2015-09-23 00:00:16

Ma valahogy többször is belebotlottam ebbe a témába, különböző helyeken, és nagyon nagy felháborodást keltett bennem. A mai társadalom csak a tökéletességről szól. Szerintem ez egyértelmű. Ha nem vagy tökéletes, megszólnak. Ott van pl. Adele, akinek nagyon jó hangja van, mégis ledagadtozzák és kigúnyolják. De ezt már a civil emberekkel is megcsinálják.

Az egyik barátnőm például egy nagyon szép lány, beképzelt, facebookon nagyon nagy sztár, rengeteg képe van, sok fiú-rajongója, stb. És ma is hallottam ahogyan kiröhögött egy lányt, akinek narancsbőrös volt a combja... Engem ez nagyon felbosszantott, mert én is tudom magamról, hogy most hogy felszaladt rám pár kiló, tükörben még nem néztem de valószínűleg nekem sem tökéletes most a hátsó felem. Mondtam a barátnőmnek, hogy lehet valakinek ez tetszik. Erre meg flegmán szinte kérdőre vont, hogy hogy tetszhet valakinek ez? Kinek kéne egy ilyen barátnő? Meg hogy lehet ennyire igénytelen? Na ez volt az első szitu ma amikor rádöbbentem arra, hogy ha nem vagy tökéletes, lenéznek. Én a testsúly miatt soha senkit nem ítéltem el, mert én is tudom mennyire nehéz olyan testet faragnod magadból ami neked is tetszik, amikor minden a genetikán múlik. Van aki gömbölydedebb, van aki lapos, van akinek olyan a csontozata, hogy pl. fiúsabb, és ha belehal se tud nőies testet "edzeni" magának. És akkor mi van? Ez, hogy nem tetszik senkinek, ez hülyeség. Alap, normális esetben nem test alapján választunk magunknak párt. Mert a személyiségnél nincs fontosabb. Egyszer tetszett nekem egy tipikusan focista fiú, aki oldalra nyalja az ecsetformájú haját, vékonyabb a combja mint nekem, babaarca van, stb, és szerintem én is tetszettem neki. Elkezdtünk beszélgetni, és végig csak önmagáról beszélt. Annyira egoista volt, hogy egy életre elment tőle a kedvem. Lehet hogy jóképű, meg aranyos, de 1 percig nem lennék vele együtt. Szóval a külső nem minden. Nem muszáj mindenkinek topmodellnek lennie ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében.

A másik dolog, hogy a suliban az egyik osztálytársam (lány) bejött az osztályba, és az egyik fiú megszólta, hogy furcsa a szeme. Erre azt válaszolta, hogy "Ja igen, bocsi, ma elfelejtettem kisminkelni magam" ... Az osztálytársam, szó szerint, bocsánatot kért, amiért nem sminkelte ki magát. Hát ezt szerintem nem is kell magyaráznom. Valamilyen szinten szerintem ez is szomorú, hogy egy átlagos lánynak sminkelnie KELL magát. Mert ha nem akkor karikás a szeme, rövidek a szempillái, stb. És ha úgy alakul, hogy valakin reggel nincs smink, és azt más látja, már rögtön lerondázza. Vagy gondolok itt a smink nélküli sztárok képeire. Olyan nagy ez a nyomás, hogy szinte már beteges. A férfiak ugyanúgy néznek ki zuhanyzás után, alvás után, mint amikor buliba készülnek, vagy esküvőre, vagy bárhova. Egy nőt meg akkor nézünk igénytelennek, ha nem festi ki magát egy fontosabb eseményre. És egy smink nélküli lány már egyenlő a csúnya lánnyal, sőt, ha valaki szép smink nélkül, külön megdicsérik, hogy te így is szép vagy.... mi?? Ez szerintem nagyon szomorú. És már általános iskolában, felső tagozaton elkezdik a lányok ezt a kiszedett szemöldök-vasalt haj-1 kiló vakolat cuccot. És akkor még be akarja mesélni a média, hogy fontos a természetes szépség. Hagyjuk már... mikor egy sztár smink nélküli fotózása már extrának számít. És ugyanúgy ma botlottam bele egy facebookos cikkbe, ami arról szólt, hogy mi nem tetszik a férfiaknak. Szó szerint idézek: "A túlzott smink taszító lehet. Egy kevés persze kell, de a kevesebb néha több". Mi az, hogy persze kell? Már ez a természetes? Most komolyan itt tartunk? Így legyen egy kislánynak önbizalma a mai világban, ahol mindenhol ezt lehet olvasni? Mert egy idősebb nő talán tudja, hogy ez felháborító. De egy kislány ezt veszi példának. Akkor mi lesz később? Bele se merek gondolni.

A harmadik dolgot a morning show-ban hallottam, nem akarok hülyeséget mondani, szóval lehet nem így volt szó szerint. Azt hiszem Jani mondta, hogy amikor a felesége szült, utána otthon volt, táskás szemekkel, fáradtan, és hogy ez érthető. Erre Balázs mondta, hogy ez nem így van, mert a feleségtől a férj még akkoris elvárja, hogy szép és szexi legyen, amikor otthon van, és nincsenek jó napjai. És csönd volt. Nem ellenkezett senki. Ez a kijelentés szerintem felháborító, és nagyon hímsoviniszta. Nyilván miután megszületik egy baba, az anyja marad otthon vele, a férj eljár dolgozni, de attól az anyának még ugyanolyan nehéz, még ha nem is fizikai munkát végez. Éjjel nem alszik a gyerek, akkor is a feleségtől várják el, hogy odarohanjon és megnézze mi a baja. És még rengeteg dolgot mondhatnék most de az már másik téma lenne, hogy mennyire becsülik le egy nőnek a családbeli és háztartásbeli szerepét, de lényeg, hogy mi nem egy felfújható guminők vagyunk, akiknek még akkoris makulátlannak kell lenni, miután 9 hónap után megszültek egy gyereket, és próbálják otthon nevelni. Ennyi tisztelet azért járna a nőknek szerintem. Vagyis az anyáknak. Ez hülyén hangzik, de így van: mi is emberek vagyunk. Nem lehetünk mindig A nők, akik kiszolgálják és kielégítik a szeretett férfi igényeit. A férfiak sem viselkednek mindig olyan hú de férfiasan. Szóval sajnos a feminizmus még mindig elnyomásban van, vagyis valahogy a nők még mindig nem egyenrangúak a férfiakkal. És én pl. ezért mindig is dühös voltam. Na mindegy, ez már más téma.

A negyedik ilyen dolog pedig a lányok tipikus szerepe egy családban. Én ezt mindennap tapasztalom a bőrömön, és meggyőződésem, hogy ha rajtam múlik, én nem így fogom nevelni a gyerekeimet. Tehát ha van egy nő a családban, a házban, mi a dolguk? Takarítani, postára járni, a hivatalba bemenni, bevásárolni, főzni, sütni, mosni, a gyereket rendberakni, de legfőképpen a férfiaknak úgymond megfelelni. Mi dolga van a férfiaknak? Télen fát vágni, nyírni a füvet... és itt be is zárult a kör. Mégis, ha valaki megkérdez egy férfit, hogy ő milyen feleséget szeretne, szerintem a legtöbb elvárja ezeket a fenti dolgokat. Mert ő már kiskora óta úgy van nevelve, hogy az anyja kitörli a valagát. Most inkább saját példával jönnék. Ha a bátyám eszik valamit, és nem mossa el, anyukám rám mérges. Ha elmegy reggel valahova, és nem ágyaz meg, hanem úgy marad minden, anyukám rám mérges. Ha a cipőjében sár volt, ami megszáradt, és végigpotyogtatta vele a padlót, anyukám rám mérges.. És ha megkérdezem miért, csak ennyi a válasz: mert te vagy a lány. Tehát nekem kötelességem minden kis apró dolgot megcsinálni, amit a bátyám, vagy apukám nem tud, mert miután felállnak az ágyról, nehéz megigazítani a pokrócot rajta. Vagy mert ha reggel fogat mosnak, nehéz lemosni a fogkrémet a mosdókagylóról. És anyukám nem velük kiabál, hanem velem. Azért, mert míg kicsi voltam, ő csinálta meg ezeket, és apukám meg bátyám hozzászokott. Most hogy nagyobb vagyok, anyukám elvárja hogy segítsek neki, így mostmár ezek a dolgok az én feladataim lennének. Hát én ezellen nagyon lázadok. De kicsit eltekintve a személyeskedéstől, az a fiú, aki így lett felnevelve, hogy a lány cseléd a háznál, és ki van nyalva a segge, a feleségétől ugyanezt fogja elvárni. És neki természetes hogy széthagyja a zokniait, mert van egy hülye, aki utána megy, és felveszi. A nagyvárosi elkényeztetett libák meg ha ilyen férfiak mellett kötelezik el magukat, talán még pofont is fognak kapni, ha a férfi megtudja, hogy nem tudnak főzni. Mert ugye a tesztoszteron uralkodik bennük, hogy ők az alfahímek, és megtehetik ezt a fölényeskedést egy nővel szemben. Mert ő csak egy nő. Szóval engem nagyon felbosszant ez a dolog, és nem tudom nekem hogy fog alakulni az életem, de én ezt tuti, hogy nem fogom hagyni.

Rengeteg téma eszembe jutott még, de azokról majd később fogok írni. Lényeg, hogy néha bánom, hogy lánynak születtem, mert sokkal nagyobb rajtunk a nyomás, mint a fiúkon. Lehet valaki még nem tapasztalja, de sajnos a nagy betűs élet így működik. Ezért vannak prostituáltak, ezért vannak nemi erőszakok, ezért van lánykereskedelem, és ezért vannak olyan házasságok ahol a nőt veri a férje. És ha mégis visszabeszél a nő, mert meg akarja védeni magát, már el van könyvelve hisztis havibajos picsának.