Ma valamiért késztetést éreztem arra, hogy felvállaljam az igazi nevem, kirakjak egy igazi saját képet magamról, aztán lesz ami lesz. De aztán nagyon-nagyon örülök, hogy meggondoltam magam.

A bemutatkozásban ugye eléggé kiemeltem, hogy anonim, név nélküli blogról van szó. Ami tök normális, a legtöbb blogger kitalál magának valami álnevet :D De ahogy észrevettem eléggé elterjedt már, hogy az idősebb bloggerek (mint kb én) felvállalják a nevüket, kitesznek magukról a bemutatkozáshoz egy képet, vagy akár még az instagramjukat is kilinkelik. Szerintem ez egy nagyon bátor húzás, ha valóban olyan blogot írsz, ami nagyon őszinte, és nagyon személyes.

Mikor 13-14 éves voltam, és még létezett az iwiw, nagy előszeretettel linkeltem ki az akkori blogom címét, amit ugye az eredeti nevemen írtam. Sőt, kifejezetten tetszett, hogy bárki megismerhet, hogy milyen is vagyok. Hát 13 évesen ugye az embernek ez a legfontosabb. Elfogadjanak, beilleszkedj, és sokan szeressenek.
Már akkor is elég személyes dolgokat osztottam meg, amit nagyon sok ismerősöm elolvasott (és még ki tudja még ki, akiről még mai napig nem tudok). Ask.fm-en is megosztottam a linket. Szóval én ezzel nagyon menőnek képzeltem magam :D azt kiemelném, hogy Blogspoton voltam. Leírtam minden napomat, kigúnyoltam a tanárjaimat, és még a családtagjaimról is elkezdtem panaszkodni. Hát tiniként ugye erről szól a drámai életünk. Áradoztam fiú sztárokról, hogy én ebbe meg abba szerelmes vagyok. Egy szó mint száz, nagyon gáz voltam :D

Akkor döntöttem úgy, hogy na jó ezt az egészet be kell fejeznem, mikor már anyukámat megállították az utcán, és erről beszéltek neki, hogy én miket írok le a blogomba. Bátyám is leszidott, hogy az ismerőse szólt neki hogy milyen gáz vagyok, úgyhogy töröljem ki ezt meg azt. Iszonyatosan szégyelltem magam, úgy jártam iskolába, hogy nem tudtam, hogy vajon ki ismeri az egész magánéletemet vagy ki nem. Na persze nem mintha olyan blogom lett volna, hogy azt mindenkinek olvasnia kellett volna. De azért valljuk be, aki pletykásabb típus, az beleolvas ilyen dolgokba.

Ezért örülök, amiért mégse döntöttem úgy, hogy akár egy képet is megosztok itt magamról. Nem tudom külső szemmel mennyire lenne gáz, ha bármelyik ismerősöm is rátalálna erre a blogra, és tudná, hogy én írom ezt. De az biztos, hogy nagyon kell vigyázni ezzel a név-felvállalással, mert vissza lehet ezekkel élni. Mert tök mindegy miről írsz, aki rosszat akar bele látni, az találni is fog valami olyat. De persze írhatnék névvel olyan blogot is, ami teljesen ártatlan, ahol divat képeket teszek ki, meg receptekről írok, meg egészséges életmód tanácsadót játszok, de azt tuti nem írnám szívesen. Én kiskorom óta írok naplót magamról, a véleményeimről. Mióta van internetünk azóta blogolok. Nekem kifejezetten jót tesz, hogy leírhatom a gondolataimat egy helyre, és van egy olyan "hely", ahol 100%-ig önmagam lehetek, nem játszom meg magam, attól függetlenül, hogy senki sem tudja, hogy ki vagyok. Tehát aki nem ismer, és olvas engem, lehet jobban meg tud ismerni, mint az, aki személyesen ismer. Na nem tudom ez mennyire volt értelmes :D És hiába hagyom abba néha egy kevés időre, de mindig kell nekem egy ilyen kikapcsolódás. Magamat is jobban megismerem, sőt, néha még segítek is saját magamon. Én ezt rendesen ajánlanám terápiának is azoknak az embereknek, akik úgy érzik nem ismerik saját magukat. Szóval blogoljon mindenki! :D de azért vigyázzatok a magánéletetekre, ne járjatok úgy, mint én...