2015-12-05 09:22:04

Ez egy előre megírt bejegyzés, mert én hétvégén nem vagyok gépközelben. Hát kezdjük azzal, hogy én még nem találkoztam olyan baráttal vagy barátnővel, akiben teljesen megbízhattam, őszinte volt velem, stb. legyen szó lányról vagy fiúról. Nekem a barátság mint fogalom most sem igazán tiszta, mert 19 év alatt még egyszer sem találkoztam vele. És szerintem nem is igazán létezik igazi tiszta őszinte barátság. Mindenhol van féltékenység, cicaharc, megbízhatatlanság, stb. De ha mégis van kivétel, az nagyon ritka.

Számomra, ha egy ideális barátról van szó, az első dolog az, hogy mindent el lehessen mondani neki, anélkül, hogy visszaélne vele. Sajnos ezt a hátbaszúrós dolgot nagyon sokszor tapasztaltam. És cserében ő is legyen őszinte és ne hazudjon. Még kegyes hazugságból sem. Lehessen vele beszélni mindenről, gátlás nélkül. Tudjunk viccelődni, ha úgy van együtt sírni, esetleg veszekedni apróságokon, majd kibékülni. Ha valami baja van velem ne mással beszélje meg, hanem húzzon félre, és mondja meg, hogy ez meg ez nem tetszik neki. Mivel értelmes emberi lény vagyok, biztos én is úgy állnék hozzá, hogy semmiképp se bántsam meg őt. Ne legyen túl tolakodó. Pl. én nekem az nem szimpatikus ha az egyik barátnőm az egész szabadidejét velem akarja tölteni, és nem tudom levakarni magamról. Pár óra még oké, de mindennap, egész nap együtt lenni nekem az sok. Ne csináljon úgy, hogy ha találkozik bizonyos emberekkel, én mintha megszűnnék létezni. Én kiskorom óta folyton ezt tapasztalom a barátaimnál. Ne találjon ki programokat, ha utána mindig lemondja. Tudom, persze, jöhet közbe bármi, de nekem van olyan barátnőm pl. akivel nyár óta nem találkoztam, mert minden találkára kitalál valami kifogást. Vagyis onnan gondolom, hogy kifogás, mert nem igaz hogy nem tud hónapok óta 2-3 órát szánni rám. És ne csak én keressem őt, ne csak én érdeklődjek felé, hanem ő is felém.
Sok dologban egyezzen az ízlésünk, merjek előtte nyitott lenni. Ne legyen az, hogy ha beszélek hozzá, akkor nem figyel, sőt a telefonját nyomkodja (szintén tapasztalat). Legyen figyelmes, tudja, miket szeretek, miket utálok. Tudja mikor van a születésnapom, a névnapom. Ismerjen annyira, hogy amikor még mosolygok is, tudja, hogy belül szomorú vagyok. Ha valamilyen döntést hozok, akkor támogasson, még akkor is ha nem jó ötlet, de ha már eldöntöttem, akkor ne visszafelé húzzon. És ha úgy van, hogy mégsem sült el jól valami, akkor se azt hallgassam tőle, hogy "én megmondtam", hanem azt, hogy "jólvan semmi baj, majd legközelebb sikerül". Ne parancsolgasson nekem, ne várjon el tőlem dolgokat, ne legyen ő az irányító, hanem mindketten egyenrangúak legyünk. Volt egy régi barátnőm aki nem így viselkedett, folyton lekezelően beszélt velem, és nagyon sok dolog miatt lenézett.
És hát legyen önzetlen. Ha tetszik nekem valaki, ne akarjon ő összejönni vele (ez is megtörtént). Vagy még ha közeledik is az a fiú felé, ne engedjen neki, hanem tudja, hogy az nekem rosszul esik. Nem használ ki a saját érdekei végett, sőt, inkább segítséget kér tőlem, ha úgy érzi neki nem megy. És a legfontosabb, legyen a lelki támaszom. Nem lelki szemetesládám, akinek csak elmondom a bajaimat ő meg  meghallgat, hanem ha rossz passzban vagyok, segítsen talpra állni. Ha megcsaltak, vagy ha megbuktam, akármi történik, mindig ott legyen mellettem és bíztasson.
És persze ez oda-vissza működne, mert én tényleg nagyon megbecsülném, ha lenne egy ilyen barátom. De sajnos a sok csalódás miatt, kétszínűség, hátbaszúrás, elárulás stb. miatt én már nem igazán tudok hinni benne, hogy létezik ilyen barát. De ha mégis, azt tényleg nagyon meg kell becsülni.