2020.02.09. 09:30, teo
Ha irodalomról van szó, Petőfiről, stb, kb mindenkinek a suli jut eszébe szerintem, na meg hogy miért kellett megtanulni a verseket. Én szerintem nem is gyerekeknek való ilyen verseket tanulni. Legalábbis amik érzelemről szólnak. Mert nem értik meg. Én mindig is szerettem az irodalmat, leginkább a verselemzések miatt. A tételeket is könnyen tanultam meg, bármilyen versről volt szó, de ez lehet abból ered, hogy szeretek dalszövegeket fordítani és mindben keresem azt, hogy mi az, ami rám is illik. És szerintem az ilyen érzelmek kifejezéséhez a költők a legjobbak. Most ez hülyén fog hangzani, de mintha a szavakkal festenének egy szép képet. Emlékszek pl. mikor Adytól olvastunk egy verset (sajnos nem emlékszek rá melyiket) és mindenki unottan ült, engem meg kb kirázott a hideg ahogy belegondoltam mennyi üzenete van. Nagyon szép dolog a költészet, főleg amikor a sorok között kell olvasni. Úgyhogy gondoltam itt most összegyűjtöm a kedvenc verseimet. Az elsőszámú kedvencem Petőfi Sándortól a Szeptember végén. Szerintem nem is kell mondanom, hogy miért. Nagyon-nagyon gyönyörű.
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!