Egyszer már írtam egy ilyen bejegyzést: klikk. De elfelejtettem, hogy ezeken kívül még történtek elég durva sztorik. Ez mind unokatesóméknál történt. Nagyon sokszor voltam náluk, mert szinte egyidősek vagyunk, és számomra olyanok mintha a testvéreim lennének, szóval velük nőttem föl, volt hogy szinte egy egész nyarat náluk töltöttem :D pedig ugyanabban a városban lakunk. Na mindegy. De leginkább persze a lány unokatesómmal voltam.

- Az első sztori még kiskorunkból van. Nyár volt, és kint fürödtünk egy ilyen felfújható medencében. És egyedül maradtunk otthon. Elvoltunk nagyon, énekeltünk, játszottunk, aztán egyszer csak észrevettük, hogy ami fölöttünk van egy nagy napernyő, az elkezd lecsukódni. Volt egy karja, amit tekerni kell, és az magától elkezdett lefelé tekerődni, pedig nagyon nehéz volt, mi pl. nem is bírtuk tekerni egyáltalán. Hát csak néztünk, de aztán mellettünk a hintaágy is elkezdett mozogni. Annyira megijedtünk hogy kiugrottunk a vízből és úgy vizesen beszaladtunk a házba :D hát utána unokatesóm szülei mondták, hogy biztos jött egy nagy szél, és az csinálta. Dehát jó erős szél volt, hogy szó szerint elkezdett tekerni egy kart...

- A következő csak egy pár éves sztori. Szintén a lány unokatesómmal (mindegyik vele volt). És szintén csak ketten voltunk otthon náluk. Megbeszéltük hogy főzünk valamit. Ő készülődött a konyhában, én meg gyorsan elmentem pisilni. És a fürdőszobából én már hallottam dübörgéseket, de nem foglalkoztam velük. Kimentem, főztünk, aztán megint hallottuk a padlásról. Mondta unokatesóm hogy ő is hallotta, amikor én elmentem pisilni, azt hitte csak én hangoskodok valamit a fürdőben. De nem, mert fentről jött. Egér, patkány, nyest kizárva, mert nagyon hangos lépteket és dübörgéseket hallottunk. Mondtam azt is, hogy lehet, hogy egy róka, de az is kizárt dolog. Rendesen mint amikor egy ember direkt hangosan lépked és mintha felborítgatna dolgokat. Gyorsan bezártuk a ház bejárati ajtaját, bár az is lehetetlen, hogy betörtek volna, mert annyi kutya van az udvaron, kicsi, nagy, ráadásul idegenekkel agresszívak is, úgyhogy tuti nem merne bejönni senki. Meghát egy ugatást sem hallottunk. Szóval fogalmunk sem volt mi volt az, utána már nem hallottuk, de unokatesóm pár nappal később írta, hogy megint hallotta a hangot amikor egyedül volt... elég ijesztő..

- Számomra az egyik legfélelmetesebb sztori (azon a sztorin kívül, amit a belinkelt bejegyzésben írtam, amikor a barátoméknál kinyílt az ajtó) szintén unokatesóméknál volt. Volt egy kis családi összejövetel, és én, a lány unokatesóm, és még 2 unokahúgunk bementünk a szobába. Négyen játszottunk mindenfélét, aztán hirtelen a kicsi, kb 2 éves volt, megállt, nézte az üres falat a sarokban, és elkezdett ordítani. Bejött az anyja, hogy mi történt, dehát annyira sírt, hogy nem lehetett megnyugtatni. És a 4 éves nővére mondta a barbi babának, amivel játszott, hogy "biztos megint látott valakit". Mi meg unokatesómmal összenéztünk, hogy Úristen :D ráadásul amikor sírt a kicsi, az anyjával bejött, akkor is amikor a sarokba nézett csak mégjobban sírt. Szóval én akkor nagyon beszartam, mert ugye filmekben is a kisgyerekek látják az ilyen természetfeletti lényeket. És a nagyobb kislány meg még nyugtatta is a kicsit, hogy "nyugi tudod hogy én vigyázok rád". Huhhh. Nagyon durva volt.

- És volt még egy sztori, ami nagyon érdekes volt. Ez nem unokatesóméknál volt, de vele voltam. Utcabált tartottak itt a városban, és mi is ott voltunk, nézelődtünk. És biztos mindenkivel történt már deja vu, amikor úgy érzed pár másodpercig, hogy mintha ez már egyszer megtörtént volna, vagy mintha megálmodtad volna. Na velem is megtörtént ez, többek közt azon az utcabálon is, de mégis fura volt, mert nagyon sokáig tartott. És éreztem, hogy ez már megtörtént, de nem múlt el az érzés, hanem már tudtam előre, hogy na ott az a kislány most elejti a fagyiját, az a nő ott elkezd nevetni, stb stb. Szóval elég fura volt, de ami a legdurvább, hogy unokatesóm mosolyogva rám nézett, és azt mondta "hú, most olyan deja vu érzésem volt". :D nagyon furcsa. Ugye próbálják megmagyarázni hogy mitől van ez az érzés, hogy az egyik szemedbe előbb megy be a fény, vagy pár másodpercig rossz a "közvetítés" az agyadban és a múlt időt összekeveri a jelen idővel stb stb, de szerintem mégis van benne valami természetfeletti. Hát ez után az eset után meg főleg, hogy azt hiszem, hogy nem véletlen.

Szóval ja, most hirtelen ennyi jutott eszembe. Ugye leírtam előző bejegyzésben is, hogy én hiszek az ilyen dolgokban. De abban is hiszek, hogy ha valami rosszindulatú energia vagy "lény" akar ártani neked, akkor magadat meg tudod védeni azzal, hogy egyszerűen nem félsz. És imádkozol. Ez a két fegyver szerintem már elég ellenük :D