Új tavaszi design van. A Macskarisztokraták ihlettek :D imádom ezt a színkombinációt. A menüsort is áttettem jobb oldalra. Ja és létrehoztam egy chatet :D pedig megfogadtam, hogy nem lesz, de egye fene... A fejlécen található idézet egyébként a mesében van, és nekem nagyon tetszik. 

"A hölgyek nem kezdenek el harcot, de be tudják fejezni őket"

Ma nagyon unatkoztam. Na jó, délelőttöm az jól telt mert takarítottam. Anyukámék vettek új ágyat maguknak, én meg kaptam új ágyneműhuzatot, meg ők is vettek, és mivel én nagy rajongója vagyok az ilyen lakberendezéses cuccnak, egész délelőtt ágyneműhuzatot cseréltem, meg variáltam a párnákat, hogy hogyan álljanak jól, stb :D nagyon elvoltam.
Délután kicsit rosszul voltam, 7 órakor edzettem (mindig 7kor edzek kb háromnegyed 8-ig). Az a baj hogy mindig olyan fittnek érzem magam edzés után, hogy általában megnyugszom, hogy használ. De közben belenézek a tükörbe és nem látszik sok változás :D úgyhogy agyon hajtom magam mindig, és már egy pihenő napot se tartok. A fenekem a problémás rész, és fölötte az úszógumim. Ezen akarok most változtatni. Nem tudom mennyire haladok, de azt tudom, hogy a narancsbőr szépen eltűnt.

Egyébként találtam youtubeon jó manipulációs képes tutorialokat, úgyhogy pár percig én is kedvet kaptam, hogy alkossak egy kicsit a photoshoppal. Bár nekem egy elég régi verzió van meg, de szeretek vele bíbelődni. Demi Lovatóból csináltam egy hát számomra tökéletes nőcit :D meg egy zombi/vámpír féleséget. Mondjuk ezen eléggé látszik, hogy mű. Nem tartott sokáig a lelkesedésem, de talán ha máskor is kedvet kapok, és jobban elidőzök rajta, sikerül csinálnom egy élethűbb manipulációt is :D

Na és ennyi. Ma az írós-ihlet is megfogott, de nem akartam így hirtelen rázúdítani a blogra, de legalább pár napig tuti rendszeresen lesz bejegyzés :D Puszii nektek, jóéjt 

Még nincs teljesen kész, de új kinézet van az oldalon. Lehet még változtatok rajta, pl. jó lenne megcsinálni a modulfejlécekben hogy az első betű fekete legyen. Aki erre tud egy kódot és leírná azt megköszönném :D És hát a nutella ihletett meg. Nem tudom miért :D imádom a nutellát most húsvétkor is vett anyukám mert csinált fánkot, de mindenki lekvárral ette úgyhogy én egyedül meg is ettem az összeset xD szerintem a nutellát amúgy mindenki szereti. Sőt lehet nem fog jót tenni a design mert csak ránézek és nutellát akarok enni :D de nem lehet sajnos vége a bűnözésnek. És folytatódik a diéta. :) :D

Tavasz van.. hát... áprilisban eléggé aktuális ténymegállapítás :D Kezdem azzal, hogy új design került fel. Én eléggé vizuális típus vagyok, bár lehet ennek így nincs értelme :D nem nagyon vagyok tisztában a szó jelentésével. de nekem fontos a kinézet, szeretem ha valami igényesen néz ki, én iskolában még a töri füzetemben is minden órán a címet minnél szebben írtam fel, kiemelve szövegkiemelőkkel, stabilo filctollakkal, emlékszek hányan irigykedtek rám, hogy milyen szép és színes és áttekinthető a füzetem :D na mindegy nem ez a lényeg. Hanem az, hogy untam az előző kinézetet már nagyon, és ezáltal nem is volt kedvem írni. Szóval ilyen szempontból nekem számít egy blog vagy egy oldal designja.

A CSS kódot fogalmam sincs honnan "kukáztam", lehet, hogy egy sablon amit bármelyik portálépítős oldalon meg lehet találni, lehet én írtam át és én választottam a színeket, betűtípusokat, stb, fogalmam sincs :D van egy próbaoldalam és mivel most eléggé sokat szenvedtem a Bill Kaulitzos oldalammal, nagyon sok kinézetet kipróbáltam, a próbaoldalamon ez a CSS maradt rajta. És mikor beléptem, nagyon megtetszett. Nem is akartam hozzá fejlécet, szerintem ezek a tulipános tavaszias sötétebb képek nagyon jól passzolnak az egész kinézethez. Szóval fogalmam sincs honnan jött, mikor találtam rá, vagy mi ez úgy konkrétan, de most ezt a designt választottam :D

Na de vissza a címhez, vagyis az alcímhez, mostanában inkább arra érzek késztetést, hogy blogoljak :D ez főleg akkor jellemző rám amikor panaszkodni kell.

Ma egész délelőtt sírtam. Szó szerint. Felkeltem, tudtam, hogy 1000 dolgom van, és kimentem a fürdőszobába, és elkezdtem sírni. És nem tudtam, hogy miért. És láttam a koszos szőnyeget, tudtam, hogy ma főznöm kell, az ágyakat elrakni, boltba menni, de kövér vagyok, nincs is normális ruhám, mit vegyek fel? Nem járok szoliba már régóta, hófehér bőröm van, nem akarok kimenni az emberek közé, de az előző napi sminkem még ott van az arcomon ami ráadásul szét is folyt a könnyeimtől. És sírtam, sírtam, sírtam. Közben hallgattam a kedvenc számaimat :D de amúgy nem tudtam megmondani, hogy miért sírok. És bementem öltözni, és a szekrényemnél is csak sírtam. Gyorsan túl akartam lenni a porszívózáson, de akkor is végig sírtam. És nem tudtam, hogy miért...

De ha belegondolok, igazából tudom, hogy miért. Az, hogy október óta munkanélküli vagyok, és itthon vagyok, és az összes barátomtól eltávolodtam, és tulajdonképpen minden napom unalmas és itthon ülök, ebbe egy idő után belebolondul az ember. Hazajönnek a szüleim és akkor kapom a fejmosást, hogy miért nem megyek vissza a gyárba dolgozni, ahol egyébként nem is 8 órát töltöttem el, hanem utazással együtt 10-et, és volt hogy vérző ujjakkal dolgoztam, meg a körömlakkokról teljesen le kellett mondanom olyan kéz-gyilkoló munkát kellett csinálnom, úgy, hogy a munkatársaim meg tudtak volna ölni, mikor hallották, hogy a havi fizetésem 94 ezer forint... 94 ezer forintra voltak irigyek. Úgy, hogy a lelkemet is kihajtottam magamból, szünetekben bent maradtam, hogy jól teljesítsek. Közben a főnök megalázóan ordibált velem, stb. Ilyen helyre menjek vissza? Úgy hogy érettségim van, egy elég komoly szakmám, és nyelvvizsgám? Nem beképzelt vagyok, de (nem sértésből) 8 osztályos írástudatlan 35-40 éves cigány férfiakkal jártam kisbusszal oda dolgozni. Egymást kérdezték, hogy amúgy mi kell az önéletrajzba? A lakcímemet bele kell írni? .... Nem tartom magam felsőbbrendűbbnek az átlag embernél, de igenis cikinek érezném, hogy 21 éves lányként, aki ennyit tanult, egy ilyen gyárban tegyem tönkre magam.

Na megint a szófosásom elterelte a témát. Szóval a mi környékünkön munkalehetőség számomra eddig nem volt. Jó, bevallom, csak nyelvvizsga után kezdtem el tényleg komolyabban munkát keresni, de pályakezdőként szinte esélytelen. Emiatt én folyton kapom a savazást a szüleimtől, a testvéremtől, sőt, még a barátomtól is, akinek jelenleg még túl sok köze nincs az életemhez, mert nem együtt élünk. Munkakerülőnek meg ilyesminek hívnak... és nem tudom megvédeni magam, mert tényleg nem tudok dolgozni sehol, de nem saját magam miatt. És ezt nem érti meg senki. Mikor abban a gyárban dolgoztam, és úgy jöttem haza fél 4kor, hogy nem tudtam egy csokit kibontani, annyira fájtak az ujjaim, és úgy aludtam, hogy be volt borogatva, de hajnali 4kor már keltem, engem senki, de senki nem hallott nyavalyogni. Az egy dolog, hogy magamban szidtam a céget, de tudtam, hogy ez a kötelességem, ez nem iskola, magamért dolgozom. Tudom magamról, hogy milyen a hozzáállásom, és ilyen dolgokat olvasnak rám. Nem vagyok rászorulva anyagilag, hogy saját pénzem legyen, de bevallom, mint minden fiatal lánynak, nekem is vannak azért igényeim, hogy például ha elfogy a szemöldökceruzám, ne undorító vastag szemceruzával húzzam ki a szemöldökömet pl, mert a boltban 1200 egy szemöldökceruza, nekem meg 0 Ft-om van. Az, hogy a barátomhoz elmegyek busszal 20 km-ert, meg vissza, az 740 Ft. És ciki ezt elkérni a barátomtól, és a szüleimtől is. Szóval én leginkább emiatt szeretnék dolgozni. Nem akarok már a szüleim nyakán élősködni, ráadásul segíteni is akarok nekik. Nem akarok egy ingyenélő here lenni, de ezt senki nem tudja. Ők csak azt látják, hogy egy lusta céltalan semmirekellő vagyok.

És ez az ami a mai napon rettenetesen kijött belőlem. Mert tudtam, hogy a sok betegség miatt csütörtökön vissza kell mennem orvoshoz, és megint felír egy méregdrága gyógyszert, amit nem tudok kiváltani amíg anyukám nem jön haza, mert nekem nincsen rá pénzem.

Hálaistennek amúgy pont ma telefonáltam egy munkalehetőség miatt, be is hívtak az irodába, pénteken kell majd mennem. Ezután rögtön jó kedvem lett, elmúlt a sírógörcsöm. Délután már nagyon sokat nevettem, sétáltam a kutyámmal, anyukámmal boltba mentünk bevásárolni, a barátommal is összevesztünk és beláttam hogy én voltam a szemét és szó szerint jól esett hogy bocsánatot tudtam kérni tőle, és hirtelen mindenkit szeretek, és jó kedvem van.

Nem tudom mitől van ez a hangulat ingadozás, bár lehet a hormonok miatt, mert most tartok a fogamzásgátló tablettáim placebo részénél, és nemsokára megjön a mikulás. Na, miket meg nem osztok a blogomon :D Mert ez, hogy reggel nem akarok az ágyból kikelni mert nincs kedvem élni, estére meg tök jókedvűnek érzem magam, ez már napok óta így van, és nagyon-nagyon rossz. Remélem nemsokára vége lesz már.

Valami Disney mesés kinézetet akartam, és azért döntöttem a Hófehérke mellett, mert én igazából ezen nőttem fel. Disney mesék közül még az Oroszlánkirály ami alap volt nálam, és a Szépség és a szörnyeteg. Meg talán a Kis Hableány 2. De a Hófehérke volt az ami úgy legközelebb állt hozzám. Farsangon is anyukám egyfolytában annak öltöztetett be, rengeteg könyvem volt, színezőm, és ez volt az egyetlen disney mese ami eredetileg megvolt VHS kazettán :D és éjjel nappal ezt néztem. Szóval jó kicsit nosztalgiázni.