Huuu azt se tudom hol kezdjem. Inkább kezdem ott, hogy mikor kijött a Something New és a What If, már akkor arra gondoltam, hogy miért pont ezt a kettő gyengébbre sikerült számot választották kislemeznek? De most hogy kijött az album, így már értem... mert kb ezek a legerősebbek.

Én mindenféle zenét meghallgatok. Tényleg, ha valaki látná a zenéimet, Modern Talkingtól kezdve Rihannán, Fall Out Boyon, Tankcsapdán át Majkáig, mindenféle zene van rajta.

És a Tokio Hotel a kedvencem.
És nem.. nem a 2017-es Tokio Hotel. Hanem a fekete hajú fekete ruhájú Tokio Hotel.
Amit most ők zenélnek számomra vicc kategória. Mondom ezt úgy, hogy élek halok értük. Már a Kings of Suburbia is számomra egy nagy sokk volt, hogy hogyan tudnak ennyit visszafelé fejlődni, na de ez mi???

És akkor még Bill azt mondta interjúkban, hogy végre megcsinálhatták azt az albumot amire mindig is vágytak..... miiiiiiii??????

Annyi minden van a fejemben, hogy azt se tudom hol kezdjem. Én tényleg úgy követem őket mint egy pincsikutya. Mármint videókat nézek róluk, interjúkat olvasok. És zeneileg mindig nagyra tartottam őket. És még most is nagyra tartom őket. Mert tényleg az a minőség amit le tudnak rakni az asztalra, már nem egy nagy ember mondta, hogy profi amit csinálnak.

De akkor meg mi a lófasz ez a kibebaszott pusztító alpáriság ahogy Puzsér mondaná :D De tényleg... mi.a.fasz?

Hát nem is tudom hogy röhögjek rajtuk, vagy sírjak, vagy itt mérgelődjek magamban. Hát valahogy mind a három. Ekkorát még sose csalódtam együttesben. Soha az életben. A Tokio Hotel anno azért képviselt valamit. De nem is baj, hogy változnak, mert mindenki változik. De basszus. Csak két összehasonlítás. Tokio Hotel akkor, Tokio Hotel most:

Hát szörnyű... Számomra sajnos hallgathatatlan lett. Talán a What If az, amit meghallgatok, és cső. De elmondom sorban a véleményem. Something New. A zenéjével Tom biztos sokat dolgozott, de a szöveg az nulla. Maga a szám számomra nulla. Boy Don't Cry. Imádom Bill hangját de ettől a sok fejhangtól már herótom van. És ez a régi disco stílus, ami még a 80-as években talán elment volna de akkor is csak tömegzeneként, hát nevetséges. Utálom ahogy pitch shiftet használnak Bill hangján, tényleg mint a régi zenék, ahol csak ennyit tudtak mixelni egy hangon. Vagy mókushang, vagy mély ijesztő hang. A szövege szintén egy nagy nulla. Easy. Na talán ez még a jó kategóriába sorolható, de a régi TH számokhoz képest számomra ez is harmatgyenge. What if. Első hallásra nem tetszett, de aztán megszerettem. Akkor még reménykedtem, hogy ennél jobb dalok lesznek az albumon. Hát tévedtem. Elysa. Nagyon bántja a fülem a sok elektronikai hangzás. Nem lenne rossz, de ez a régi New Yorki meleg disco zene hatás nagyon elrontja. Dream Machine. Bizakodtam, bizakodtam, de ez se tetszik. Ráadásul ebbe is arról énekel Bill, hogy drogozzunk meg szívjunk be meg ilyenek. Hát ők lehet így írták ezt a számot. Cotton Candy Sky. Nekem nincs bajom a melegekkel. De ennél a számnál nincs buzisabb szám a világon. Már a címe is az. A zenei hangzás, Bill autotune-ja, na meg a szöveg, hát kb legszívesebben lehánytam volna a monitort. És már megint az a kurva drog. Better. Na az elején még bizakodtam, az eleje még tetszett, a sztori is tetszett, de a refrénnél konkrétan anyukám szólt mikor bejött a szobámba hogy én milyen hülye zenét hallgatok. Az ilyen dalok kb olyanok mint amikor sok Mónika showt nézek és érzem hogy csökken az IQ szintem. Na ennél a dalnál is úgy érzem hogy már azzal, hogy meghallgatom, csökken a zenei ízlésem. As young as we are. A szövege nevetséges, én nem tudom mi van Billel, hogy ilyen hülye szövegeket ír. Hát megint kb mintha arról szólna hogy elmegy bulizni és bedrogozza magát. A zenei hangzás meg személy szerint a régi videójátékokra emlékeztet. Stop, Babe. Az Alienek kedvence. Hát én ezt egy 80-as évekbeli szemcsés négeres filmben tudnám elképzelni, amikor nem történik semmi, csak beraknak valami háttérzenét, ahogy pl utaznak valahova. Ez is annyira buzis, lötyögős, unalmas szám, hogy komolyan nevetséges.

Hát vérzik a szívem. Szó szerint. Annyira szerettem őket. A régi dalaikat kívülről fújom, imádom mindent amit csinálnak, őket is imádom, és akkor kiadnak egy ilyen fostalicskát, amin már elvileg 3 éve dolgoznak. Hát ez vicc. Tokio Hotel TV részekben is nagy stúdiós dolgokat mutatnak, aztán kijönnek ezek a dalok, mintha egyetlen szintetizátorral lenne megoldva az egész. Nagyon csalódott vagyok.

A másik, hogy Bill szerintem meleg. Ez most számomra már bizonyossá vált. Fiúkról énekel, fiúknak énekel, instagramjára tölti fel a sok divatbemutatós szarságokat. Amivel amúgy nincs baj, csak olyan mintha ez vinné el az egész zenét. Szerintem nagyon jó hangja van, ez a mostani albumon is hallatszik. De rengetegszer énekel úgy mint egy csaj akit éppen basznak és nyögdécsel. Bocsánat a csúnya szavakért, csak kurva ideges vagyok.

És mégegy dolog, hogy az album box-setje annyira kreatív lett, hogy komolyan ahogy megnéztem ezt a videót, arra gondoltam, hogy anyagpazarlás volt egy ilyen kurva szar albumnak ilyen kurva jó dobozt csinálni. Ez viszont nagyon tetszik. A jegyzetfüzet, a régi kép, tényleg mintha Bill füzete lenne.

Na azt hiszem eléggé kitomboltam magam. Nagyon nagyon szomorú vagyok. Nagyon régóta vártam már, hogy megjelenjen az album. Sőt úgy is volt, hogy az egyik koncertjükre ki tudok menni. De felesleges lett volna, hogy ott lötyögjek ezekre az elektronikus gépzenékre. Én a Tokio Hotelt a zenéjükért szerettem meg. De a mostani munkásságuk számomra egyenlő a semmivel. Még mindig imádom őket. De hallgatni nem fogom.

Ja értem már amúgy miért Dream Machine az album neve. Machine /GÉP/ azért mert tiszta gép minden, egy másodpercnél se lehet hallani hogy ezt tényleg egy klasszikus együttes (dobos-gitáros-basszusgitáros-énekes) produkálja, számítógéppel lett csinálva minden. A Dream /ÁLOM/ pedig azért mert kb mintha be lennénk szívva végig ahogy meghallgatjuk.

Hát remélem nemsokára felébrednek ebből az undorító álomból, mert ennél még a magyar Halott Pénz meg G.w.M. meg a többi pöcsömöccse is jobb zenét produkál, pedig azt hittem annál nincs lejjebb.