Mostanában nagyon sokszor járok nőgyógyászhoz, meg úgy összvissz én visszatérő "vendég" vagyok nála, ugyanis valahogy mindig van valami bajom. Most viszont egy komolyabb esetről van szó, ami miatt hihetetlenül szomorú vagyok.

Nekem PCO szindrómám van. Aki nem ismeri ezt a "betegséget", ez azt jelenti, hogy a petefészkemből kilökődő petéből szinte rögtön ciszta lesz. Így a petefészkem tele van cisztákkal (főleg most, hogy nem szedek régóta fogamzásgátlót). Emellett rendszertelen a vérzésem, több férfi nemi hormont termel a szervezetem, aminek hatására brutálisan hullik a hajam, és hízok. Mellékhatás lehet még a szőrösödés és a nagyon csúnya pattanások, de hálistennek ezek nekem nincsenek.

Hát ez egy nagyon utálatos betegség. Ez kb 18 évesen derült ki, hogy van nekem, tehát már 3 éve, és én azóta teljesen máshogy tekintek magamra. Egészségileg (főleg ami a nőgyógyászati dolgokat illeti) egy zsákutcának tartom magam. Mivel tudom, hogy gyógyíthatatlan, valamiért úgy tekintek erre a dologra, mintha én más lennék mint az átlag ember. Hát nyilván más vagyok. De felépült bennem egy olyan önkép magamról, hogy én nem működök rendesen, nem vagyok egészséges, és bármi dolog történjen a méhemben vagy a petefészkemben, az abnormális. Eleve már azért is mert hátrahajló méhem van. És ezek miatt nagyon félek attól, hogy nem lehet majd kisbabám. És ennél negatívabb dolog szerintem nincs egy nő életében. Elképzelni, hogy testileg nem tud életet adni senkinek. Hogy nem képes egy természetes, gyönyörű dologra, ami a nőt igazán nővé teszi. Ami tényleg magát az életet jelenti. Én ebbe kb bele fogok bolondulni, ha valóban így lesz.

És mégegy dolog, ami nagyon zavaró, hogy most van egy kb 5 cm átmérőjű cisztám. Mióta ezt tudom én nagyon félek, hogy rosszindulatú, hogy nem szívódik fel magától, és meg kell műteni. Nekem a ciszta az a dolog, amiben hiszek, hogy lelki eredetű. Mert rengeteg személyes példa volt rá. És mikor kiderült, hogy cisztám van, rögtön elkezdtem keresgélni magamban, hogy mi válthatja ezt ki. És így nőnap alkalmából rájöttem, hogy ez mind abból fakad, hogy PCOS-es vagyok, hogy az orvos folyton mondogatja, hogy nehezen lehet gyerekem, és nem érzem magam egy teljes egészséges nőnek. Ezt nagyon nehéz beismerni, de komolyan nem érzem magam nőnek. És kb a sírás folytogat. Ez a sok betegség már annyira befészkelte magát a gondolataimba, hogy lehet szervileg nincsenek tragikus bajaim, de én magamra úgy nézek, mintha egy fogyatékkal élő nő lennék.

Hiszek abban, hogy a gondolatnak teremtő, és gyógyító ereje van, úgyhogy nagyon szeretnék ezen változtatni. Tudom, hogy ez a betegség nem a gondolataim miatt alakult ki, de szerintem valahogy vissza lehetne ezt fordítani. Én úgy hiszem, hogy azért van ennyi szervi bajom, mert én saját magamról így gondolkodom. Így most ezeket a mondatokat felírtam magamnak, és próbálom egy nap minél többször felolvasni magamnak:

• Már nem vagyok gyerek, egy érett nő vagyok
• Egészséges voltam eddig is, és egészséges is leszek
• Nem vagyok kevesebb mint a többi nő
• Isten így teremtett engem. Isten nőnek teremtett.
• Istentől kaptam ezt a testet, és bízom Őbenne, hogy minden hajam száláról gondoskodik
• Erős vagyok, mint nő, mert anyukám is erős, és a mamám is erős volt
• Nőnek lenni a legjobb dolog a világon
• Nem vagyok kevesebb, mint egy átlagos lány
• Jól érzem magamat a bőrömben, hiszen nem fáj semmim
• Nem csak én szenvedek ezektől a dolgoktól
• A nőiesség nincs definiálva, minden embernek mást jelent. Amit beleneveltek.
• Nem kell senkinek sem megfelelnem önmagamon kívül
• Több vagyok, mint egy betegség, aki a legérzékenyebb pontomon akar legyőzni

Hihetetlenül nehéz egyébként ezeket a pozitív gondolatokat beépíteni a negatív gondolatok helyére. A saját gondolataink a legnagyobb ellenségeink. És ennek a rovására rámehet akár az egészségünk is. Amiket a fenti pontokban írtam, sajnos nem mindegyiket hiszem el. De bízom benne, hogy egy nap eljutnak a tudatomig.

És tudom nevetséges dolog, de nagyon rákattantam, szinte megszállottja lettem a Mortal Kombatnak. Ha lehet itthon csak azzal játszok, ráadásul a barátomnak meg van az MKX is, szóval nagyon nagy függő vagyok. És abban a kedvenc karakterem Kitana hercegnő. Az ő története, a tulajdonságai, ráadásul a külsője is nagyon szimpatikus nem tudom miért hiszen csak egy kitalált valami. És ő a MK sztoriban egy nagyon erős nő, sőt, hercegnő, aki annyi árulás után is erős maradt. Szóval számomra valamiért ő nagyon inspiráló. Mármint ami a nőiességet illeti. Ráadásul még a nevünk is hasonló :D (persze nem a teora gondolok)

És egyéként ha ti is tudtok hasonló, bíztató mondatokat, amik segítenek nem csak nekem hanem akár nektek is, hogy mindig jól érezzétek magatokat a bőrötökben, azt megoszthatjátok itt. És én nagyon meg is köszönném.