Ez most egy elég random bejegyzés de szerintem jó ezt azért elolvasni. Írtam már egy olyan bejegyzést, hogy Dolgok, amikért nem vagyunk elég hálásak. És most is valami hasonló dologról szeretnék írni. Biztos mindenki érezte magát már nagyon rosszul bizonyos napokon, és nem tudott rá konkrét okot mondani, csak úgy unalmas volt minden és nem történt semmi jó. Vagy még ha történt is valami rossz, én ilyenkor mindig azt mondom, hogy ha az a dolog hatással van rá hogy mi lesz pl. 2 hónap múlva, akkor oké hogy szomorkodunk miatta, de amúgymeg felesleges.

Pl. ott van a sok "utálom a hétfőt" amivel már mindenki szinte így van, mivel annyira sokan mondogatják ezt hogy eleve úgy állunk a hétfőkhöz, hogy az szar lesz. Meg mindenki utálja a reggeleket... bár tény, hogy nehéz felkelni de miért kell utálni? Honnan tudhatjuk hogy holnap reggel nem-e fog történni velünk valami nagyon-nagyon jó?

A másik dolog még amit én saját személyes példának hoznék, azok az évszakok. Mostanában egyre jobban azt veszem észre, hogy már nem szeretem ha süt a nap. Mostmár úgy elég volt a jó időből, a kánikulából, mostmár tényleg jó lenne egy kis változás még akkor is ha jön a hideg meg az eső. És meglepődtem magamon, mert én eddig mindig gyűlöltem az őszt, meg a telet is, és ezt így elkönyveltem magamban, és én 6 hónapig szó szerint gyűlölöm azt hogy most nem nyár van... mert én mindig is azt hittem hogy csak nyáron történnek jó dolgok, és csak a napsütés a jó.. pedig igazából annyi jó minden van ebben a két hónapban is, hogyha odafigyelünk rá.. és nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy jajj most miért van meleg most miért van hideg, most tűz a nap, most esik az eső... És igazából milyen jó is az, hogy ha csak az évszakokat is nézzük, hogy vannak változások. Persze nagyon jó a nyár, de unalmas lenne ha folyton csak nyár lenne... nem kell félni a változásoktól.

Pl. engem már a kaja is boldoggá tesz. hogyha olyat eszek amit szeretek és finom. Vagy csak gondoljunk az emberekre akiket szeretünk. Semmi garancia nincs rá, hogy ők holnap is velünk lesznek.

De ami a legfontosabb, arra sincs garancia, hogy te holnap még itt leszel. És ha erre a dologra rájössz, hogy mit jelent az hogy te most élsz, életben vagy, lélegzel és dobog a szíved, akkor jössz rá igazán, hogy mennyire rajtad múlik hogy mennyire vagy szomorú és mennyire tudsz örülni a dolgoknak. Ha odarakod a kezed a mellkasodra érzed ahogy dobog a szíved. De minden egyes dobbanással közelebb vagyunk ahhoz, hogy egyszer meg fog állni. És ott van, majdnem kézzel fogható az aminek köszönheted azt hogy élsz... Mindig mikor a saját halálunkra gondolunk az olyan távolinak és elképzelhetetlennek tűnik... pedig annyira közeli, hogy akár a következő percben is megtörténhet. Mindig azt hisszük van időnk... van időnk várni a nyarat.. van időnk várni a hétvégét. Mert akkor minden jó lesz. Addig ki kell bírni. Nem, minden egyes napot ki kell használni és a javunkra fordítani. Mert annyira sok csodálatos dolog történhet, ha tényleg mint az Igenemberben megtanulunk igent mondani a lehetőségekre, és végre élvezni tudjuk azt hogy egészségesek vagyunk és minden ami kell a boldogsághoz az ott van előttünk.. csak észre kell venni.

Thea oldalán találtam meg ezt és nagyon megtetszett, bár ő csak 10 dilemmát sorolt fel de megjelölte a forrást úgyhogy én elhoztam mindet :D igazából nem is nagyon akarom húzni az időt mert ha tovább olvassátok megértitek miről szól.

1. Előbb a müzli és utána a tej, vagy előbb a tej és utána a müzli?!
   
   Megmondom őszintén kiskoromban mindig először a tejet öntöttem, és pont interneten láttam hogy az átlag először a müzlit önti ki és utána a tejet, és hogy kb hülyének nézik azt aki fordítva csinálja, azóta én is először a müzlit öntöm ki :D
    
2. Kihez fordulsz, ha olcsón kell valami király cucc az internetről?
   
   Egyik se. De csak mert nem értek hozzájuk. De talán jobb is így mert szeretek neten vásárolgatni. Ha még ezekre is rájönnék hogy hogyan működnek akkor nem sok maradna a fizetésemből :D
    
3. Szerinted, hogyan kell szabályosan felhelyezni a WC-papír gurigát?
   
   Második. Egyértelmű. Hát a minták is azon az oldalon vannak :D na meg pl. kéztörlőnél ami nagyobb az még úgy is hajlik, hogy könnyebb ha kifelé van fordítva. Úgyhogy a második.
    
4. Kézzel eszed a pizzát vagy késsel és villával?
   
   Pizzériában kézzel villával, de itthon kézzel. Úgyhogy mindkettő :D

Kicsit ki szeretném önteni a szívemet :D nem is tudom hol kezdjem.. talán ott, hogy megjelent a már 2008 óta egyik kedvenc énekesnőm Demi Lovatonak az új dokumentumfilmje ami mostmár ténylegesen az életéről szól, olyan kulisszatitkokkal együtt amiket eddig sosem mondott el. Ahogy az ember felnő kevésbé érdeklik szerintem az ilyen nagy kedvencei de most ahogy megnéztek visszajöttek a régi rajongó-érzések :D mert mostmár inkább nézek úgy Demire mint egy nőre aki gyönyörűszép és szerelmes vagyok belé, mint egy olyan nőre akire hasonlítani szeretnék pl. Mindegy az a lényeg, hogy Selena Gomez írt neki egy üzenetet, hogy szereti, stb, ahhoz képest, hogy évek óta nem tartják a kapcsolatot és k*vára leszarják egymást ha egy légtérben vannak, pedig régen nagyon ikonikus volt a barátságuk. És az elején még úgy néztem erre a az "üzenetre" hogy pff milyen képmutató.. de belegondolva egy szoros barátság is olyan mint egy kapcsolat szerintem. Hogy lehet elmúlik, de azért mégis marad valami erős szál.

Velem is megtörtént már ez... és tényleg nagyon rossz érzés. Mai napig. Pedig már évek óta nem beszélek azzal a lánnyal, akivel anno szinte testvérekként néztünk egymásra. Sőt volt egy időszak hogy én kicsit többet is éreztem de ő ezt nem tudja :D és hiába telnek úgy el napok hogy nem igazán érdekel ha látom pl. az utcán, vagy látom facebookon a képeit, de mégis ha visszaemlékszek nagyon sok szép emlékünk van. Sokszor álmodok vele, sokszor van az hogy hát most ráírok.. aztán mégse mert már nincs is már közös témánk.. lehet csak a párkapcsolatokban vannak hivatalos "szakítások" de én ezt a barátságot is úgy éltem meg. Vagyis a végét.

Mert ahogy felnövünk teljesen megváltoznak szerintem az emberi viszonyaink. Fiatalon lehet nagyon sok barátnőnk akik közel állnak hozzánk és lehet sok feltétel nélküli barátság, de aztán ahogy telnek az évek ez így kezd eltűnni. Legalábbis én úgy tapasztalom. Mert új dolgokat tapasztalunk meg, összejövünk az első pasinkkal és akkor csak róla szól minden, elhanyagoljuk egymást... elballagunk a suliból, munka mellett meg már nehéz összehozni hogy ugyanúgy megmaradjon minden mint régen. Úgyhogy szerintem ritka amikor egy barátság ennyire kiállja az idő próbáját.

Szóval mégse tartom kétszínűne azt amit Selena írt Deminek.... mert én is tudom hogy azzal a bizonyos barátnőmmel egyáltalán nem tartom már a kapcsolatot és nem is nagyon áll szándékomban ezen változtatni, mert valahogy feleslegesnek érzem ennyi idő után. De ha lenne valami vele vagy tényleg szüksége lenne rám akkor én őszintén tudnám neki azt mondani hogy segítek. Vagy hogy ott vagyok neki. Mert ami régen volt az azért mégis valahogy ott marad bennünk... pláne ha tényleg őszinte volt az a barátság.

Megmondom őszintén, régen döntött le ennyire a lábamról egy betegség. Szörnyű.. nem szeretek panaszkodni, de ez most tényleg nagyon durva.
Szombaton kezdődött.. hogy este felé kezdett fájni a torkom. Dehát elindultam munkába (éjszakába) merthát szombat este milyen orvoshoz tudok menni? Úgyhogy beültem a kis helyemre, és mivel maxon ment a fűtés a gyárban, mindenki basztatott, hogy nyissam ki a mellettem lévő bazi nagy ablakot. És hát szerintem ez az amit nem kellett volna.
Vasárnap már beszélni se tudtam annyira fájt a torkom. Reggel ugye lefeküdtem aludni, hát én másnap reggelig max pisilni keltem föl, mert csak annyira volt erőm. Nagyon lázas voltam hiába szedtem be mindenféle gyógyszert. Úgyhogy hétfő reggel elmentem orvoshoz, amiről még később fogok írni...
Hát tegnap volt a betegségem mélypontja. Nem volt elég az hogy lázas vagyok, meg fáj a torkom, az orrom is úgy elkezdett folyni, mint a Niagara, ráadásul be is volt dugulva, és még köhögni is elkezdtem. Na mondom szép... éjjel egyáltalán nem aludtam mert gondolom mindenki ismeri azt az érzést, hogy be van dugulva az orra így csak a száján tud levegőt venni, viszont akkor meg a torka fájdul meg mert kiszárad a levegőtől. Hát a mai napot is végigszenvedtem, alig tudtam kikelni az ágyból, olyan voltam mint egy zombi. Ráadásul befújtam valami mentolos orrsprayvel ami majdnem lemarta belülről az orromat.... azt hittem búcsút kell vennem tőle :D nagyon nagyon fájt. úgyhogy ja... nem tudom mikor fogok már meggyógyulni de ez borzalmas. Ja és a legborzalmasabb az egészben !!!! hogy nem érzem a kaják ízét. Ezt utáltam mindig is a legjobban amikor meg vagyok fázva. Ez benne a legrosszabb.. de viszont az illatosítókat meg a parfümöket na azokat érzem, de annyira irritálnak hogy meg tudnék tőlük fulladni...

És akkor az orvosi rendelőről akarok még kicsit írni... vagyis a várókról :D én már a buszozásnál is elkönyveltem magamba, hogy az idős emberek nagyon pofátlanok tudnak lenni, és annak ellenére, hogy ők elvárják a tiszteletet, ők k*vára tiszteletlenek.
Ott ültem a váróban... 10kor értem oda (11ig volt rendelés) és otthonról 38 fokos lázzal jöttem el... kb örültem hogy élek. Leültem, fogtam a fejem, már nem tudtam hogy üljek annyira szarul voltam... és mikor rám került volna a sor, aki épp akkor jött, néni vagy bácsi, simán odament az ajtóhoz és bement.. és ezt eljátszották kb 10x. Épphogy odaértek, mivel nem állt az ajtónál senki, ők odamentek és amint kinyílt a rendelő ajtaja ők be pofátlankodtak. Én meg mit tudtam volna tenni, mikor rajtam kívül már ilyen 100ezer éves emberek vártak.. és így egymás után tolakodtak és mentek befelé, de egyiken sem látszott amúgy hogy beteg lenne. Volt olyan néni aki járóbottal sántikálva jött be az ajtón, de mikor kijött az asszisztens kb futva ment oda hozzá, hogy ő csak labor eredményért jött. Úgyhogy én komolyan fel tudtam volna robbanni. De már csak abból kifolyólag is, hogy látják hogy én ülök már ott régóta mint egy f*sz, fiatal vagyok, lehet hogy még órára kell mennem vagy dolgozni vagy bármi, ők meg nyugdíjasok és az égvilágon semmi dolguk nincs, és mégis nekik van elsőbbségük. Jó, legyen, menjenek be előttem ha annyira betegek vagy ha sietnek buszra vagy valami.. de akkor legalább kérjenek meg rá normálisan... hogy legyen szives engedjen előre. Nem az hogy szó nélkül felállnak és bemennek. Mikor tudják, hogy kurvára nem ők lennének a következők.... 11:20kor kerültem be kb... úgy, hogy már 10kor ott voltam. És ha nem tolakodott volna elém az a sok múmia (már bocsánat) akkor szerintem már fél 11kor bekerültem volna. Engem nagyon felbosszant ez a dolog. Persze, én is leszek öreg, és biztos majd elvárok valamennyi tiszteletet, de ez már nevetséges volt... annyiszor odaszóltam volna, hogy "azt hittem érkezési sorrendben mennek be a betegek"... de nem akartam veszekedni. Mert azt tudom hogy ők aztán tudják mondani a magukét.

Megmondom őszintén, annyira nem vagyok elragadtatva ettől az albumtól, nem volt szerelem első hallásra, de mostanában megint nagyon megszerettem Demit. És amúgy nagyon érdekesek a dalszövegek, főleg, hogy a Ruin The Friendshipet és az Only Forever-t elvileg Nick Jonasról írta... hát én mindig is Joe-Demi "drukker" voltam :D de most így belegondolva Nickkel is aranyosak lennének. A You Don't Do It For Me Anymore pedig Wilmerről szól.. hát érdekes. Meg az is érdekes, hogy vajon kiről szólhat a Daddy Issues :D nem fordítottam le mindegyik számot, de amik tetszettek azokat lefordítottam :Dde lehet később a többit is lefordítom, mert azoknak is jó a szövegük, és pont a Lonely és a Cry baby a kedvencem és most vettem észre hogy azokat k*vára kihagytam :D de folyt köv.

• Demi Lovato - Ruin the friendship
• Demi Lovato - Tell me you love me
• Demi Lovato - Daddy issues
• Demi Lovato - Only forever
• Demi Lovato - You don't do it for me anymore