Én már június óta dolgozok. Vagyis 5 hónapja. Vagyis már több, mint 500ezret kerestem a cégnél. Hát ne kérdezzétek meg, hogy most mennyi pénzem van.. :D jó, nem vertem el az összeset, mert ahhoz képest elég jól állok, viszont még így is úgy szórom a pénzt mintha muszáj lenne. De most az egyik haverommal összeállítottunk pár pontot, ami alapján spórolhatunk :D úgyhogy most én is erre törekedek, hogy betartsam. Bár nem tudom mire spórolok, de a jövőbeli énem biztos hálás lesz majd :D

• Vagy bankszámla, vagy készpénz.
  Személyes hibám, ami által rengeteget költekezek. Tudom, hogy van pénz a számlámon, és tudom, hogy van levéve. Ezáltal abban a tudatban vagyok, hogy nyugodtan költekezhetek egy kicsit "innen", egy kicsit "onnan", aztán a végén jövök rá, hogy attól még a pénz mennyisége nem lett több, csak mert kettő felé osztottam. Úgyhogy most próbálok mindenhol készpénzzel fizetni, és így legalább szabad szemmel látom, hogy mennyit is fizetek, na meg persze van egy limitem amit saját magamnak szabok meg.
• Hitesd el magaddal, hogy nincs pénzed.
  Józan paraszti ész :D nálam ez nagyon működik. Én vagyok olyan szerencsés, hogy nem kell költenem vízre, villanyszámlára, mert még itthon lakok, és anyukámék is most elég jól állnak és nincsenek rászorulva hogy adjak haza pénzt.. persze nem mindig volt így... de így jobban be tudom osztani a fizetésem, mert nyilván nincs is szükségem olyan sok pénzre. Így mikor megkaptam, ami most pl. 144 ezer volt, már abban a pillanatban eldöntöttem, hogy ebből maximum 40 ezret költhetek el. És így ahogy látom hogy fogy, már nem az van a fejemben, hogy a sokból fogy (mert még alapból volt a számlámon), hanem amit én megengedtem magamnak. Tehát ne vásároljak annyi mindent, mert már nagyon kevés pénzem van :D pedig nincsen, csak én elhihetem magammal, hogy ha már egy bizonyos összeg alá megyek, akkor már az nem jó és vegyek vissza a lendületből.
• Kaján tudsz a legtöbbet spórolni
  Mikor sokáig voltam egyedül itthon, ezt nagyon megtanultam. Rengeteg mindent pazaroltam, mikor rájöttem, hogy semmi értelme. Pl. vettem hozzávalót spagettihez, másnap rakott krumplihoz, harmadnap valamilyen leveshez, aztán kb. a hetedik napon jöttem rá, hogy mindig maradt valamennyi alapanyag, ami alapján tudnék csinálni valamilyen kaját. Nem muszáj nekem napról napra telepakolnom a hűtőt, hanem inkább azon kell lennem, hogy ami van is, fogyjon el.
• Bevásárlólista
  A boltban eléggé sokminden elvonhatja a figyelmünket és megvehetünk olyan dolgokat amikre amúgy nincs is szükségünk, csak ott volt és megtetszett. Erre jó ha otthon írsz egy bevásárlólistát, ami szerint megkeresel mindent ami kell, és nem nézelődsz hülyeségek után, meg nem csak kóborolsz jobbra-balra. És ha megvan minden, akkor már mehetsz is. Nagyon beválik olyanoknak mint amilyen én vagyok, mert én aztán tudok mindenféle értelmetlen kacatot vásárolgatni :D
• Ennyit dolgoztam érte - megéri?
  Nem tudom miért, de én mindig elgondolkozom ezen, mikor nem vagyok biztos, hogy meg akarom-e venni azt a bizonyos valamit. Pl. legyen szó egy kenyérpirítóról, mert múltkor azt akartam venni (teljesen felesleges amúgy). 4000 Ft volt, és csakis azért raktam vissza, mert belegondoltam, hogy most komolyan én azért szenvedtem végig egy napot a gyárban, hogy legyen egy kenyérpirítóm? Amúgymeg simán megvettem volna, mert hát na van több mint 200 ezrem, akkor meg mért ne? De amúgy meg ahhoz képest hogy egyáltalán nem lett volna használva, ahhoz képest nem ér annyit. De ha pl. egy mozizásról van szó a családdal, vagy barátokkal, arra már nem sajnálnám. Mert az azért mégis boldoggá tesz.
• Boríték
  Nekem ez annyira nem vált be de hátha valakinek beválik. Mikor megkaptam a pénzem először, a legtöbb részét beraktam egy borítékba, és beraktam egy fiók aljára, hogy még csak eszembe se jusson hozzányúlni. Persze egy ideig ment, de aztán nem tudtam ellenállni a gondolatnak, hogy nyugodtan vásárolhatok még, mert ott van a pénzem a fiókban.. :D mondjuk mikor kivettem a borítékból, főleg hogy még a sok könyvtől szép simára ki is lapult, mindig nagyon bűntudatom volt.

Szóval ja. Eddig mindig az volt a mottóm, hogy magadat sajnáld, ne a pénzedet. Mindig is csodálkoztam hogy kb egyedül vagyok ezzel a gondolattal :D de ahogy múlik az idő, igaz egyre több pénzem van, de egyre jobban látom már az értékét is, meg azt is, hogy mennyit kell dolgozni érte. Úgyhogy ne csak mindig a számokat nézzük amikor megkapjuk hirtelen a nagy összeget. Hanem a sok túlórázást, a sok fáradtságot, meg a sok nehézséget ami mögötte van. És ha így tesszük, már rögtön nem lesz kedvünk csak úgy elszórni mindenfelé.