2015-07-22 17:18:07
Azon gondolkodtam ma, hogy mi változott azóta, mióta párkapcsolatban élek. Már 2 éve. És sajnos a sok jó dolog mellett rengeteg rossz is eszembe jutott.
Például az, hogy egy kapcsolatban két ember van. És a Földön nincs kettő ugyanolyan ember. Ergo, veszekedések, nézeteltérések mindig is lesznek. Ebből kifolyólag nem lehetsz önző. Akármiről van szó, a másik érdekeit is kell nézned, a másik véleményét is meg kell hallgatnod, nem gondolhatsz csak magadra.
És saját tapasztalat szerint, ez a saját személyiségünkre eléggé romboló hatással lehet. Rengeteg dolgot le kell nyelnünk, el kell tűrnünk. Ha megsért az, akit a legjobban szeretünk, azt is el kell fogadnunk. Sokszor kérünk bocsánatot azért, amiért nem is mi vagyunk a hibásak. Csalódnunk kell, rengeteget, a párunkban, és elsősorban magunkban is.
A dominancia harc, a büszkeség. Akik hosszú párkapcsolatban élnek, azok tudják miről beszélek. Egy adott szituációban kinek van igaza, kinek van "joga" megsértődni, és kinek van joga, sőt, mennyire van joga számonkérni a másikat, esetleg csúnyábban beszélni vele.
Nem te neveled a párodat, és a személyiségét nem tudod megváltoztatni. Ha gyerekes, ha bunkó, ha nemtörődöm, ha felelőtlen, ezeket mind el kell fogadnod ahhoz, hogy minden kiegyensúlyozott legyen. Talán a saját önbecsülésedet rombolod le ezzel, hogy hagyod hogy az, akit te szeretsz, olyan legyen mint amilyen, és néha úgy bánjon veled, ahogy ő szeretné. Mert ő megteheti. Mert már engedted magadhoz annyira közel, hogy megengedd neki. De túl teszed magad rajta. Legalábbis megpróbálod.
Szerintem bárki, aki valaha veszekedett a párjával, megfordult a fejében az, hogy szeret-e ő egyáltalán? Megengedhet-e ilyen hangot azzal a személyjel, akit állítólag szeret?
Ez is normális dolog. Viszont a szeretet mindig ott van. Igaz az a mondás, hogy azt bántjuk a legjobban, akit szeretünk.
És az ember alapjába véve konfliktus kerülő. Jóesetben. Ezért tűrjük el, ha a szerelmünk sérteget minket, veszekszik velünk, és ezért bocsátunk meg, mert többet jelent nekünk a kapcsolat, a kötődés, maga az ember, mint az, hogy magunk mellett kiálljunk.
Szerintem ez szomorú dolog, de ez egy tény, ami mindenhol így van, és nem lehet rajta változtatni.
Egészséges veszekedések kellenek egy párkapcsolatban. Ez mind rendben is van. De ha túl sok van, akkor azt már nem szabad hagyni. Bevallom őszintén, én is szakítottam már a barátommal azért, mert olyan szinten éreztem már miatta nullának, hogy az amúgy sem sok önbizalmam megszólalt bennem, hogy ha véget vetek ennek, az nekem lesz jobb.
De persze a szerelem ellen nem lehet sokmindent tenni, és előbb-utóbb megbocsájt az ember.
Persze lehet van aki nem ért velem egyet, mert az ő kapcsolata harmonikus és rózsaszín felhős. Az én kapcsolatom is nagyon jó a barátommal. De az hazudik aki azt mondja, hogy nem érezte már magát kevesebbnek, mert eltűrte az általa szeretett ember negatívumait.
|