakához szorítva, a pszichológus beszél a gyerekkel de nem talál semmi furcsát. Ja és a legviccesebb, hogy mind a kettőben kimondja a gyerek a "fuck" szót, és a film ezt egy nagy döbbenetként kezeli :D Amúgy ha nem lett volna az Árvában az a csavar, akkor szerintem sokan ki is akadtak volna, hogy csináltak egy Jófiú 2-t :D Mindkettő gonosz gyerekről szól, de akit tényleg mélyen érint a téma, annak a Jófiú fog jobban tetszeni, mivel ott TÉNYLEG a gyerek a gonosz, mindenféle külső behatás nélkül. Sokkal drámaibb, sokkal nagyobb nyomot hagy, és sokkal életszerűbb.

Saját sztori.
Csak hogy tisztázzuk, hogy mennyire "reális" ez a gyerekkori gonoszság. Kb 2-3. osztályos voltam, amikor egy nagyon furcsa kisfiú jött az osztályunkba, de tényleg még a szeme se állt jól. Nagyon szegény családból származott, emlékszek a karácsonyi húzáson engem húzott, és egy kis ajándékszatyorban adott egy plüss kacsás kulcstartót, meg egy Vadász csokit. És a Vadász csokit nem mertem megenni mert szó szerint attól féltem, hogy meg van mérgezve :D Még anyukám le is szidott, hogy hogy lehetek ilyen rosszindulatú.. Ez a kisfiú nem barátkozott senkivel, vagy ha igen, eléggé "hülyén" viselkedett, sokan kiközösítették. A barátjával (1 volt neki) sokszor törték össze csigáknak a házait, sőt, döglött csigákkal játszottak.. Kb 2-3 hónapot járt hozzánk, aztán elment. Kb. 5. osztályban mondta nekünk az osztályfőnök, hogy ezt a bizonyos kisfiút elvitték Pestre egy szanatórium szerűségbe, mert megtámadta késsel az apját. Hát mindenki le volt döbbenve, de az osztályfőnök csak annyit mondott, hogy jobb is ha más dolgairól nem is tudunk... de elég csak a sok híradós történetre gondolni. Iskolai lövöldözések, vagy azok az emberek akik már felnőttek és megölik csak úgy a semmiből a családtagjaikat... hátborzongató.

Sok felnőtt azt hiszi, hogy a gyerekek buták, és mivel még az életben tapasztalatlanok, így nincs bennük rossz szándék. Hát ez sajnos egyáltalán nem igaz, és ezt a filmek is bebizonyították. Nagyon is okosak, manipulatívak, és hihetetlenül gonoszak és kegyetlenek tudnak lenni egymással, mert az érzelmi intelligenciájuk ki sincs fejlődve rendesen, minden ösztönösen jön. Az agresszióra vagy a depresszióra való hajlam is egy velünk született dolog. A szociopátia és a pszichopátia úgyszintén. Szóval nagyon elgondolkodtató a téma...