Ma nem tudom mi jött rám, megláttam a könyvespolcon ezt a "remekművet", és gondoltam, régen nem tetszett, most kicsit idősebb vagyok, hátha jobban megértem és most az lesz a véleményem róla, hogy egy jó könyv. Hát ennek az lett az eredménye, hogy csak mégjobban felidegesítettem magam rajta.
Alapvetően nem fordítanék nagy energiát arra, hogy elmondjam, hogy valami mennyire nem tetszik. De mivel ez a könyv nagyon népszerű lett a fiatalok körében (pont ezért vettem meg én is), egyszerűen felháborít, hogy mit esznek rajta ennyire.
Aki nem ismerné az alap történetet, ez a könyv Hannah Baker-ről szól. Egy középiskolás kislányról. Na jó, ha már középiskolás, sőt gimnazista, akkor nagylányról. Ez a lány egyik nap öngyilkos lesz. Clay, egy fiú, aki Hannah szerelmi életének a főszereplőjét szeretné reprezentálni, egy cipősdobozt talál az ajtójuk előtt. A feladója pedig Hannah Baker. A cipősdobozban (azt hiszem) 7 kazetta van, 13 felvétel, 13 személyjel, akit Hannah hibáztat a haláláért. Clay pedig elkezdi lejátszani őket, így az ő szemszögéből ismerhetjük meg a lány életének 13 mélypontját, ami miatt úgy döntött, hogy gyógyszer túladagolással megöli magát. Na most ez az életének 13 mélypontja alatt erős szarkazmust akartam kifejezni.
Így az én szemszögemből, ez a könyv csak egy okoskodó, érzelmileg labilis, önmagát sajnáló és sajnáltató KISlányról szól, akinek tipikusan tinédzserkori élete van. Próbál beilleszkedni, a barátnői nem igazán a barátnői, a fiúk is képbe kerülnek, bulizás, stb. Ami történik vele, vagy általános (pl. béna első csók), vagy hihetetlen (részegen egy buli után kivisznek egy stoptáblát, majd ugyanazon az estén az ismerősük meghal egy balesetben, mert nem volt ott a stoptábla.) Lehordja a fiúkat, de közben rosszul esik hogy aki neki tetszik, az nem hajt rá. Nem szó szerint, de sokszor kurvázza le a barátnőit, miközben ő hagyta egy jacuzziban, hogy egy szinte idegen fiú megujjazza. Majd, mivel annyira gyenge szegénykém, hogy nem viseli el, hogy rácsapnak a fenekére, vagy hogy pletykálkodnak róla, hogy megöli magát. És nem csak megöli magát, de megvádol hozzá 13 embert, hogy aztán az ő életüket is elrontsa, és őket hibáztatja, amiért nem volt elég erős.
De jobb is hogy meghalt. Hogy viselte volna el az élet igazi bajait? Pl. ha megbukik egy tantárgyból. Vagy szakít vele az első barátja. Az már 14-15. ok lenne?
Szánalmas. Talán ez a könyv legjobb jelzője. Sok fiatal drogozik. Kerül az utcára. Kerül árvaságra. Abortuszon esik át. Megerőszakolják. És nem adja fel, nem lesz öngyilkos. Egy lány, aki végig nézi hogy egy részeg lányt megerőszakolnak, és nem szólt senkinek, nem állította meg a fiút, pedig tudatánál volt, ő neki összedől a világ, és meg akar halni.
Remélem ilyen karakterek tényleg csak könyvben léteznek.
És akkor kicsit a könyvről is beszélve, mindenki le van nyűgözve a kettős narrációtól. Engem nagyon idegesített. Nyilván így érdekesebb, de nagyon hanyagul van megcsinálva. Néha el is ment a kedvem az olvasástól. Pl. a kazettán pont valami érdekes történik, erre 2 mondatonként meg van szakítva, ilyenekkel, pl. Hannah mesél egy történetet a kazettán. Félbeszakítás. Clay most az ablakon át egy kocsira nézett. Még 2 mondat Hannah, utána, Clay felismerte a sofőrt. Mintha nem is figyelne a kazettára, mert máshol járnak a gondolatai. Kit érdekel, hogy mit néz az ablakban, meg hányszor kavarja meg a lassan kihűlő kávéját. Ez mind csak időhúzás. Talán így tartalmasabbnak, vagy művészibbnek hat a könyv. Hát nem.
Pozitívumok.
Csak mert minden rosszban van valami jó. Az a rész tetszett csak, amikor miután Clay végighallgatta a kazettát, a végén nem hagyta elmenni azt a lányt aki tetszett neki, hanem megszólította.
És ennyi.
Aki most akarja elolvasni, sajnálom, hogy ezt mondom, de nem ajánlom. Időpocsékolás. Az üzenete 0, sőt inkább arra buzdítja a fiatalokat (mint ahogy olvastam nemrég pár véleményt), hogy elszomorodjon, és a saját életében is kezdjen el keresni 13 okot.
A könyv alaptörténete jó, én csakis ezért vettem meg, de miután végeztem, nagyon csalódott voltam. Túldramatizált tinihisztéria. Az élet problémái nem itt kezdődnek.
|