Most kicsit azokat szeretném ösztönözni, akik hozzám hasonlóan egészséges életmódot akarnak folytatni. Azért nem azt mondom, hogy lefogyni, mert szerintem ez egy olyan cél, ahol nincs végállomás. Ez egy út, ahol apró lépésenként érsz el sikereket, és nincs olyan, hogy oké, megcsináltam. Hiszen a nagy testépítők sem hagyják abba a munkát, csak mert már izmosak.

Én márciusban kezdtem el ezt az egészet, abban a reményben, hogy most, május közepére már vékony leszek, kerekebb, feszesebb, szebb. Hát megmondom őszintén, közel sem vagyok ahhoz, amit elképzeltem, viszont sosem akartam még ennél jobban. Megcsináltam a 30 napos guggoló kihívást ahol utolsó napon már 230-at guggoltam. Azt hittem kőkemény lesz a fenekem. De nem. Egy minimális változást vettem észre rajta, és ennyi. Úgyhogy én akkor jöttem rá, hogy ez nagyon nehéz. Ha van igazán kemény munka, ahova kitartás és elkötelezettség kell, akkor ez az. Ez nem ennyin múlik. Hiszen ha belegondolunk, ha csak apróságokon múlna, mindenkinek tökéletes teste lenne. Mert ki ne hozna apró áldozatot egy álom-testért? De aki tényleg csak ennyit lát bele, hogy vékony legyek, az fel fogja adni, és nem fogja bírni. De aki rájön, hogy ez tényleg az egészségen múlik, nem az, hogy mit látok a tükörben, az végig fogja vinni, és egy nap olyan teste lesz, amiről eddig csak álmodott.

Az akaraterőn múlik minden. Ha noszogatni kell magad, ott már rég veszett az ügy. Ha nem csinálod 100%-os lelkesedéssel, ha nem ivódik be még a tudat alattidba is ez az egész, ha nem hordod magaddal mindig mindenhova, és nem csinálod szenvedélyjel, már már addiktívan, akkor csak szájhős vagy, és nem gondolod komolyan. Mert ha valamit elhatározunk, akkor a lehetőséget keressük rá, nem a kifogást. Azt hiszem ebben mindenki egyet ért. És én nem tudom sajnálni azokat, akik rinyálnak, és feladják. Ha nem gondolták komolyan, nem is akarták teljesen, akkor nem kell hangoztatni. Senki se fogja helyettünk csinálni. Senki. Nem lehet pénzen megvenni, nem lehet mással elcserélni, csakis mi magunk tehetünk ellene. Vagyis nem ellene, mert nem az a cél, hogy saját magunk ellen legyünk. Hanem érte.

Én még nem csinálom olyan régóta, nem is látszik változás annyira, de most ez kicsit sem húz le. Sőt, ha tehetném, csak csinálnám és csinálnám amíg csak lehet. Csak sajnos állóképességben nem vagyok túl jó, és még nem tudok sokáig edzeni, hamar elfáradok. De nem érdekel meddig tart, nem érdekel milyen tempóban haladok, nem akarok megállni. Mert tudom milyen jó érzés fáradtan kimerülve leülni és inni és érezni hogy most megdolgoztattam magam. Edzés közben is arra gondolok, hogy végre, erre vártam egész nap, erre gondoltam amikor olvastam a motivációs képeket, és most végre itt vagyok és csinálhatom. És senkinek nem kell tudni róla. Senkinek nem kell segíteni. Ez az én saját programom, önmagamért. Én nekem ez egy, vagy háromnegyed, vagy akár fél óra amit csak magamra szánok, mert hiába fáradok el, de megérdemlem, hogy ennyit tegyek magamért. Hiába vagyok fáradt, hiába vagyok éhes, hiába fáj a fejem, a hasam, a hátam, ha eljön az este 7 óra, becsukom a szobám ajtaját, bedugom a fülhallgatómat a fülembe, és akkor elkezdek edzeni.

Szóval, csajok, én azt mondom, ha nem vagytok magatokkal megelégedve, sosem késő elkezdeni ezen változtatni. Most vagyunk fiatalok, most van rá energiánk, eleget mondogattuk azt, hogy "majd holnap, majd holnap". A testünk később meg fogja köszönni. És nem kell nagy áldozat, csak napi fél-1 óra, és már az is sokat segít, ha kiiktatjuk a cukrot és a szénhidrátot az ételeinkből. Tankoljunk fel gyümölcsökből, zöldségekből, és azt nassoljuk ha unatkozunk, nem ízesített szemeteket. És persze a sok víz, az üdítő helyett. Ez sem olyan nehéz. Felnőtt értelmes agyunk van, fel tudjuk fogni, hogy attól, mert valami finom, attól nem biztos, hogy az egészséges. Ma is hozott nekem anyukám sütit, és hiába volt a kedvencem, ránéztem, és láttam hogy tele van szó szerint értelmetlen dolgokkal. Mert olyan összetevőkből áll, amire nincs is szüksége a szervezetemnek. És amit mindig mondok magamnak ilyenkor, hogy a zsír tovább tart, mint a jó íz. Már az édességek se esnek jól, pedig én aztán nagy rajongó voltam, de esküszöm a kedvenc almás-epres innivalómat már egyszerűen nem tudom meginni. Mert tudom, hogy feleslegesen terhelem vele a szervezetemet. Nem fog tudni vele kezdeni semmit, semmi tápanyag nincs benne. Ugyanígy a gumicukrokkal, nyalókákkal, csipsszel... már ránézésre meg lehet mondani, hogy csak színes jó ízű szemetek.

Csak el kell dönteni. És belevésni az agyunkba. Mert ha tenni akarok magamért, azt nem csak most gondolom így, hanem holnap is, holnapután is, 1 hét múlva is, és 1 hónap múlva is. Én amikor vizsgáztam pénzügy-számvitelből, azért én kib*szottul sokat küzdöttem. Az érettségi ahhoz képest semmi, mint amennyit én erre a vizsgára tanultam. Suliba annyira nem jártam be, ha bejártam se nagyon lettem okosabb, úgyhogy csak magamra voltam utalva, hogy a 2 évnyi anyagot nem csak megtanuljam, hanem meg is értsem. Éjjel-nappal, több napon át, megállás nélkül csak tanultam, tanultam, gyakoroltam, olvastam, írtam. És sikerült, nem is rosszul. És csak magamnak köszönhettem. Pedig úgy gondoltam, ha ez sikerül, akkor bármi sikerülhet, amire elszánom magam. Ha ez megy, akkor nincs olyan ami ne menne amit én magamban eldöntök. Úgyhogy ugyanígy állok ehhez is.

Szóval hallgatsz, nem rinyálsz, hanem csinálod. Ahogy Britney mondaná, you gotta work, bitch! :D Mert senki sem írt dalt még lapos, fonnyadt seggekről.