Én most tapasztalom először, hogy milyen ez a szingli élet. Az első barátommal 2 hónapja szakítottunk. Az előtte lévő időt nem számítom mert én úgy nézek vissza magamra, hogy akkor még kislány voltam, nem is érdekeltek annyira a fiúk meg a párkapcsolatok, szóval igazából csak most látom mennyi különbség van aközött, ha valaki szingli, és ha valaki kapcsolatban van.

A dolgok amiket elmondok, inkább magamra irányulnak, nem biztos, hogy mindenki azonosul vele, de biztos sokan vannak :) :D próbálok nem klisé dolgokat írni, hanem tényleg az életből elvett szituációkat.

1. Visszaírás : én nagyon nagyon rossz vagyok ha arról van szó, hogy egy üzenetre vissza kell írnom, és egy párkapcsolatban engem ez még stresszesebbé tesz. Ha eltűnök 2 órára meg kell magyaráznom hol voltam, amikor igazából sehol sem, csak nem volt kedvem visszaírni xD akkor ott van a sok jó reggelt jó éjszakát üzenet, ami szinte kötelező. Hálistennek a volt barátommal egyikünk se volt olyan, aki szabályszerűen ír a másiknak minden reggel. Éjszaka általában azért elköszöntünk, de akkoris szinte versenyeztünk, hogy ki írja le előbb egy bubiban hogy szeretlek aludj jól stb, hogy a másik csak simán kimásolja és elküldje :D és most nagyon örülök, hogy ez nincs, nem függök a facebooktól, nem függök senkitől, akkor válaszolok bárkinek akinek akarok. Olvastam instagramon egy idézetet, hogy "Sose becsüld alá a jóreggelt és a jóéjt üzeneteket" nos akkor én egy hatalmas kivétel vagyok. Én az a fajta ember vagyok inkább aki köszönés nélkül ír rá a másikra, és nem feltétlenül fejezi be a beszélgetést, csak azért, mert elmegy aludni. Na meg nem szokásom azonnal visszaírni, van, hogy napokba telik.

2. Függetlenség, igazodás : sosem értettem hogy a vízöntőket (én is az vagyok) miért tartják ennyire függetleneknek. Na nem mintha hinnék a horoszkópokban, de tényleg mindig rosszul éreztem magam, hogy kilógok a sorból. Egészen idáig. Ugyanis a függetlenség szerintem nem azt jelenti, hogy nincs párom. Hanem inkább ami vele jár. Egy kapcsolatban utáltam, ha a barátomhoz kell igazodni. Lehet bunkóság, de utáltam, ha akár 20 percet kellett rá várnom, vagy ha úgy jött hozzám el, hogy nem szólt, nekem meg épp pont nem volt megmosva a hajam és nem akartam, hogy úgy lásson. Tehát egy szóval, utálom ha beosztják, hogy ekkor és akkor ezt kell csinálnod. Nekem mindig is bajom volt a busz menetrendekkel is, suli után is hogy a barátnőimmel meg kellett várnom a buszt, vagy hazakísérni őkez. Én szeretek szabadon, akár egyedül is tenglengni, utálom ha valakihez igazodnom kell, beosztják az időmet. És most, hogy nem vagyok kapcsolatban, nagyon jó érzés, hogy a hétvégémet is úgy osztom be, ahogy akarom, nincs vita ha valahova nem érek időbe oda, szóval én nagyon élvezem ezt.

3. Beszámolások : gyűlöltem, utáltam, ki nem állhattam, ha a barátom mindig tudni akarta, hogy itt voltam ott voltam miért voltam ott, kivel voltam, blabla. Én tudom, hogy alap dolog egy kapcsolatban egy bizonyos szintig, hogy erről beszámolunk. De nekem ez a szint nagyon alacsonyan van sajnos. Úgyhogy így, hogy egyedül vagyok, sokkal jobb, nincs bűntudatom ha esetleg nincs kedvem magyarázkodni és füllentek 1-2 dologról.

4. Apró flörtölések : egy olyan kapcsolatban, ami néha ellaposodik, tegye mindenki a szívére a kezét, nincs olyan ember aki picikét ne flörtölgetne másokkal. Persze nem komoly dolgokra gondolok csak apróságokra, 1-2 megjegyzésre, munkahelyen vagy akárhol, ami egyértelműen nem fajul tovább, csak tényleg egy kis játék. Én ezt a barátomtól is elfogadtam, mert én is beláttam, hogy egy idő után unalmas mindig csak egy embertől kapni visszajelzéseket, úgyhogy mindig is jól estek pl. facebookon a dicséretek. Na de erről nem mindenki gondolkodik így, pl a barátom se. Bármilyen férfi nemű ember került a közelembe, ő már rögtön féltékenykedett. Úgyhogy most sokkal jobb, hogy nem kell erre odafigyelnem, és bármilyen fiúval úgy beszélek, ahogy akarok, a haverjaimmal is sokkal nyíltabban merek beszélni, ha úgy van sétálni, és nincs bűntudatom, sőt néha jól esik ha különböző fiúk flörtölnek egy picit velem. Még ha tudom, hogy több úgysem lesz belőle.

5. Piros betűs napok : valentin nap, mikulás, karácsony, évforduló, névnap, szülinap... kihagytam valamit? vannak akik nyuszikára is vesznek egymásnak valamit. ahhh. utálom. bár nyelvvizsgán a szóbelin arról beszéltem, mennyire szeretek ajándékokat venni másnak, de igazából szerintem ez csak egy teher. Legalábbis ami ezeket a piros betűs napokat illeti. Nyilván mikor már ott van a pont, hogy megvan az ajándék, jó érzés átadni, de előtte az a tanakodás... megkérdezed a barátnődet mit vegyél, nem tudja.. rákeresel neten mit vegyél, semmi jó ötlet... boltról boltra jársz, nem látsz semmi jót. és ezt évente többször. Most pont aktuális a valentin nap, de nekem kb egy kő esett le a szívemről, hogy idén nem kell kitalálnom valami ajándékot.

6 Felfedezni saját magad : igen, most jön a nyálas lelkizős rész. Amint kilépsz egy kapcsolatból, szerintem már rögtön rájössz, hogy rengeteg olyam szituáció van,  amikor nem tudsz magaddal mit kezdeni. Szerintem manapság az emberek nagy hibát követnek el azzal, hogy más emberekre támaszkodnak, bennük látják a saját boldogságukat, motivációjukat, az életük értelmét, aztán amikor szakítanak, ezek mind elvesznek. És ez ellen nincs mit tenni, mert akaratlanul is megtörténik. És amikor egyedül vagy, és sokat gondolkodsz (tudod, éjjel, amikor nem tudsz aludni) rengeteg mindenre rá tudsz jönni saját magaddal kapcsolatban. Újraértékeled a céljaidat, a kapcsolataidat a családoddal, a barátaiddal. Próbálod visszaszerezni azt a nézőpontot, ami megvolt neked, amíg nem jöttél össze az exeddel. És ez szerintem egy jó dolog. Nem hiába olyan gyakori duma az, hogy "ne hanyagold el a barátaidat amikor kapcsolatban vagy". A Való Világban is akik összejöttek, hamar ki is estek, mert unalmasak lettek, csak úgy elvoltak. Mert magadból annyi mindent adsz annak a másik embernek, hogy szinte egy fél ember marad belőled, ha egyedül maradsz. És ezt fölépíteni egészre csakis pozitív dolgokkal tudod. Biztos ismered azt a szituációt, amikor valami rossz dolog történik veled, és alig várod, hogy elmeséld a barátodnak, aki igazából nem is tudna segíteni, de muszáj neki panaszkodnod, csak hogy halld, hogy igazad van, vagy hogy érezd hogy sajnál. Na, akkor vagy fél ember. És amikor rossz dolog történik veled, de nem osztod meg mással, de tudod, hogy ezt magadban le tudod rendezni és nem kell másnak panaszkodnod, sőt idegesít amikor kérdezik, hogy de mi a baj? mi a baj? nem bízol meg bennem? Na akkor már nem vagy fél ember, mert rájöttél a lényegre, hogy nincs szükséged másra, addig amíg saját magad is meg tudsz oldani egy problémát.