teo vagyok. lány. 24éves. egyedülálló. alien (Tokio Hotel rajongó). édességfüggő. állatmániás. barna haj. zöldesbarna szem. 177 cm. hát gondolkodom még milyen szavakban lehetne összefoglalni a személyiségemet, de ebben sosem voltam jó. így ennyi bőven elég lesz ;D
~ Nem attól vagy igazi nő, hogy szép az arcod, hogy jó az alakod, hogy hosszú hajad van, hanem attól, ahogy viselkedsz, hogy van benned érzelem, hogy sugárzol és magabiztos vagy. A szépség nem más, mint a kisugárzás, amikor nincs benned zűrzavar, amikor a lelked rendben van, amikor árad belőled a szeretet. És ezt csak úgy tudod elérni és megtartani, ha elfogadod magad úgy, ahogy vagy, nem akarsz megfelelni másoknak, nem érdekel más véleménye, mert tudod, hogy vannak dolgok, amiben TE sokkal jobb és különlegesebb vagy, mint más!
A szépség nem hosszú haj, vékony lábak, barna bőr vagy hibátlan fogsor. A szépség az, amikor valaki sírt, és most mosolyog. A szépség a seb a térdeden, amit kiskorodban szereztél amikor elbotlottál. Az, amikor a szemed alatt karika van, mert a szerelem nem hagyott aludni. Az az arckifejezésed amit akkor vágsz, amikor reggel megszólal az ébresztő. Az, amikor lefolyik a sminked zuhanyzás közben. Az a nevetés, amikor mondasz egy viccet, de csak te érted. Az, amikor találkozik a tekinteted az Övével. A szépség az idő húzta vonalak összessége. A szépség amit belül érzünk, de kívül is megmutatkozik. A szépség a sebhelyek, amiket az idő hagy rajtunk. Minden fájdalom és szeretet, amit az emlékek belénk véstek. A szépség az, hogy hagyod magad ÉLNI.
☐ csókolózni az esőben
☑ tetováltatni
☐ megnézni a napfelkeltét és a
napnyugtát ugyanazon a napon
☑ munkát szerezni
☐ új barátot szerezni
☐ kapni egy masszázst
☐ hajat festeni
☐ kitakarítani a szekrényemet
☐ muffint sütni
☐ piercinger csináltatni
☐ "igen"-t mondani egy olyan dologra,
amire egyébként nem tennék
☐ leadni 10 kg-ot
☑ befejezni a sulit
Inspiration
"Minden ember különleges. Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is. Ne hagyd, hogy a sötétség kioltsa a fényed. Ne hagyd, hogy elhitessék veled, hogy kevesebb vagy, mint mások. A világot is képes vagy megváltoztatni, ha igazán akarod. Erőd kifogyhatatlan, bátorságod végtelen. De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban. Nem akkor veszítesz, amikor másodikként lépsz át a célvonalon. Nem akkor van vége, amikor elesel. Emlékezz: Akkor veszítesz, amikor elhiteted magaddal, hogy vesztettél. Ha úgy indulsz neki a küzdelemnek, hogy Te itt biztosan nem nyerhetsz. A gondolatnak varázslatos ereje van. Csak úgy, mint ahogy a hitnek is. Higgy istenben, higgy a sorsban, higgy, amiben akarsz... de a legfontosabb, hogy sose add fel az önmagadba vetett hited. Soha! LEPD MEG A HITETLENEKET, FORGASD FEL A VILÁGOT. Merj különleges lenni! Tégy csodát! Szeress örökké! Élj úgy, hogy semmit se bánj. Nem számít, hogy hányszor esel el. A lényeg, hogy mindig felállj, és küzdj tovább az álmaidért. A lehetetlen csak a fejedben létezik."
Aki ismer engem, az tudja, hogy oda meg vissza vagyok Superwoman-ért, vagyis Lilly Singh-ért. Imádom őt, ha kéne mondani egy példaképet, én őt mondanám. De viszont aki ismeri őt, az azt is tudja, hogy elkezdett egy #girllove nevű kampányt, ami szerintem nagyon jó, és nagyon jót is tesz a mai fiatalságnak.
Biztos minden lánynak van olyan barátnője, akit egy ponton tiszta szívéből utált. Nem nem ne is próbáljon meg senki se hazudni. De biztos olyan pillanat is volt, amikor nagyon-nagyon szerette, és szinte testvérként nézett rá. Na ez elég hülye bevezetés, de tulajdonképpen erről szól ez a Girl love. Manapság a lányok versengenek egymással. Még a barátnők is. Lenézik a másikat, mint lány, vagy mint nő, összehasonlítják magukat.... miért?? Bevallom nekem is voltak olyan pillanataim, hogy nem ismertem egy csajt, és leribancoztam, meg hasonló nagyon szép gesztusos dolgok. De egyetértek azzal, amit Lilly mond. A lányoknak támogatni kéne egymást, segíteni egymásnak, felemelni a másikat.
Egy valamit tisztázzunk: ha ítélkezel mások felett, veled van a baj. Ha kritizálsz másokat, úgy, hogy senki sem kérdezett, akkor veled van a baj. Ha irigykedsz másokra, veled van a baj. Ha ismeretlenként beszélsz csúnyán az emberekről, sőt, emberekkel, akkor veled van a baj. Szerintem ezzel mindenki egyet ért. Egy stabil, tiszta gondolkodású ember aki tisztában van saját magával, és tudja, hogy mások lenézésétől ő még nem lesz jobb, az nem viselkedik így.
És én szerintem ez a lányoknál népbetegség. Legyen szó bármiről. A régi munkahelyemen 30-40 éves nők beszéltek a hátam mögött.. féltékenyek voltak rám... és mai napig nem tudom mire. Ribancoknak tartom azokat a lányokat, akikkel "flörtölt" az ex barátom, pedig lehet semmi rossz szándék nem volt bennük, hanem az exem volt a köcsög. És még annyi mindent tudnék itt mondani. - Kirakta a melleit azon a képen? ... Mekkora ribanc. - Csinosabb nálam? ... Elkényeztetett picsa. - Jóképű barátja van, akivel egy tengerparton nyaral? ... Rohadt dög. - És akkor most mint a Bajos csajok jelenetben.. rakja fel a kezét, aki gondolt már ilyenekre, pedig nem is ismerte személyesen az adott lányt.
Na és most tegye fel az a kezét, akinek nem használt egyik átka sem, és csak stresszes lett a saját maga mérgeitől, és semmire sem jutott azzal, hogy szinte oktalanul utálkozott. - ugyanaz a gif. csak nem akartam 2x berakni -
Pedig az ember azt gondolná, hogy ez olyan valami, amit ki lehet nőni. De nem. És én nagyon támogatnám, ha minden lánynak megváltozna ez a hozzáállása. Persze ott van a női hiúság, meg a bosszúvágy, meg blablabla, de szerintem az igazi női tulajdonság az az, ergo akkor lesz valakiből igazi nő, ha nem hasonlítja magát senkihez, és nem nézi le a többi nőt.
Én azt se hiszem el, hogy Kylie Jennert nem féltékenységből követi annyi nő. Meg kislány. Mert amíg nem esett át annyi plasztikai műtéten, a kutyát sem érdekelte volna a kinézete. Most meg tessék, mindenki rá akar hasonlítani. Ez engem kicsit bosszant, mert mű az egész nő, a kép amit felállít magáról, az hamis. Szóval aki követi őt instagramon, mert valamiért vágyat érez aziránt, hogy úgy nézzen ki, mint ő, annak most mondom, hogy unfollow-olja. Komolyan. Mert az csak akkor fog megtörténni ha neki is lesz annyi pénze műtétekre. Inkább azért kövessük őt, már ha követjük, hogy azt mondjuk, "Igen, szép vagy, és nem irigyellek másért, csakis azért, mert volt annyi bátorságod, hogy ennyi mindent változtass a testeden, én biztos féltem volna attól, hogy annyiszor megvágjanak. De ugyanakkor sajnállak is, hogy ekkora nyomást érzel arra, hogy tökéletes legyél. Bárcsak ne ilyen lenne a világ. Követlek, mert szép vagy, és szépek a képeid, de én nem akarok ilyen lenni, én máshogy vagyok szép." És ennyi. Nem kell nyomást érezni senki miatt. Mert senki sem kapta ugyanazt a testet, ugyanazt a személyiséget, ugyanazt az életet, mint mi. Lehet hogy azért irigykedünk rá, mert milyen sok barátja van, de mégse barátai neki azok, akik nekünk. És nem olyan emberek veszik körül, mint minket. Remélem érthető amit ezzel akarok mondani.
Hoztam pár idézetet Lillytől:
"Nőként, mi tudjuk csak igazán, milyen király tud lenni egy nő."
"Elhiszem, hogy a nők képesek arra, hogy elpusztítsák a lány-lány utálatot. Végülis, mi keltettük ezt életre."
"Fogalmam sincs ki találta ki azt, hogy jó dolog nem tisztelni egy másik lányt. Hölgyeim, eljött az idő arra, hogy változtassunk ezen!"
"Együtt megmutathatjuk, hogy mennyire béna az, ha a lányok utálják egymást, és mennyire elképesztően jó dolog az, ha támogatjuk egymást, és segítünk egymásnak feljebb jutni."
És szerintem dicsérni, bókolni sem szégyen, sőt... egy lánytól talán jobban is esik, hogy pl "szép a hajad", mint egy fiútól. Mert tőle jobban elhiszem :D De sajnos ez az egész nagyon ritka. Emlékszem, egyszer nagyon tetszett az egyik lány osztálytársam képe. Nem azért, mert tetszett, mint lány, hanem tényleg gyönyörűszép volt a képen. És nem voltunk beszélőviszonyban, de odakommenteltem a képhez, hogy "szép vagy". És másnap az osztályban meg is jegyezte, hogy jól esett neki, hogy nem csak a fiúk írják ezt neki. Hát szerintem igenis el kell ismerni, ha valaki mondjuk szebb nálunk. Ez csak külsőség. És sok lány szinte vérre menően harcol, és annyira negatívan állnak egymáshoz, hogy az hihetetlen. Pedig tudjuk jól, hogy mennyire erősek tudunk lenni, ha kell, hogy mennyire jó érzés átélni azokat a női dolgokat, amiket a pasik sosem fognak megérteni. Csak mi tudjuk, hogy mennyi rossz dolog van, amin egy nőnek át kell mennie. És ez mindannyiunkra igaz, egyenként. Minden egyes lányra. Mi mind értékesek vagyunk, és ha kell, erősebbek is, mint a férfiak. De ezt nem is kell mondani, mert szerintem mindannyian tudjuk ezt magunkról. És bátorítani kéne egymást. Mert már mind éreztük magunkat kiközösítve, mindannyiunkkal bánt már rosszul a legjobb barátnőnk, vagy a pasink. Mindannyian tudjuk, milyen érzés, mikor nem érzed magad elég csinosnak. Nagyon sok közös van bennünk. Én személy szerint mindig arra gondolok, hogy van, hogy gondolatban lekurvázok valakit, pedig ha megismerném, lehet pont ő lenne az a legjobb barátnőm, aki a lelkitársam lenne és szinte már a nővérem, mert lehet ő lenne az egyetlen olyan igaz barát, aki nem csap be, és mindig segít ha baj van. De amíg utálkozok, addig, őszintén? Meg se érdemlem, hogy legyen egy ilyen barátnőm.
Nagyon örülnék, ha divatba jönne, hogy kicsit összefogóbbak legyenek a lányok. De sajnos ez mintha a génjeinkbe lenne kódolva, hogy ha egy lány szerintem rosszabb mint én, akkor lenézem. Ha velem egyszintű, akkor versengek vele. És ha nálam jobb, akkor meg irigy vagyok rá. És most sajnos ezt mindet saját tapasztalat alapján írom, hogy miket látok. Én tudom, hogy sajnos sok emberben kell csalódnunk. A sok bunkó pasi, a sok kamu barátnő. De ha nem szeretettel állunk a dolgokhoz, mi sem fogjuk megkapni azt a szeretetet, amire szükségünk van. Ezt állítom nektek.
És akkor IISuperwomanII videói, amik erről szólnak. Klikkeljetek rájuk:
Újra fordítós kedvemben voltam :D és ugye nemrég írtam egy bejegyzést az önbizalomról, és végülis az ihletett, hogy most ilyen csajos-önbizalomnövelős számokat fordítsak le. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom az ilyen girl-power dalokat.
Nagyon-nagyon imádom az ilyen zenéket, szerintem minden csajnak önbizalmat adnak. Főleg a That's my girl és a Yes I am, edzés közben külön nagyon jó ezeket hallgatni. Már annak, aki érti :D nekem az ilyen dalokról mindig Sharpay Evans, Regina George, meg a többi beképzelt "ribancos" csaj jut eszembe, mert hiába vannak rossz szerepben, valamiért mégis mindenki szereti őket :D
Ezek is hasonlóak, de ezek kötődnek szakításokhoz is. Amikor egy szakítás után erősebb vagy, és mindenki azt feltételezi rólad, hogy gyenge vagy, meg sírsz, blablabla (főleg aki kidobott). De több a büszkeséged és rájössz hogy így több időd van magadra, és szinglin boldogabb vagy.
Ezt külön le akartam fordítani, mert aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, hogy ez is nagy önbizalmat tud adni :D nekem személyes sztorim az az volt, amikor egy nagyon beképzelt pasi nagyon rám nyomult. Folyton találkozni akart velem, akárhova mentem "véletlenül" mindig belebotlottam, facebookon nem tudtam magamról lepattintani. Egyfolytában fűzögetett, azt hitte nagy csajozógép, csak ebben az volt a bökkenő, hogy több éve barátnője volt. És kb egy szavamba került volna, mert sokszor utalt rá, hogy szakít miattam a csajával. Kicsit bele is mentem a hülyítésbe, de persze csak röhögtem rajta, mert akkora egoja volt, hogy az hihetetlen :D kiváncsi vagyok azóta eljátszotta-e ezt más lánnyal is.
Hát ennek annyira nem értem a sztoriját, de tetszik a szöveg, és csak ezért fordítottam le. És akkor ide alulra még beszúrom azokat a dalokat, amiket régebben fordítottam, de ugyanolyan üzenetük van mint a többinek. Ezeket is nagyon szeretem.
Sorstársaimhoz szólnék, akiknek valamilyen okból kifolyólag szintén nincsen önbizalmuk. Én mióta az eszemet tudom kisebbségi komplexusom van. Azért nem önbizalomhiánynak hívom, mert szerintem teljesen más mindkettőnek az oka, és magától a személyiség milyenségétől is függ. Az önbizalomhiánynak nagyon egyszerűen felismerhető "jelei vannak". Szorongunk, hogy mit gondolnak rólunk mások, utáljuk magunkat, félénkek vagyunk idegenek előtt, bizonytalanul vágunk bele új dolgokba, megrögzötten meg akarunk felelni a társadalom elvárásainak, folyton visszaigazolást szeretnénk, hogy amit csinálunk azt jól csináljuk, de ha nem kapjuk meg, összetörünk és világvége van. Én 13 évesen jártam pszichiátriára, bár teljesen más okból (folyton fájt a mellkasom és mivel szervi bajt nem láttak elküldtek pszichiáterhez), és ott rengeteg tanácsot kaptam a doktornőtől, akivel beszélgetnem kellett. Úgyhogy ezeket szeretném most itt is elmondani.
Először is, írjunk két listát. Az egyikre gyűjtsünk össze minden olyan tulajdonságot, amit szeretünk magunkban, ami értékes, és amivel nem rendelkezik minden átlagos ember. Tehát magyarán mondva amikre büszkék vagyunk, és nem adnánk oda azokat a tulajdonságokat senkinek. Nekem pl. ilyen, hogy én nagyon örülök annak, hogy ilyen empatikus vagyok, hogy akit szeretek azzal nagyon törődök, hogy szeretem az állatokat, hogy könnyen tanulok új dolgokat, stb. Sőt furcsa tőlem hallani, de mostmár a külsőmön is vannak olyan dolgok, amiket nem cserélném el senkivel se.
Utána írjunk egy listát azokról a dolgokról, amit nem szeretünk magunkban. Amiktől szívesen megszabadulnánk, és úgy érezzük, nélkülük boldogabb lehet az életünk. Nekem ilyen pl., hogy utálom, hogy ennyire zárkózott vagyok, hogy túl érzékeny vagyok, és nehezen teszem túl magam a legkisebb traumákon is. Aztán újra nézzük végig a listát, és amin úgy gondoljuk, hogy változtatni lehet, írjuk mellé, hogy hogyan. Amin pedig nem tudnánk változtatni sehogy, azt húzzuk ki. Én pl. kiemelném azt, hogy ugye a szívemre veszek minden kis apró negatív dolgot, és mellé írnám, hogy gondolkodjak pozitívabban. De azt kihúznám, hogy túl érzékeny vagyok, mert ezt nem tudom megváltoztatni, nem kőből van a szívem, ez van sajnos el kell fogadnom.
Így két listánk lett, ami önmagunkról szól. Az egyik a pozitív dolgok listája, a másik a negatív dolgok listája. Ezeket, ha tudjuk, rakjuk egy olyan helyre, amit minden nap láthatunk, és minden nap elolvashatunk. A pozitív tulajdonságaink elolvasása nagyon jót fog tenni az önbizalmunknak, a negatív dolgok pedig inspirálnak, mert bár ott vannak, de közvetlen utána az is ott van, hogy miket tehetünk ellenük. Azok pedig, amiket kihúztunk, azokkal pedig egyszerűen nem kell foglalkozni.
Senki sem tökéletes, nem is azért születtünk meg, hogy tökéletesek legyünk. De attól, hogy tökéletlen a testünk, vagy vannak rossz tulajdonságaink, az még nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagyunk, és nem lehet minket szeretni.
A második tipp amit a pszichiátertől hallottam, az a félénkségen tud javítani. Ha egy olyan szituációban vagyunk, hogy ki kell lépnünk a komfort zónánkból, és bizonytalanok vagyunk, akkor színészkedjünk. Nekem pl. állásinterjún vált be ez a módszer: 2 lehetőségem van. 2 teo van. Az egyik teo zavarban van, szégyenlős, nem igazán tudja mit mondjon és mit csináljon. A másik teo magabiztos, tudja kezelni a helyzetet, és egyáltalán nem fél. Tehát el kell képzelnünk, hogy az adott szituációban a magabiztosabb énünk hogyan viselkedne, és azt próbáljuk meg "előadni". Ez főleg idegen helyen idegen embereknél válik be, akik nem ismernek minket, és bármit gondolhatnak rólunk. Nekem mindig segít ez a módszer, főleg ha hivatalos helyre megyek, mert ott valamiért mindig zavarban vagyok.
És még pár tipp, amit itt-ott hallottam/olvastam, és saját tapasztalatból mondom, hogy segít az önbizalmunkon:
Mindig mosolyogj, és legyél kedves az emberekkel. Így ugyanezt fogod visszakapni.
Állítsunk fel apró célokat magunk elé. De tényleg nem kell sokra gondolni, csak lényeg, hogy előre tervezzük el. Pl. ma megtisztítom a szobám ablakát. Vagy ma sétálok egy negyed órát. És ha teljesítjük őket, mindig lesz egy kis sikerélményünk önmagunkkal szemben.
Sose hasonlítsd magad más emberhez. Hiába gondolod az, hogy xy jobb nálad, biztosra mondom, hogy van olyan dolog, amiben te sokkal jobb vagy nála.
Mindig húzd ki magad, mindig tartsd fent a tekinteted, és ne félj az emberek szemébe nézni, amikor az utcán vagy.
És ami szerintem még nagyon fontos: kerüld azokat az embereket, akik rontanak az önbizalmadon.
Nekem ez nagyon sokat segített. Mióta nem vagyok kapcsolatban, ahol mindig csak a rosszakat hallottam magamról, amióta elkerülöm azokat a barátaimat akik próbáltak lehúzni, azóta sokkal jobban érzem magam. Mint lelkileg, mint fizikailag. Mióta elkezdtem edzeni, magammal foglalkozni, egyszerűen leszarom mit mond más a testemről, mert tudom, hogy dolgozok rajta, és azért dolgozok rajta, mert szeretem a testem. Minden fejben dől el. Neten is néha találkozok olyanokkal, hogy "öbizalom növelő tréning". Kell a f@sznak. Értelmes felnőtt ember vagyok, egészséges gondolkodással, és én magam is rá tudok jönni, mi a jó nekem, és hogyan fejleszthetem magam. És egy valamit jegyezz meg, kedves TE aki most ezt olvasod.
Sokkal több van benned, mint amit most gondolsz magadról!
Most kicsit azokat szeretném ösztönözni, akik hozzám hasonlóan egészséges életmódot akarnak folytatni. Azért nem azt mondom, hogy lefogyni, mert szerintem ez egy olyan cél, ahol nincs végállomás. Ez egy út, ahol apró lépésenként érsz el sikereket, és nincs olyan, hogy oké, megcsináltam. Hiszen a nagy testépítők sem hagyják abba a munkát, csak mert már izmosak.
Én márciusban kezdtem el ezt az egészet, abban a reményben, hogy most, május közepére már vékony leszek, kerekebb, feszesebb, szebb. Hát megmondom őszintén, közel sem vagyok ahhoz, amit elképzeltem, viszont sosem akartam még ennél jobban. Megcsináltam a 30 napos guggoló kihívást ahol utolsó napon már 230-at guggoltam. Azt hittem kőkemény lesz a fenekem. De nem. Egy minimális változást vettem észre rajta, és ennyi. Úgyhogy én akkor jöttem rá, hogy ez nagyon nehéz. Ha van igazán kemény munka, ahova kitartás és elkötelezettség kell, akkor ez az. Ez nem ennyin múlik. Hiszen ha belegondolunk, ha csak apróságokon múlna, mindenkinek tökéletes teste lenne. Mert ki ne hozna apró áldozatot egy álom-testért? De aki tényleg csak ennyit lát bele, hogy vékony legyek, az fel fogja adni, és nem fogja bírni. De aki rájön, hogy ez tényleg az egészségen múlik, nem az, hogy mit látok a tükörben, az végig fogja vinni, és egy nap olyan teste lesz, amiről eddig csak álmodott.
Az akaraterőn múlik minden. Ha noszogatni kell magad, ott már rég veszett az ügy. Ha nem csinálod 100%-os lelkesedéssel, ha nem ivódik be még a tudat alattidba is ez az egész, ha nem hordod magaddal mindig mindenhova, és nem csinálod szenvedélyjel, már már addiktívan, akkor csak szájhős vagy, és nem gondolod komolyan. Mert ha valamit elhatározunk, akkor a lehetőséget keressük rá, nem a kifogást. Azt hiszem ebben mindenki egyet ért. És én nem tudom sajnálni azokat, akik rinyálnak, és feladják. Ha nem gondolták komolyan, nem is akarták teljesen, akkor nem kell hangoztatni. Senki se fogja helyettünk csinálni. Senki. Nem lehet pénzen megvenni, nem lehet mással elcserélni, csakis mi magunk tehetünk ellene. Vagyis nem ellene, mert nem az a cél, hogy saját magunk ellen legyünk. Hanem érte.
Én még nem csinálom olyan régóta, nem is látszik változás annyira, de most ez kicsit sem húz le. Sőt, ha tehetném, csak csinálnám és csinálnám amíg csak lehet. Csak sajnos állóképességben nem vagyok túl jó, és még nem tudok sokáig edzeni, hamar elfáradok. De nem érdekel meddig tart, nem érdekel milyen tempóban haladok, nem akarok megállni. Mert tudom milyen jó érzés fáradtan kimerülve leülni és inni és érezni hogy most megdolgoztattam magam. Edzés közben is arra gondolok, hogy végre, erre vártam egész nap, erre gondoltam amikor olvastam a motivációs képeket, és most végre itt vagyok és csinálhatom. És senkinek nem kell tudni róla. Senkinek nem kell segíteni. Ez az én saját programom, önmagamért. Én nekem ez egy, vagy háromnegyed, vagy akár fél óra amit csak magamra szánok, mert hiába fáradok el, de megérdemlem, hogy ennyit tegyek magamért. Hiába vagyok fáradt, hiába vagyok éhes, hiába fáj a fejem, a hasam, a hátam, ha eljön az este 7 óra, becsukom a szobám ajtaját, bedugom a fülhallgatómat a fülembe, és akkor elkezdek edzeni.
Szóval, csajok, én azt mondom, ha nem vagytok magatokkal megelégedve, sosem késő elkezdeni ezen változtatni. Most vagyunk fiatalok, most van rá energiánk, eleget mondogattuk azt, hogy "majd holnap, majd holnap". A testünk később meg fogja köszönni. És nem kell nagy áldozat, csak napi fél-1 óra, és már az is sokat segít, ha kiiktatjuk a cukrot és a szénhidrátot az ételeinkből. Tankoljunk fel gyümölcsökből, zöldségekből, és azt nassoljuk ha unatkozunk, nem ízesített szemeteket. És persze a sok víz, az üdítő helyett. Ez sem olyan nehéz. Felnőtt értelmes agyunk van, fel tudjuk fogni, hogy attól, mert valami finom, attól nem biztos, hogy az egészséges. Ma is hozott nekem anyukám sütit, és hiába volt a kedvencem, ránéztem, és láttam hogy tele van szó szerint értelmetlen dolgokkal. Mert olyan összetevőkből áll, amire nincs is szüksége a szervezetemnek. És amit mindig mondok magamnak ilyenkor, hogy a zsír tovább tart, mint a jó íz. Már az édességek se esnek jól, pedig én aztán nagy rajongó voltam, de esküszöm a kedvenc almás-epres innivalómat már egyszerűen nem tudom meginni. Mert tudom, hogy feleslegesen terhelem vele a szervezetemet. Nem fog tudni vele kezdeni semmit, semmi tápanyag nincs benne. Ugyanígy a gumicukrokkal, nyalókákkal, csipsszel... már ránézésre meg lehet mondani, hogy csak színes jó ízű szemetek.
Csak el kell dönteni. És belevésni az agyunkba. Mert ha tenni akarok magamért, azt nem csak most gondolom így, hanem holnap is, holnapután is, 1 hét múlva is, és 1 hónap múlva is. Én amikor vizsgáztam pénzügy-számvitelből, azért én kib*szottul sokat küzdöttem. Az érettségi ahhoz képest semmi, mint amennyit én erre a vizsgára tanultam. Suliba annyira nem jártam be, ha bejártam se nagyon lettem okosabb, úgyhogy csak magamra voltam utalva, hogy a 2 évnyi anyagot nem csak megtanuljam, hanem meg is értsem. Éjjel-nappal, több napon át, megállás nélkül csak tanultam, tanultam, gyakoroltam, olvastam, írtam. És sikerült, nem is rosszul. És csak magamnak köszönhettem. Pedig úgy gondoltam, ha ez sikerül, akkor bármi sikerülhet, amire elszánom magam. Ha ez megy, akkor nincs olyan ami ne menne amit én magamban eldöntök. Úgyhogy ugyanígy állok ehhez is.
Szóval hallgatsz, nem rinyálsz, hanem csinálod. Ahogy Britney mondaná, you gotta work, bitch! :D Mert senki sem írt dalt még lapos, fonnyadt seggekről.
Elvileg ez a módszer segít növelni az önbizalmat, hát majd kiderül :D az a lényeg, hogy minden testrészünkről kell valami pozitívat mondani. negatívat még csak véletlenül se, csakis pozitívat, és leginkább olyan dolgokat, ami lehet számunkra alap dolog, de más lehet irigy lenne rá. És elvileg ez a végén visszaolvasva segít szebbnek látni magunkat. Hát nézzük.
Haj: szeretem, hogy hosszú hajam van, ahhoz képest hogy mennyit ártottam már neki. Szeretem, hogy természetesen egyenes, és nem kell órákig vasalgatnom.
Szemöldök, szem: szerintem szép ívű a szemöldököm, az már más téma hogy mennyire van türelmem mindig kihúzni :D szerintem szép a szemem színe, és közelre jól is látok velük.
Orr: hát.. ömm... szaglásra alkalmas xD
Száj, fogak: szerintem szép formájú a szám, se nem kicsi, se nem nagy, szerintem pont jó. Bár a fogaimmal elég sok bajom van, genetikailag nem épp a legszebb "testrészem", de talán kárpótol az, hogy míg sok gyöngysor fogú ember csak akkor mos fogat ha fogorvoshoz megy (konkrétan ismerek ilyen embereket), nekem nincsenek szép fogaim, de legalább tudom hogy tiszták, mert mindennap mosom őket.
Mellek: nincsenek nagy melleim, de amúgy már megbékéltem velük. Tetszik, hogy mielőtt megjön, mindig megduzzadnak, és olyan gömbölyűek lesznek mint két labda :D de amúgy sincs bajom velük, ha nagyobbak lennének örülnék neki, de igazából ennek is van előnye. Tudok a hasamon feküdni, könnyebben találok szép melltartókat, nem lógnak, nem bámulják a fiúk őket, és mivel kicsik, érzékenyebbek mint a nagyok, így szex közben is nagyobb erogén zónák :D
Kar, kéz, ujjak: talán azt emelném ki, hogy nagyon szeretem, hogy a körmeimnek eredetileg nagyon szép formájuk van. Elég megnövesztenem őket és befestenem, mindenki kérdezgeti hogy eredeti vagy műköröm?
Has: nem igazán vagyok hasra "hízó", úgyhogy ezt szeretem. Szerintem szép formája lenne ha többet edzenék rá, nincs pasis alakja a derekamnak, úgyhogy nincs baj a hasammal :D
Hát: erről a testrészemről nem tudok mondani semmit :( se rosszat se jót
Fenék: azt szeretem, hogy van :D tehát nem vagyok deszka hátulról. az más kérdés, hogy milyen alakja van, de jelenleg pont azon dolgozom, hogy sokkal de sokkal szebb legyen
Comb: hosszú combom van. és pont xD
Vádli, lábfej: nem vagyok lúdtalpas, nincs ikszlábam, és alapjába véve hosszú lábam van. és jelenleg a lábam alakján is nagyban dolgozom :D
Bőr: puha bőröm van, bár az arcomat azért megviselték a tini évek és a PCO szindróma :D sajnos elég fehér bőrű vagyok így csak akkor érzem jól magam ha szolizok vagy ha sokat napozok és barna vagyok. De amúgy nincsenek bőrhibáim, vagy bőrbetegségem, rendes normális egészséges bőröm van :D
Így visszaolvasva tényleg jó, hogy bár rengetegnél kísértett hogy leírjam a hibáimat, de nem tettem, így csak pozitívat olvastam magamról. Tényleg kicsit jót tett az egomnak :D úgyhogy ajánlom ezt mindenkinek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Sorstársaimhoz szólnék, akiknek valamilyen okból kifolyólag szintén nincsen önbizalmuk. Én mióta az eszemet tudom kisebbségi komplexusom van. Azért nem önbizalomhiánynak hívom, mert szerintem teljesen más mindkettőnek az oka, és magától a személyiség milyenségétől is függ. Az önbizalomhiánynak nagyon egyszerűen felismerhető "jelei vannak". Szorongunk, hogy mit gondolnak rólunk mások, utáljuk magunkat, félénkek vagyunk idegenek előtt, bizonytalanul vágunk bele új dolgokba, megrögzötten meg akarunk felelni a társadalom elvárásainak, folyton visszaigazolást szeretnénk, hogy amit csinálunk azt jól csináljuk, de ha nem kapjuk meg, összetörünk és világvége van. Én 13 évesen jártam pszichiátriára, bár teljesen más okból (folyton fájt a mellkasom és mivel szervi bajt nem láttak elküldtek pszichiáterhez), és ott rengeteg tanácsot kaptam a doktornőtől, akivel beszélgetnem kellett. Úgyhogy ezeket szeretném most itt is elmondani.
