Kb 13-14 éves voltam, amikor rengeteg de rengeteg dalt írtam. Angolul. Akkor nem blogoltam, hanem így írtam naplót úgymond. És ma megtaláltam ezeket a régi dalaimat, és nagyon jó volt visszaolvasni. Bár sok nyelvtani hiba van bennük de furcsa mert amiket akkor éreztem, újra át tudtam élni. És van egy Card Castle című "dal" amit írtam :D magyarul kártyavár... akkor mások voltak a "keletkezési körülmények" XD de most ugyanígy vagyok.

Nem írom le bár szerintem kurvajó szám lenne xD de magyarul nagyjából arról szól a dal, hogy a kártyaváramban én vagyok a királynő, ahol nem látom a Napot, nem stabil a föld amire épült a vár stb, stb, és egy kis szél is elég, hogy szétfújja az erődítményemet, és stabilnak látszom de amúgy könnyen szét lehet szakítani szét lehet rombolni, és hogy csak te, mint "páncélos lovag" jöhetsz aki tud nekem cementet hozni hogy igazi stabil váram legyen, és az a cement a szerelmed mert csak te tudsz engem erőssé tenni :D nagyon jó lett mert elrejtettem bele ilyen póker szakszavakat is szóval ha lesz kedvem kijavítani az angol nyelvtani hibákat talán majd leírom.

De. Szóval. Mire gondolhatott a költő? xD 

Ugyanez igaz rám most. Próbálom játszani, hogy minden okés, nem viselt meg a szakítás, tök jó, boldog vagyok. De igazából.. tényleg ez a kártyavár egy jó hasonlat. Ezt a hamisságot egy kis szél is el tudja fújni. És ez az egész boldogság amit magamra erőltetek ez csak a látszat, és nagyon nehéz ezt a látszatot fenntartani. És hiába várom én már azt a páncélos lovagot. Hogy hozzon nekem téglát meg cementet meg arany nem tudom miket írtam a szövegbe :D ő már nem fog eljönni és már nem szeret és magamtól kell felállnom. És egy stabil várat építenem :D de mégis mindig ott van bennem a remény. Hogy hátha egy nap úgy ébredek fel, hogy boldog vagyok. Mert most se vele, se nélküle nem vagyok az.

Persze, persze. Ez a normális, aki valóban szerelmes volt amikor kapcsolatban volt, az átesik ezen az időszakon. De iszonyatosan nehéz. Főleg, hogy nekem ő volt az első. És minden rá emlékeztet. Ha egy fiú akar tőlem valamit, már az is rá emlékeztet. Neki én csak egy voltam a sok közül, ő nekem meg az első. Dehát próbálom racionálisan felfogni ezt az egészet. Csak az az ijesztő, a szó, az, hogy soha. Soha többé... Én ettől kb ilyen mini pánikrohamot kapok.
Egyébként szerintem úgy a legegyszerűbb, ha egyszerűen feladom. És nem harcolok már semmiért. Ha szeretem még, szeretem. Ha fáj, hagyom, hogy fájjon. Csak úszok az árral. Felfogom, hogy ez most egy nehéz időszak lesz, de belehalni biztos nem fogok... aztán majd lesz ahogyan Isten akarja.
Úgyhogy hogy jó kedvem legyen, itt egy Tokio Hotel (Tom & Gustav) gif. Annyiszor segítettek már nekem lelkileg <3 jó tudom ez most nagyon nyálas volt. De majd egyszer leírom hogy tényleg mennyi mindent köszönhetnék nekik. Most is sokszor csak ők tudnak jó kedvre deríteni.

Előre sajnálom a gyerekemet és a férjemet. Vagy egy szakácshoz kell férjhez mennem, vagy pizzarendelős család leszünk. Ugyanis ma rájöttem: nem tudok főzni.

Eddig is tisztában voltam vele, hogy jobban szeretek sütni-főzni, mint amennyire tudok, de ma jött az a pillanat, hogy feladom.... Anyukám tegnap mondta nekem, hogy mostanában kevésszer főzök. És rájöttem, hogy tényleg. Hát nem megyek bele bonyolult 6fogásos kajákba, kinéztem egy tök könnyű receptet, elmentem boltba bevásárolni, aztán ott eldöntöttem, hogy sütit is sütök, és megvettem minden hozzávalót.

Itthon jókedvűen nekiálltam csinálni a kajákat, zenét hallgattam, stb, aztán már rájöttem hogy röhögök magamon, amennyit bénázok. De nem baj a lepény úgy nagyjából sikerült csak kurvaszar lett az íze de ehető.. xD de utána keksztekercset csináltam... amit már csináltam már 200ezerszer.... és 200ezerszer el is rontottam. Nem is tudom hogy a szent szarba született meg a fejemben a gondolat, hogy elkészítem 201ezerszeredikre vagy hogy kell ragozni xD . Zenét hallgattam (mint mindig) és annyira benne voltam az éneklésbe, hogy elolvastam a receptet: "Keverjük össze a tészta hozzávalóit" és úgy ahogy volt, hozzáöntöttem fél liter tejet.... és még akkor se tűnt fel, csak egy idő után, hogy még mindig csak kevertem kevertem a folyékony izét és annyira bele voltam merülve a zenébe, hogy utána esett le, hogy nekem ezt ki kell majd nyújtanom... ezt a folyékony valamit amit már 5 perce keverek.... mert a tejet nem lassan adtam hozzá hanem zutty.... hát ott volt a töréspont hogy az élettől is elment a kedvem xD hozzáöntöttem kb 300 gramm darált kekszet még, kinyújtani persze nem tudtam hanem a kezemmel ütögettem XD hűtőbe is csak folpackkal tudtam betenni hogy ne essen szét... úgyhogy most épp hűl, de már szerintem fel se szeletelem, hanem megy a kukába.

Most ezt csinálja egy 13 éves akkor még aranyos. Egy 16 éves, hát... már kicsit ciki. NA DE EGY 20 ÉVES????

Úgyhogy meg is mondom anyukámnak... tőlem ne várjon semmit. Van pár kaja amit meg tudok csinálni, de én nem vagyok hajlandó újakkal kísérletezni. Ha meg el kell költöznöm, családot alapítani, stb... hát akkor krumplipüré, rántott hús, borsófőzelék, saláta, rántotta, és lecsó mérgezésben fogunk meghalni. Mert kb ennyi a tudástáram, amit tudom, hogy sosem rontok el. Rakott krumpli, diós tészta, stb, stb, már annyi mindent kipróbáltam. De nem megy... nem tudok főzni. se sütni. Ohh sütiből is maximum 3 félét tudok úgy hogy semmi baja és ehető. És ez most nagyon kiborított nem is tudom mostmár mit kezdjek az életemmel xD ez a keksztekercs most tönkretette a jövőbeli nézetemet. Egy nagy csődtömeg vagyok :D ez van...

De legalább a zenei ízlésem még mindig jó xD

Érdekes ez a youtube világ, hogy pénzt lehet keresni vele, stb stb, pedig a legtöbb vlogger olyan mint mi. Nem is kell hozzá szinte semmi, csak jó kamera, videóvágó program, youtube csatorna, és már fent is vagy az interneten. DE ahhoz hogy híres legyél azért szerintem mégis kell hozzá egy olyan egyéniség, olyan beszédkészség, ami az embernek természetesen megvan, nem betanulható, és ami megragadja a figyelmünket. Sok olyan vloggerbe botlottam már akiket 10 mp után kikapcsoltam, annyira unalmasak voltak. Úgyhogy egy pozitív egyéniség kell hozzá na meg persze jó ötletek, hogy miről szóljon egy videó.

És manapság ez a youtube vloggerkedés nagyon népszerű. Ez már volt egyszer a rádióban is, hogy mennyire megváltozott az ízlése a mai fiatalságnak, és nem tévét néznek, hanem inkább interneten keresnek valami olyat ami érdekli őket. Mert itt sokkal több dolog van, sok dolog közül lehet választani.

Magyar viszonylatban talán még könnyebb még most is szerintem így híressé válni. Nagyon sok videóst ismerek akik nagyon régen kezdték és még mindig híresek, pl. FollowAnna, Gabifrizurai, Dancsó Péter stb. De szerintem jó dolog, hogy egyre többen vannak, én is kb mindennap felfedezek valaki újat. Pl. tegnap néztem először videót Pollától meg Dezső Bencétől, akik már nagyon híresek, de még valahogy sosem akadtam egy videójukra sem.

Szóval ez nem ajánló lesz, inkább csak leírom kik a kedvenceim. Ez egy hosszabb bejegyzés lesz, kattintsatok majd a "bővebben"-re. Természetesen ha érdekel titeket :) :D

Most a kedvencem jelenleg Nasz Dani. Rá vagyok feliratkozva, csak tőle kapok értesítést ha tölt fel új videót, szóval ha én valakire tényleg feliratkozok akkor ő már tényleg érdekel :D Így személyiségben hozzám ő áll a legközelebb. Ahogy viszonyul a testvéreihez, hogy szeret jótékonykodni, hisz Istenben, és még emellett nagyon vicces, jófej, őszinte, komolyan néha úgy nézem, hogy szerelmes vagyok belé :D mármint nem úgy, hogy rajongok érte, hanem tényleg én ilyen fiút tudnék elképzelni magam mellé. Gondoltam be is szúrok egy videót, hát nehezen találtam kedvencet mert az összes videóját szeretem. Ő amúgy szokott csinálni mindenféle videót, challenge-eket, vicc mesélőset, történet mesélőset, szituációsakat, kérdezz-feleleket, szóval nem lehet unatkozni ha valaki rátalál a csatornájára. Ja és azt külön mondom, hogy ő szerintem egy olcsó webkamerával kezdte, fülhallgatós mikrofonnal, mégis így vált híressé.

Ha irodalomról van szó, Petőfiről, stb, kb mindenkinek a suli jut eszébe szerintem, na meg hogy miért kellett megtanulni a verseket. Én szerintem nem is gyerekeknek való ilyen verseket tanulni. Legalábbis amik érzelemről szólnak. Mert nem értik meg. Én mindig is szerettem az irodalmat, leginkább a verselemzések miatt. A tételeket is könnyen tanultam meg, bármilyen versről volt szó, de ez lehet abból ered, hogy szeretek dalszövegeket fordítani és mindben keresem azt, hogy mi az, ami rám is illik. És szerintem az ilyen érzelmek kifejezéséhez a költők a legjobbak. Most ez hülyén fog hangzani, de mintha a szavakkal festenének egy szép képet. Emlékszek pl. mikor Adytól olvastunk egy verset (sajnos nem emlékszek rá melyiket) és mindenki unottan ült, engem meg kb kirázott a hideg ahogy belegondoltam mennyi üzenete van. Nagyon szép dolog a költészet, főleg amikor a sorok között kell olvasni. Úgyhogy gondoltam itt most összegyűjtöm a kedvenc verseimet. Az elsőszámú kedvencem Petőfi Sándortól a Szeptember végén. Szerintem nem is kell mondanom, hogy miért. Nagyon-nagyon gyönyörű.